A Horváth Döme körúti Nyugdíjasház volt az első Kecskeméten, aminek az építéséhez 1978 elején fogtak hozzá. A két épületszárnyban 38 lakást alakítottak ki, akkori viszonylatban sem számítottak nagynak, de a lakók komfortérzetét kiszolgálták. A szoba 17 négyzetméter alapterületű, beépített szekrénnyel, a fürdőszoba 3,6 négyzetméteres, a főzőfülke 2,5 négyzetméternyi. Az emeleti szobákhoz loggia is tartozik.
40 éve gondoltak arra, hogy az időseknek az épületben legyenek közösségi helyiségeik. Így került kialakításra a barkács-, a játék-, a tv-szoba, az orvosi rendelő csak a lakók részére, valamint egy gondnoki lakás. Utóbbinak kiemelt szerep jutott, hiszen valamennyi lakást csengő kapcsolta be a házfelügyelőhöz baj esetére. Napjainkban ez a lakás üresen áll, négy éve hunyt el a lakója, tudtuk meg ottjártunkkor. Az étkezést akkor a szomszédos, sok nyugdíjas által látogatott Expressz étteremben oldották meg (ma a helyén lévő telek üresen áll), ahová csak át kellett menni, vagy szükség esetén el is hozható volt az ebéd. Ma az idősek ségítségére ápolók és szociális munkások vannak, akik minden tőlük telhetőt megtesznek az ottlakók érdekében a mindennapokban.
A magára hagyott önkormányzati tulajdonú Nyugdíjasház
A lakásokba gázkonvektort szereltek, a mai napig ilyen konvektorral fűtenek. Egy helyi lakos elmesélte a küzdelmét, amit a helyi önkormányzattal folytatott néhány éve, amikor jelezte, hogy a fűtésrendszere hamarosan tönkre fog menni. Egy levélben azt írta az önkormányzat, hogy felmérték a többi lakást is, hasonló problémákat tapasztaltak, de a város költségvetése nem tette lehetővé a be nem tervezett felújítások megvalósítását. Segítségnyújtás helyet hosszú és körülményes levelezés alakult ki a felek között, mire minden költséget neki kellett állnia a gázkonvektor kicseréléséhez.
Azt sem értik a helyi lakók, hogy miért kér el a KIK-FOR egy-egy kiszállásért 7-8 ezer forintot, amikor az önkormányzati tulajdonú lakásban a város saját cégének emberei végzik a javítást, ellenőrzést, panaszolta el egy helyi lakó. Aki azt is elmesélte, hogy maga is inkább saját szerelőt hív, aki csak 2-3 ezer forintot kér a kiszállásért.
Szélesebb a lépcsősor a szokottnál, eleve úgy építették, hogy az idősebbeknek is kényelmes legyen a járás. Liftet több mint 40 éve nem terveztek bele, ma is csak az egyik szárnyban található egy kicsi személyfelvonó. Nyugdíjasház ellenére, ahol rokkantak is laknak, a lifthez lépcsőn keresztül kell eljutni, ahová az egyetlen kapaszkodót is egy helyi lakos szerelte fel. A nehezen közlekedők éppen abba kapaszkodnak bele, ami az útjukba esik és azt valamennyire biztonságosnak érzik a feljutáshoz. Akadálymentesítés valójában nincs, csak az „A” szárnyban található közösségi helyhez vezet egy feljáró a belsőudvarból, ami néhány éve készült el.
Azt nem tudtuk meg, hogy a jelzőrendszer mennyire működött anno, de azt megtudtuk és láttuk, hogy a lépcsőház rendszeresen beázik, a vakolat omlik, a vihar által kivert ablakot faroslemezzel fedték be. A kerékpárt a lépcsőházban a korláthoz zárják, zárható tároló hiányában.
Min múlik?
Hogy milyenek a lakások állapota? A lakás adottsága fix, a kicsi helyiségekben eleve szűkösen rendezkednek be. Egy helyi lakó megmutatta hogyan kell ügyeskednie a főzőfülkében, ahol egy gázrezsón főz, nagyon kisméretű hűtőt használ, a konyhaszekrény ajtaját pedig inkább leszerelte, hogy jobban hozzáférjen a polcokon lévő dolgokhoz. A fürdőszobában is nehezen fordul, nem csak azért, mert nehezen mozog, hanem azért is, mert elég lenne neki egy a mostaninál kisebb kézmosó, de annak a cseréjét külön engedélyeztetnie kell. És bárminek az elintézése nagyon lassan halad. A szoba viszont tágas, minden elfér benne, ami a mindennapokhoz szükséges.
Ha valaki tehát tud magáról gondoskodni vagy van segítsége, magyarul néhány évente ki tudja festetni a lakást saját költségén, a szükséges karbantartást meg tudja oldani saját költségén, akkor a szükséges minimumok megvannak a lakhatáshoz.
Ami viszont nem a lakóktól függ, hanem a kecskeméti önkormányzattól és saját cégétől, a KIK-FOR-tól: az a lépcsőház elhanyagolt állapota, az akadálymentesítés hiánya, a rendszeres beázások megszüntetése, az udvari padok lefestése, a kiszáradt fa kivágása az udvarban, egy kerékpártároló beállítása, a lerobbant üres lakások felújítása.
A helyi lakók úgy számolták, úgy 8-10 üres lakás lehet most. Beszélgetésünk alatt többször is felmerült az a kérdés, mintha az önkormányzat nem tudná mit is kezdjen a belvárosban lévő Nyugdíjasházzal. Kellő pénzt láthatóan nem fordít rá, az épületet hagyja leromlani. Ugyan nincs közösköltség, a rezsi annyi, amennyit vízből, gázból, villanyból a lakó fogyaszt. A lakbér sem húzós, tekintettel arra, hogy a mára nagyon alacsony komfortú lakásokba többségében szerényebb jövedelemmel érkeznek. De vélik a helyiek az viszont nem járható út, hogy a szigetelés és rendszeres karbantartás nélküli épületben nincs előrehaladás.
Az idő szinte megállt Kecskemét első Nyugdíjasházában, érezheti az, aki egyszer is elsétál az udvaron a vastag vasoszlopok között, a feketéllő poliészter hullámlemeztető alatt a huzatban, ami egyben az idősek részére szolgál kiülő teraszul.
