A korábbi személyes részvétellel zajlott árverések sok visszaélésre adtak lehetőséget, végrehajtási maffia működött, szervezett csoportok járták az országban meghirdetett árveréseket, ahol számos eszközt bevetettek azért, hogy busás jövedelemre tegyenek szert az adósoktól lefoglalt és elárverezett értékek megszerzéséből.
A végrehajtási árverések során történt ipari méretű visszaélések miatt került bevezetésre az online formában történő licitálás bevezetése, hozzá kell azonban tennünk, hogy az informatikai rendszer is ad lehetőséget a csalásra.
A végrehajtásról szóló törvény 1994. évi LIII. számú törvény (Vht.) meghatározza, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek a végrehajtási eljárás során az adóstól lefoglalhatóak és elárverezhetőek. Amennyiben más lehetősége nincs (az adósnak nincs ingatlantulajdona, munkabére, bankszámlája), a végrehajtónak az adós tulajdonában lévő ingóságok lefoglalásával és elárverezésével kell biztosítani a végrehajtást kérő, valamint a végrehajtó költségeinek a kielégítését.
Az ingóárverés lényege az, hogy a végrehajtó által meghirdetett tárgyakra adott vételi ajánlat időtartama négy részre tagolódhat. Az árverés első szakaszában legalább a kikiáltási ár 75%-ának megfelelő összegért adható érvényes vételi ajánlat. Amennyiben nem érkezik licit, úgy jönnek a további árverések, ahol a kikiáltási ár 50%-ának, majd 25%-ának, végül a kikiáltási ár 1%-ának megfelelő összeggel lehet ajánlatot tenni.
Próbababa 10 ezertől, műanyag ékszeres doboz 2 forinttól
Megnéztük a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) által működtetett elektronikus árverési rendszer (EÁR) oldalát és bemutatjuk, milyen „értéktárgyakkal” találkozunk.
Makovics János budapesti végrehajtó az alábbi tárgyakat kívánja árverésen értékesíteni:
Számológép:
Próbaba (sic.) részek:
Zöldségreszelő:
Műanyag pohár:
Kovács Zoltán szolnoki végrehajtó pedig ezt hirdeti:
Műanyag ékszeres doboz:
