Idén ősszel hazánkba is megérkezett ez a vidám és kedves, egyben figyelemfelhívó kezdeményezés: a „Bicibusz„. Eloszlatva a tévhitet, hogy a reggeli közlekedésünkhöz, a gyerekek iskolába viteléhez elengedhetetlen az autó használata.
A bicibusz egy barátságosabb város képét rajzolja meg, közelebb hozza az emberekhez a várost, visszaadja nekik azt.
A „Bringázz a munkába!” kampány szervezésében és a mobilitási hét keretében többek között Verőcén, Vasad községben, illetve a budapesti XIV. kerületben, Zuglóban futottak-tekergőztek bicibuszok a kora reggeli órákban, hogy gyerekek és szüleik, illetve tanáraik együtt menjenek iskolába, méghozzá kerékpárral, ezzel az egészséges és a környezetet is kímélő-óvó közlekedési eszközzel.
A koncepció egészen egyszerű: egy-egy útvonalra több oktatási intézményt is felfűzve meghirdetik a bicibuszt, meghatározzák az indulási és érkezési időket, kiszámolják a „megállókba” érkezés időpontjait, majd igyekeznek minél több embert meggyőzni, hogy a gyerekeikkel együtt ők maguk is csatlakozzanak a menethez, a bicibuszhoz. Több ember, több odafigyelés, és miután az autós közlekedőknek is feltűnőbb a csoportos kerékpározás, biztonságos eljutást tesz lehetővé a gyerekek számára.
A bicibusz sikertörténete Barcelonából indult el egy kis helyi közösség kezdeményezéseként. Miközben az autómentes szuperblokkok létrehozásával az ottani városvezetés kifejezetten igyekszik az élhető városi környezet létrehozásában élen járni, a gondolkodásmód és szemlélet megváltozása maga után vonta, hogy magukban a városlakókban is felmerült az igény a biztonságos és kényelmes bringázásra.
Néhány szülő kevesellte ugyanis a kerékpáros közlekedés segítése érdekében tett erőfeszítéseket, felfedezte a „bicíbus” nyújtotta lehetőségeket, mely egyszerre praktikus eszköz az iskolába jutáshoz, és egyszerre figyelemfelkeltő akció, hiszen végső soron fizikailag elválasztott kerékpársávok, kerékpárutak építését szeretnék elérni, hogy a gyerekeik önállóan is bringázhassanak a suli és lakóhelyük között.
Kezdeményezésük hamar népszerűvé vált, sokan csatlakoztak a közös tekerésekhez, rendszeres pénteki bicibusz-járataik immár rendőrségi biztosítással közlekednek. Hírük és a jó gondolat pedig messzire jutott, számos európai város (pl. Dublin, Portland) elindította a saját bicibuszait. A diákok örömmel várják a kalandos reggeleket, előkerül a bicikli, a roller, vagy épp a görkori, hordozható hangszórókból jókedvre csábít a zene.
Verőcén pedig az általános vélekedés szerint a felnőttek talán még jobban is élvezték, mint a gyerekek.
Valószínűleg Kecskeméten sem vallana kudarcot egy bicibusz, hiszen városunkban hagyományosan erős és népszerű közlekedési eszköz a kerékpár. A motorizált iskolabuszainkat amúgy is nehézkesen tudjuk elfogadottá és kihasználttá tenni, érdemes lenne tehát lecsapni a lehetőségre, rengeteget nyerhetnénk vele. A gyerekek megszeretik, megszokják a bringás közlekedést, és a maguktól értetődő környezetvédelmi szempontok, illetve az egészségünkre gyakorolt jó hatása mellett hatalmas közösségépítő potenciált is felfedezhetünk benne. Az ilyen ziccereket bizony nem szabad kihagyni.