Talán nem nehéz a címben szereplő kérdésre a válasz: az áram. Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere Facebook-bejegyzésben tette fel a kérdést: „Mi indokolja, hogy a Paksi Atomerőmű által megtermelt áramot az állami vállalat több mint 38-szoros profittal, igen jól olvastad, 38-szorossal adja el az önkormányzatoknak?”
12 forintos áron termeli az áramot a Paksi Atomerőmű kilowattóránként, az önkormányzatok viszont 462 forintos áron jutnak hozzá. A paksi termelés a lakossági igényeken felül képes lenne az összes közszolgáltatás igényét kielégíteni, nemcsak Budapesten, de az egész országban – tette hozzá Karácsony.
Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője szerint „a szabadpiacon minden fogyasztó annyiért szerződik az elektromos áramra, amennyiben sikerül megegyeznie. A piaci viszonyok ismeretében a 462 forintos ár reálisnak tűnik”. Az elemző elmondta, hogy a Paksi Atomerőmű változó költsége valóban 12 forint körül alakul kilowattóránként, nem tartalmazza ugyanakkor az amortizációs költségeket, és jó eséllyel a rekultiválás költségeit sem.
A Paksi Atomerőmű termelése hozzávetőlegesen a lakossági igényeket fedezi, a lakossági áramigény ingadozása miatt szó nincs arról, hogy mindig a paksi áramot kapja a lakosság, hiszen a reggeli és az esti csúcs jelentősen, 2,5-3-szor magasabb, mint a napközbeni mélypont – mondta el Pletser Tamás. Az áramtermelők nagy része nem képes gyorsan változtatni a termelésén, ebből ered a magas piaci ár, illetve az európai árképzés sajátosságaiból. Az atomerőművek és a szénerőművek folyamatosan termelnek, ezt hívják zsinór áramnak. Közös jellemzőjük, hogy csak nagyon lassan lehet növelni vagy csökkenteni termelésüket. A gázerőmű szolgálja azt a célt, hogy miután nem megoldott az áram tárolása, legyen gyorsan fel- és lekapcsolható erőmű.
A földgázt használó gázerőművek által termelt áram ára határozza meg az árat, ezért magas pillanatnyilag az áram ára. Azért nem a különböző típusú erőművek átlaga vagy súlyozott átlaga határozza meg az áram árát, mert a gázerőművek a saját költségeiknél alacsonyabb áron nem termelnének, hiszen ráfizetéssel működnének. Ezzel pedig működésképtelenné válna az elektromos hálózat.
Igen magas haszonra tesznek szert az olcsóbban termelő erőművek tulajdonosai, éppen ezért az Európai Unióban is azon gondolkodnak, miként lehetne ezt a rendszert úgy szabályozni, például gázársapka bevezetésével, hogy megakadályozzák az elektromos áram árának egekbe emelkedését. Nehéz jó megoldást találni, mert bármilyen átlagárat vezetnének be, akkor az ennél drágábban termelő erőművek leállnának a termeléssel.
Pletser Tamás azt is problémának tartja, hogy az alacsonyabb áron termelő erőművek beruházóit a csökkentett ár nem ösztönözné újabb beruházásokra. Akkumulátorrendszerek kiépítése megoldás lehetne a magas ár elkerülésére, ugyanis ezek segítségével egyenlítenék ki a hullámhegyeket, hullámvölgyeket.
Arra a kérdésre, hogy az alacsonyabb áron termelt áramon keletkezett jelentős hasznot a termelő vagy az elosztóhálózat tulajdonosa rakja zsebre, nem tudott válaszolni az elemző. Arra sem tudott magyarázatot adni, hogy vajon miért feltűnően magas a magyar áramárban a rendszerhasználati díj aránya. A magyar árképzési rendszer átláthatatlan, szemben a nemzetközi gyakorlattal, illetve hogy a tisztán szabályozott rendszerekben hozzávetőlegesen 50-50 százalék az áram ára, illetve a rendszerhasználati díj összege – mondta el Pletser Tamás.
Ágazati pletykák szerint azt követően emelkedett meg a rendszerhasználati díj aránya a hazai áramárban, hogy a Mátrai Erőmű ismét állami kézbe került, illetve hogy az egyik rendszerüzemeltető kormányközeli üzletember érdekeltségébe került.
via Magyar Hang
