Orbán Viktor a tusványosi beszédében egy szót sem szólt a vízhiányról, az egyre forróbb és hosszabb aszályos időszakokról, az éghajlatváltozás brutális hatásairól, írja Keresztes László Lóránt országgyűlési képviselő, a Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke nyílt levelében Novák Katalin köztársasági elnöknek, aki vízgazdálkodási terv helyett a Facebookon fohászkodott esőért.
A nyílt levelet szó szerint közöljük, amiben az ellenzéki képviselő külön megemlíti az Alföld elsivatagosodásának a problémáját. A több ciklus óta képviselő Lezsák Sándor fideszes politikus pedig minap saját szemével is megtekintette az egyébként évtizedek óta súlyos vízhiánytól szenvedő Homokhátságot.
Tisztelt Elnök Asszony!
Borzalmas aszály pusztít, elképesztő a vízhiány, a gazdák óriási bajban vannak. Kiszáradnak a tavaink, vízfolyásaink, még a nagy folyóink is rekordalacsony vízállást mutatnak. Ez a folyamat hosszú ideje felismerhető: egyre szélsőségesebb a csapadékeloszlás, csökken a csapadékmennyiség, egyre hosszabb, és forróbb aszályos időszakok következnek el. Kiszáradnak a mezőgazdasági területek, sivatagosodik az Alföld.
Mintha ez a súlyos válság nem lenne elég: hazánkban az összeomlás szélére került a víziközmű-ágazat, középtávon veszélyben van az ivóvízellátás, és a vízbázisok védelme. Nincs megfelelő védelme a természetes vizeinknek, képtelen a kormány védekezni vizeink szennyezése, kiemelten a határon átnyúló környezeti kockázatok ellen. A kormány olyan gazdasági ágazatokat emelt fel (kiemelt példaként az akkumulátorgyártást), melyek óriási vízigényűek, és súlyos kockázatokkal járnak a vízbázisainkra nézve.
Elnök Asszony! Cselekedni kell, a sok évtizedes tétlenség után! Az energiaválság igen súlyos jelenség, de a vízválság ennél sokkal veszélyesebb, és ez utóbbinak nem fog véget vetni egy háború befejezése. A helyzet súlyosságának felismeréséhez nem kell jövendőmondó képesség.
Magyarországon évtizedek óta egyetlen kormány sem (az Orbán-kormány sem) volt képes felkészülni az éghajlatváltozás hatásaira, annak ellenére, hogy a tudomány már megfogalmazta azt, amit tennünk kellene. A politikusok azzal ámítják magukat, hogy Magyarország víz-nagyhatalom, miközben a vízkincsünk 95%-át az átfolyó vizek teszik ki. Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi beérkezik, gyakorlatilag átfolyatjuk országunkon a vizeket. Magyarország lecsapolása folyik most is.
Valódi megoldást az hozhat, ha a tájak vízháztartását állítjuk helyre, hiszen csak az egészséges táj tudja biztosítani a növényei számára a kellő vizet. Tájainknak megvan az eredendő képessége a víz tárolására, tehát a vízbőséggel jellemző időszakok többletével kell kielégíteni a vízhiányos időszakok igényét. A vízlevezető vízgazdálkodás helyett vízmegtartó vízgazdálkodásra van szükség.
Az ehhez szükséges támogatáspolitika és beruházások mellett – az alapvető szemléletváltás érdekében – ki kell szabadítani a vízgazdálkodást az agrár- és ipari lobbi szorításából, és sokkal több forrást kell biztosítani a felszíni és felszín alatti vizeink védelme érdekében. Szorosabban kell együttműködnünk szomszédainkkal a Kárpát-medence természeti kincseinek, benne vízbázisaink védelmének érdekében, továbbá meg kell teremteni újra az egységes és önálló vízügyi ágazatot kormányzati szinten is. Az LMP a fentieknek megfelelően számos javaslatot nyújtott be – évekkel ezelőtt.
Elnök Asszony! A vízválság kezelése sorskérdés, azonnali intézkedéseket követel. Kérem, vesse latba tekintélyét, és segítsen abban, hogy mint az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke, fórumot teremthessek arra, hogy a vízgazdálkodásban e fontos változásokat képviselő tudományos, szakmai és civil szereplőket egy asztalhoz tudjuk ültetni a döntéshozókkal.
üdvözlettel,
Keresztes László Lóránt,
a Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke
