Magyarország adósságállománya az elmúlt 20 évben közel megtriplázódott. A 2000-es évek első felében folytatott fiskális politikai megoldásokat, a 2008-as gazdasági válság okozta hitelfelvételeket, a koronavírus miatti járványügyi intézkedésekkel járó bevételkiesést és extra kiadásokat, illetve az áprilisi választásokat megelőző erősteljes túlköltekezést tekintve az adósságállományunk ilyen mértékű elszállása talán nem is túl meglepő. De mi a helyzet más uniós országokban? Hol tart Magyarország más nemzetekhez képest? Az Átlátszó ezekre a kérdésekre keres válaszokat az adatok, és két szakértő, Bod Péter Ákos és Lentner Csaba segítségével.
Az elmúlt 20 év adataira visszatekintve kijelenthető, hogy Magyarország államadósságának változása nagyjából megfelel az EU-s átlagnak, nem látható kiugró eltérés. Az inflációval korrigált reálértékű államadósság 2002 és 2009 között nagyobb ütemben növekedett, 2010 után viszont az uniós átlaggal összevetve ugyanazt a lassan emelkedő tendenciát tapasztaljuk, sőt: 2020-ban az EU-s országok átlagos adósságállománya a koronavírus hatására nagyobb ütemben nőtt, mint országunké.
Az országok adósságrátájának mérésére és elemzésére jellemzően az adósság GDP-hez (bruttó nemzeti össztermékhez) viszonyított mértékét szokás vizsgálni. GDP tekintetében már nagyobb kilengésekkel találkozunk. 2008 és 2009 között Magyarország GDP-je drasztikusan (12,5%-kal) esett vissza, ami az EU-s átlaggal (-1,4%) összevetve meglehetősen rossz eredmény. 2010-től szintén nagyfokú az eltérés: a válság lassú múlásával Magyarország GDP-je 2019-ig 33,7%-kal bővült, míg az EU átlag 23,3%-os növekedést mutat.
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy egy-egy ország a 2010 és 2019 között tapasztalt gazdasági konjunktúrát (GDP növekedést) milyen mértékben „áldozta be” az adósságállománya csökkentésére. Minél egyenletesebben tart szét egy-egy ország esetében a 2010 utáni GDP növekedés és adósságcsökkenés, annál inkább elmondható az, hogy a növekedés (egy részét) az államadósság csökkentésére használták fel.
Az így gazdálkodó országok közé tartozik Ausztria (2016-tól), Bulgária (2016-tól), Hollandia (2014-től), Németország (2016-tól) és Svédország (2015-től). Magyarország 2010-től az EU-s átlagnak megfeleltethető kategóriába esik, miszerint hiába növekedett – akár nagyobb mértékben is – a GDP, az adósságállomány nemhogy csökkent, hanem – kis mértékben ugyan, de – nőtt. Belgiummal, Ciprussal, Finnországgal, Franciaországgal, Horvátországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Luxemburggal, Olaszországgal, Portugáliával, Romániával, Spanyolországgal és Szlovákiával alkotunk egy csoportot e tekintetben.
Kijelenthető, hogy Magyarországon a 2008-as válságból történő kilábalás éveiben az államadósság csökkenése a GDP növekedési ütemével nem volt egyenesen arányos. Ez a jelenség az Európai Uniós országok nagy részére igaz, néhány kivételtől eltekintve. A pandémia szintén nem térítette el országunkat az EU-s fősodortól, azonban az országgyűlési választások előtti extrém kiadásnövekedés látható nyomokat hagyott az adósságállományunkon más országokhoz viszonyítva is. Ez egy drasztikusabb korrekciót jelez előre, melyet már tapasztalhatunk is az ötödik Orbán-kormány első intézkedései között (pl. az extraprofitadó intézménye vagy a rezsicsökkentés kedvezményezettjeinek szűkítése).
Az Átlátszó megkérdezett két szakértőt is a magyar és nemzetközi államadósság változásáról: Bod Péter Ákost (közgazdász, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára, az MTA doktora, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke) és Prof. Dr. Lentner Csabát (közpénzügytan professzor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Széll Kálmán Állampénzügyi Kutatóműhelyének vezetője).
A kérdések és válaszok, valamint a teljes cikk grafikonokkal az atlatszo.hu-n olvasható.
