Szeptember 22-én tartották a város első zsidó gasztrokulturális estéjét a Beszélő Köntösben. A Judakecs megálmodója Paal Emese, aki az elfogadás és nyitottság jegyében szervezi az eseménysorozatot.
A program leírása szerint a vendégek megismerhették a zsidó kultúra, művészet és gasztronómia világát, az este folyamán viszont a sztereotípiák lerombolása és az összefogás váltak központi témává. A KecsUP! munkatársának beszámolója következik.
Az első dolog, amit megtudtunk a zsidókról, hogy éppen annyira szerencsés szervezők, mint bármely másik nép. Azon a csütörtökön a Budapestről érkező vendégek késésével megváltozott a programok sorrendje, az egyik előadó, Steiner Zsófia pedig nem tudott eljönni. “A zsidóknál semmi sem szokott a tervek szerint alakulni.” – Mondta Libor Zoltán, az este moderátora. – “Ezt ők egészen nyugodtan, lazán kezelik.”
Libor ezután elmondott egy zsidó példázatot az ekőítéletet nélküli gondoskodásról, megnevezve a Judakecs programsorozat elsődleges célját: “A gólya azért tisztátalan állat a zsidók szerint, mert csak a saját fajtájáról gondoskodik. Isten népe nem lehet ilyen, és ez nekünk is értékes példa. Ne legyünk gólyák.” Az európai kereszténység elvein nevelkedve azonnal a krisztusi tanítások jutnak erről eszünkbe. Egységre kell törekednünk, hogy a nehéz időkben is számíthassunk egymásra.
Az első előadó Somogyi Tímea Anna szociológus volt, aki az utolsó pillanatban került . A Védőháló Karitatív Egyesület elnöke a Kecskemét és környékén élő emberek megsegítéséről, az alapítvány munkájáról beszélt. Lámpalázzal, őszintén osztotta meg, hogyan küzd a kisebbrendűség érzésével.
“Sokat gondolkodtam, mit vegyek fel egy zsidó estére. Aztán rájöttem, hogy nem kell zsidónak öltöznöm. Az este az identitásunk ünnepléséről, az elfogadásról szól.”
Az identitás kérdése, a gyökereihez kapcsolódás mindig fontos volt a számára. Cigány és magyar származása sok akadályt állított elé, ma pedig olyan embereknek segít, akik ki akarnak törni a mélyszegénységből. Nyíltsága visszahozta a közönséget a realitás talajára a zenés vacsoraesten. Az eddig csak kedvesen emlegetett összefogást már valós problémákhoz kapcsoltuk, mint a diszkrimináció és a kecskeméti rászorulók. Libor Zoltán tovább vitte a gondolatmenetet:
“Azt hisszük, Kecskemét egy jómódú város. De pár tömbbel arrébb ott van az a nyomor, amiről a városvezetés és mi sem szeretünk beszélni.”
A program ezután a zsidósághoz kötődő vendégekkel folytatódott. A szünetekben Farkas Gábor kóser DJ válogatta a zenét. Tormás céklasalátát, tőzegáfonyás répasalátát, és zsidó tojáskrémet kóstoltunk. Libor mellett Paal Emese lánya, Rózi mutatta be az új előadókat.
“Nem lesz túl vidám, de azért jó szórakozást kívánok.”
Mondta Kácsor Zsolt író, felkészítve minket Cigány Mózes című regényére. Balogh Zsolt felolvasásában a 40-es évek Csepel szigetét ismerhettük meg, ahol a cigányok várták a deportálást. Cigány Mózes az a fiktív megváltó, aki a valóságban nem segíthetett a Horthy-liget áldozatainak eljutni az Ígéret földjére. A szürreális, felkavaró képek segítettek összekötni a holokauszt cigány üldözöttjeit a zsidó áldozatokkal.
Mezei Márk Utolsó szombatja szintén a szorongató 40-es évekbe kalauzolt minket. Regényéből Türei Márk a Budapesten bujkáló rabbit, Áron Rokeáh-t szólaltatta meg. Mindkét felolvasó a Patkós Irma Művészeti Iskola színinövendéke.
“A zsidó kultúra kortárs kultúra. Nem kell minden áron klezmert játszani a 40-es évekből.”
– hozott vissza minket a jelenbe Moser Ádám, és játszani kezdett a harmónikáján. Szenvedélyes zenéje alatt mindenki érezhetően feloldódott. Izraeli lecsó, shakshuka volt a vacsora, amit az előző ételekhez hasonlóan a szervező barátai és családja készített el. A fűszeres étel és a Beszélő Köntös sörei mellett egyre könnyebben beszélgettek egymással az idegenek is.
Amikor Moser letette a hangszerét, már egészen megszoktuk a Judakecs közegét: a zsivaly, a turista szerep és a szépen öltözött zsidók elegyét. Asher Faith, a Budavári zsinagóga rabbija ebben az oldott hangulatban, kurjongatás kíséretében lépett színpadra.
Egy bárszéken ült és zsidó viccekkel ütötte el a sztereotípiák élét. Asher Faith sok időt töltött Izraelben és az amerikai zsidó közösségekben is. Közvetlenül mesélt misztikáról és a zsidók ártatlan viszálykodásáról, héber és angol szavakat is használva. A zsidó újévről, a Ros Hásánáról mesélt. Ez az időszak Jom Kipur előtt a megtérésről és a nézeteltérések rendezéséről szól. A bűnbánat állt talán a legközelebb hozzánk, akiknek idegen a zsidó kultúra. A laza rabbi önvizsgálatra buzdított minket is a szeptember 25-27-ig tartó időszakban, aztán szabadon kérdezhettünk tőle.
“A zsidókat mindig felsőbbrendűnek tartják, pedig ez áll tőlünk a legtávolabb. Isten kiválasztott népének lenni nagyon komoly package (csomag), nagy felelősség sok szabállyal.”
A kérdéseink természetesen azok voltak, amit a kényelmes életű modern ember kérdez bármilyen elkötelezett, nagy múltú vallástól. Asher Faith fel volt készülve, hiszen a korábbi években ott volt a Sziget fesztivál Zsidó sátrában is. Megtudtuk, hogy a zsidó bankok komplex módon kerülik meg a mózesi törvényt; hogy Isten az igyekezetet értékeli a szövevényes zsidó szabályoknál és a böjtnél is; hogy Istent mi nem érthetjük, csak elfogadni tudjuk a vezetését.
Búcsúzóul megfújta a sófárt, aminek jajgatása felébreszti a lelkiismeretet és az Örökkévalót ünnepli. Brüll György mádi kóser borász bemutatójára sokan elfáradtunk a programok csúszása miatt.
“A rabbim azt mondja, az életünk nem evidencia. Szeretem, hogy a judaizmusban mindenre áldásként gondolunk, hálát adunk az aprónak tűnő dolgokért is.”
Mondta Paal Emese főszervező. Sokáig kereste a helyét a különböző kultúrák között, és 7 év buddhizmus után döntött úgy, visszatér a gyökereihez. A zsidó hitközségekben találta meg azt az értéket, amit keresett. “Ma luxus a kirekesztés, el kell fogadnunk és értékelnünk kell a másikat. Csak így tanulhatunk egymástól.” – magyarázta a programsorozat célját. Nem csak a zsidó kultúrát szeretné népszerűsíteni. A cigányság kulturális örökségéről szóló estét Somogyi Tímea Annával közösen fogják megszervezni. A programsorozat teljesen civil kezdeményezés.
Ha a különböző kultúrák közötti párbeszéd megalapozása és a közösségépítés volt a cél, az első Judakecs egészen jó bevezető volt. A legtöbbünk számára távoli a zsidóság. Meglepve állunk a vallásos jelenség előtt a metamodern társadalomban, amikor még a mindennaposnak számító kereszténységet is egyre nehezebben fogadjuk be. Most már ismerünk néhány klucsszót a mai zsidó kultúra megértéshez.
A hagyományteremtő, új programon csak lassan oldódtak a vendégek, pedig valódi párbeszédre van szükség, ha nem akarjuk turistának érezni magunkat egy zenés vacsorán. A felidézett holokauszt és a kecskeméti mélyszegénység talán lelombozó volt egy ilyen estén, de kellően kijózanított.
Nem kell zsidónak öltöznünk, hogy együtt együnk és beszélgessünk a zsidókkal. Az összefogás egy kultúrákon átívelő, örök érvényű elv, és most különösen aktuális. A Judakecs jó példa arra, hogy akár zsidó viccekről, akár a bűnbánatról vagy egy ókori népcsoport 21. századi leszármatottairól beszélünk, tényleg meghallgassuk egymást.
A következő Judakecs november 24-én lesz megtartva a Magyar Fotográfiai Múzeumban. Falusi Mariann lesz az egyik előadó, további részleteket a főszervezőtől tudhatunk meg.
Fotók: Acsai Miklós
