A kecskeméti szűz eget 1913. április 6-án szelte át először repülő ember. Dobos István pilóta, ekkor emelkedett Kecskeméten először a magasba a könnyű acélcsövekből összeszerelt Albatrosz nevű monoplánján. A repülőnapon azonban iszonyú erővel dühöngtek a tavaszi szelek, csak estefelé csillapodott annyira a mérges vihar, hogy Dobos némi kockázattal mégis fölrepülhetett. A csípős szélben való hosszas várakozásban kifáradt nagyközönség jórésze azonban akkor már oszladozott. A repülőnapot, mivel a következő vasárnapon hóvihar tombolt, április 20-án megismételték. A Kecskeméti nagy képes naptár beszámolója szerint a teljes sikerrel végződő repülőnap sok ezernyi néző jelenlétében ez alkalommal a „széktói laposon folyt le”.
Kecskemét fejlesztési céljai között a katonai repülőtér polgári használata többször előfordult kérdésként. Nemcsak, mint kisgépes mekka Budapest mellet, hanem mint turisztikai lehetőség is. Még a 2000-es évek közepén merült fel az ötlet, hogy a harcászati repülésben rejlő idegenforgalmi potenciált intenzívebben kellene kihasználnia a városnak, és ezért repüléstörténeti és repüléstechnikai élményközpont kialakítását álmodták meg. A projekt várható ütemezését 2020-2022 közé lőtték be, amire 1 milliárd forintot szántak volna.
Szekéren ezrek táboroztak a széktói mezőn, hogy lássák a jövőt
A rendszeresnek aligha mondható légiparádék az elmúlt 100 évben mindig tömegeket vonzott; legutóbb 2021-ben, amire nyolc évet vártak a repülők szerelmesei. Tavaly 120 ezren nézték meg a honvédségi bemutatót, amiről a KecsUP-on fotós/videós cikkünkben számoltunk be; voltak azonban olyanok, akik be sem jutottak. Honvédségi beszámolók szerint a rendezvény lebonyolításán mintegy 4500 ember dolgozott, köztük 1200-an katonák és rendőrök feleltek a biztonságért.
A századelőn is, csak kicsiben, a repülőteret rendőri és katonai kordon fogta körül, úgy, hogy a térre jegy nélkül bejutni nem lehetett. Hatvan gyalogos és harminc lovasrendőr, valamint két század katonaság tartotta fenn a rendet. A repülőtérre gyalog a katonai kórházzal szemben levő utón lehetett bejutni, kocsin pedig a Rudolf-laktanya és a katonai szénaraktárak közötti úton.
„A repülőtér környékén ezrekre menő járművekből egész nagy kocsitábor alakult. Mintha csak újabb honfoglalásra indult volna a magyarság, ezren meg ezren táboroztak a népségek a széktói mezőségeken”, hogy az Albatrosz, mint egy repülő szörnyeteg, kiterjesztett szárnyakkal elstartolhasson. A közönség hangos éljenriadalommal kísérte a mindig magasabbra emelkedő Dobost, aki két óriási kört írt le a kecskeméti égen. A gépmadár kattogó motorja ezután elhallgatott, a pilóta megállította a hajtógépezetet és siklórepüléssel, meredek ívben ereszkedett le a földre. A leszállást követően ezüstkoszorúval jutalmazták Dobost, aki 1913-ban több vidéki városba is elrepült – foglalta össze a látottakat a korabeli tudósító.
Asztalosból lett repülőgép-konstruktőr 1914-ben megdöntötte az akkor 1240 méteres magassági rekordot. Pilótaként szolgált az első világháborúban, 1919-ben pedig kiemelkedő repülőteljesítményt hajtott végre, amikor Kijevbe, majd onnan vissza Budapestre, 2200 kilométeres repülőutat két leszállással teljesített 8 óra alatt. Dobos István 45 évesen, 1937-ben berepülés közben vesztette életét.
