Frida Kahlo festőművész, feminista és popkulturális ikon is látható Mártonfi Benke Márta új kiállításán. 19-én nyílt meg a naiv festő kiállítása a Katona József Emlékházban. A festmények a vidéki élet szépségének állítanak emléket, és ezért olyan meglepő a mexikói festőnő feltűnése.
A Kertem fogságában című időszaki kiállítás megnyitóján az Emlékház főmuzeológusa, Székelyné Kőrösi Ilona elmondta , mennyire örül, hogy második alkalommal is kiállítóteret adhat a festő képeinek. “A házban számos esemény volt már, ami fontos emlékeket idézett a régmúltból és hagyományainkból.”
Wolfart János, a Darabanth Aukciósház munkatársa nyitotta meg a kiállítást. Még privát műgyűjtőként ismerte meg Mártonfi művészetét, és azóta is a festő tisztelője. A kiállítás anyaga az elmúlt négy évben készült, amikor “a pandémia alatt messzebb kerülünk a világtól és embertársainktól. Mondhatjuk, hogy a kertünk fogságában éltük az életünket.” Mártonfi már a járványhelyzet előtt önkéntes visszavonulásban alkotott kunszentmártoni műtermében. Wolfart a festőt Bozsó Jánoshoz, Iványi-Grünwald Bélához, Bornemissza Gézához hasonlította, az újabb alkotói korszakában pedig a pointillizmus jegyeit ismerte fel, kiemelve Rippl-Rónai József “kukoricás” stílusú képeit.
“Talán egy új magyar szecesszióról beszélhetünk. Ezek a képek a visszavonulásról mesélnek. Egy tudatos elhatárolódás a kor stílusától és intézményi rendszerétől, kivonulás a városi zajos életből.”
Mártonfi Benke Márta megerősítette ezt, amikor felolvasott a 2019-ben megjelent Rózsák a hóban című albumából. A kötetben Mártonfi rövid írásait és festményeit találjuk, melyeket áthat a nosztalgia. “A kertem fogsága azt jelenti, hogy valóban rab vagyok. A kertem minden értelemben rabul ejt.” – mondta, és hangsúlyozta, hogy számára ez egy pozitív dolog.
A kiállított képek és a felolvasott részletek mind arról tanúskodtak, milyen mélyen kapcsolódik Mártonfi a feledésbe merülő falusi élethez. Nagyszülei régi parasztházában rendezte be a műtermét, ahol 100 éves fotók és múltidéző tárgyak között dolgozik. Festményei egy olyan világot idéznek, amit a legtöbben már csak hallomásból ismerünk. Azok a dédszülők és nagyszülők sajnos már nincsenek köztünk, akik a vidéki élet valódi kihívásairól mesélhetnének. Nekünk csupán a nosztalgia és az idill marad; a visszavonulás egy eszménybe, ami az urbanizáció ellenében született.
“Eléggé kiábrándult vagyok. Kiábrándultam a modern értelmiségi életből és a politikából. Én már végigjártam és megcsömörlöttem.”
– indokolta önkéntes kivonulását a 64 éves festő a KecsUP!-nak. Az egyetlen fennmaradó kérdés, hogy hogyan illik az értékveszteség és nosztalgia kertjébe Frida Kahlo. A Fridával a kertemben Kahlo A két Frida című festményére emlékeztet, jelentéstartalmuk viszont teljesen más. Valójában Muray Miklós (Nickolas Muray) magyar fotográfus portréja, a Frida Kahlo a fehér padon (1939) kerül Mártonfi mellé a kunszentmártoni portára, ég felé kapaszkodó vörös rózsák közé. Mártonfi példaképeként tekint a tragikus sorsú, popkulturális festőművészre.
Mártonfi Benke Márta életrajzát, korábbi írásait, és ars poeticáját a festőművész weboldalán olvashatjuk.
A kiállítás szeptember 30-áig látogatható a Katona József Emlékházban.
