Október 22-én pénteken nyílt meg a Gink Károly születésének 100. évfordulóját ünneplő életmű kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A kiállítás anyagát Fejér Zoltán fototechnika- és történeti szakíró rendezte a múzeum gazdag gyűjteményéből.
Baki Péter múzeumigazgató köszöntője után Bán András műkritikus nyitotta meg a kiállítást, aki valódi emberként mutatta be a 20 éve elhunyt fotóművészt. Nem csak a Gink Károlyhoz kötött nyughatatlan heroizmust engedte el, de lerombolta a korkép fotográfiájának toposzait is.
“Szocreál elleni lázadásból fotózott? Szerintem ez így nem pontos. Egy-két ujjam elegendő ahhoz, hogy megszámoljam, hányan voltak, akik valóban szocreál fotót műveltek akkoriban. Gink igényessége és merészsége szembe ment a korral, de nem a fotós stílusokkal, hanem az akkori hiányos lehetőségekkel. Ő szűk mozgástérben volt igényes…
“A körülmények rákényszerítettek, hogy jobb legyek.” – mondta egy interjúban. Szerintem ez az életmű fő gondolata…
Miért kell újra felfedezni Ginket? A magyar fotótörténetnek megvannak a sajátos, egyetemes olvasatai. Ezek szerint Gink nem a legszerencsésebb pillanatban jelent meg a színen. Eredeti hanggal, merészen, de az irányzatok szempontjából nem jókor.”
Bán szerint “újra kell írni a magyar fotótörténetet”, hogy még több értéket fedezzünk fel Gink és a kortársai munkájában. Ahogyan minden fotóművész újra és újra alakítja a fotótörténetet, úgy a régi alkotóink hagyatékát is másként forgatjuk.
Gink életművének interpretálásáról osztott meg részleteket Fejér Zoltán, a kiállítás kurátora, aki személyesen is ismerte a fotóművészt. Többször elérzékenyült barátja munkáinak rendezésekor, és elmondta, hogy a teljes Gink bibliográfia még feldolgozásra vár.
Gink életműve tanulságos számunkra. Mindig elgondolkodtató eredeti, előhívott képeket látni abból az időszakból, amikor a fotográfia még nem számított műtárgynak Magyarországon. Az életmű ezen túl is magán viseli a korszak jegyeit. Látjuk az alkotót, aki belebonyolódik az 56-os forradalomba, próbál disszidálni, a külföldi sikereiért csak fenyegetést kap, és a legtöbb 21. századi művészhez hasonlóan sok reklámanyagot, fizetett munkát hagy ránk.
A gyűjteményben nem a fotográfia fogalmát megreformáló hőst ismerjük meg, hanem az 50-es és 60-as évek magyar művészét, aki szereti a hivatását és igyekszik túlélni bármilyen adott közegben. Ez ma is példaértékű. Kedves hommage, hogy a Gink 100 kiállítás posztere megegyezik a Magyar Kereskedelmi Kamara Váci utcai bemutatótermében rendezett 1962-es ikonikus Gink kiállítás poszterével.
A Gink 100 kiállítás január 7-ig lesz látogatható. Ha a gyűjtemény után szeretnénk többet megtudni a fotóművészről, a Mai Manó Ház blogján Tőry Klára írása részletes életrajzot és sok referenciát kínál. Persze ez is csupán egy interpretáció egy férfihoz, aki igényesen és szenvedélyesen fotózott egy számunkra távoli Magyarországon.