Nosztalgia, szubkultúra, Butterfly Effect – Beszélgetés Vázsonyi Jánossal a piaci koncerten VIDEÓVAL

A Butterfly Effect egyedi hangzásával tűnt ki a 2010-es évek alternatív zenei világában. Több erős szubkultúra jegyét is viselték a Youtube térhódítása és a looper pedál korszakában. A formáció idén 13 éves, és hosszú idő után most játszottak először együtt.

Január 13-án a Butterfly Effect a Közös Piac koncertsorozat vendége volt, ahová egy régen nem látott társukat is meghívták. A zenekar múltjáról és az alulról szerveződő kultúráról beszélgettünk Vázsonyi Jánossal a fellépés előtt a Piaci Ételbárban.

Van valamilyen közös rituálétok vagy szokásotok, amivel együtt készültök a koncertekre?

Nem nagyon, de nekem a Drums nevű zenekarral volt egy ilyen. Körbeálltunk, és meditáltunk, összeérintettük a hüvelykujjunkat. Olyankor egy kicsit elcsendesedtünk fellépés előtt.

A Butterfly Effect tagjai más-más zenekarokban is játszottak és játszanak egyszerre. Ma már ritka, hogy együtt lépünk fel, de régen sokat turnéztunk külföldön is, Párizsban, Berlinben. Akkor a közös turné maga egy kiemelt ünnep volt. Amikor így ismerjük egymás hátulját is, és próbálunk alkalmazkodni, a koncertre szánt nap a rituálé. Az online terek világában pedig végképp misztikus élmény egy-egy személyes találkozás. A mai különösen fontos.

Ez a koncert egy nagy reunion. Döme (Dömötör Tamás, beatbox) kilépett 4 évvel ezelőtt. Reméltük, hogy azért még fogunk együtt zenélni, de mi addig nagyon kevés fellépést vállaltunk. Úgyhogy ez a mai este nagyon speciális, mert 4 éve nem zenéltünk együtt, és most itt lesz Döme. Igazából az egész azért is lett megszervezve, hogy most újra egyesüljön a formáció.

Dömével együtt született meg a Butterfly Effect. Mesélsz a zenekar alakulásáról?

Szerintem 15 éve is lehet már, hogy megismertem Borit (Magyar Bori, ének). Igen, 2010 körül találkoztunk, és akkor már énekelt a Besh o droMban. És nekem nagyon tetszett a Zubolynak a stílusa; főleg a beatbox tetszett. Szerettem volna egy olyan formációt, amiben van beatbox. Borit meghívta Moszkvába Bobby Mcferrin, és ott énekelt egy nagyon szép népdalt duóban egy beatboxossal. Na ez volt az utolsó löket.

Szóltunk Daninak (Kardos Dániel, gitár), akivel még régebb óta ismertük egymást, és valaki beajánlotta Dömét. Ő már akkor második lett egy beatbox világbajnokságon. Az alapkoncepció volt, hogy a dobszerelést beatbox helyettesítse. Nem csak azért, mert nem kell dobot pakolni, hanem mert ez egy új hangzást jelent.

Igen, ez egy nagyon innovatív korszak volt.

Hát most már ezek klasszikusok, a beatbox, a looperezés. Akkor volt egy ilyen divatja, és most egy kicsit háttérbe szorult. Ami azért szomorú, mert a Döme szerintem tényleg több egyszerű beatboxosnál. Ő dobol is, zenész családból jön. Ő ért a zenéhez, amíg sok beatboxos csak autodidakta módon foglalkozott vele. Van egy-két jó trükkjük, de ennyi. Döme ezt tovább fejlesztette.

Miért Butterfly Effect a nevetek? A filmhez van köze vagy inkább a determinált folyamatok bizonytalanságához?

Bori javasolta ezt a nevet. Nekem jobban tetszik a káoszelméleti jelenség, de hát nyilván a film is viszi ezt a vonalat. Nekem megtetszett, hogy ez, amit csinálunk, ez egy ilyen alternatív zenei világ. Kicsit kisebb a közönsége, viszont az elég erős. Ma minden a közösségi oldalakon történik, és látom azt a tendenciát, hogy a rétegzenék hirtelen nagyobb közönséghez is eljutnak. Ezt már nálunk is lehetett érezni, és így a nevünk valahol erre is utal.

Látszólag nagyon apró dolgok nagyon nagy hatást tudnak elérni. Olyan zenék is, amik sokkal szűkebb körben terjedtek el annak idején, most nagyobb figyelmet kaptak. Pillangóhatás.

És ez egy tök érdekes kérdés a popzenében is. Mi az, ami fenn fog maradni a mostani popzenéből? Úgy, ahogy fennmaradt mondjuk a Beatles, vagy Sting, de akár Bach. Lehet, hogy a saját idejükben is értékelték őket, de azóta még szélesebb körben hallgatják.

Ezek jó példák. Az adott korszak szellemében játszottak, de egyedi hangzást vittek a zenéjükbe. Ma is hivatkozunk rájuk, mert folyamatokat indítottak el. Az online platformok óta pedig talán könnyebb lefülelni az aktuális szubkultúrák hangzásvilágát, és kisajátítani. A baj talán csak az, hogy kitűnni is nehezebb.

Nekem tetszik az a koncepció, hogy a saját élvezetünkre is játszunk. Nem próbáljuk teljesen kiszolgálni a közönséget. Nyilván ez is fontos, de a népszerűségért ne adjuk fel a zene mélységeit. Ne legyen szükségtelen megalkuvás.

Ez nagyon izgalmas, mert 2010-ben egy friss, felkapott jelenség miatt alakult meg a Butterfly Effect. A jazz, a balkán, a népzene, a klasszikus zene találkozott a beatboxal, és olykor még a hiphop is beépült a hangzásotokba. Van olyan aktuális, új trend, amit ugyanígy beépítenétek ma a zenétekbe?

A mi zenénk nem változott azóta, hogy megalakultunk. Talán emiatt is játszottunk kevesebbet az elmúlt években, és ugye más-más zenekarokban is zenéltünk közben.

Ha most újrakezdjük Dömével, az mitől lesz több a nosztalgiánál? Egyelőre nem tudom, merre megyünk tovább. A Butterfly Effect azért működött jól, mert mindenki egy másik világból érkezett. Bori nagyon szépen énekelt népdalt, a Danival mi játszottunk jazzt meg zsidó zenét, és liturgikus zenét meg jazzt, a Döme pedig jött a beatbox világból. Ezek mind találkoztak, és ettől lett érdekes a zenénk. Nem tudom, hogy most mitől lenne érdekes.

Ha csupán a nosztalgiáról lenne szó, akkor is tény, hogy ma az eredeti formáció lép fel. Találó, hogy épp egy ilyen régi stílusú étkezdében lesz a reunion.

Ez csodás. Pesten is van pár hasonló, de ennyire jól nem maradt meg a 70-es évek hangulata sehol. Még ilyen helyen, ami ennyire konkrétan retró, nem léptünk fel. De Szardínián egész különleges helyeken játszottunk, amik nem voltak kimondottan klasszikus koncerthelyszínek.

Nekem ez azért tetszik, mert abszolút a gyerekkoromat idézi. Szerintem nagyon jó kezdeményezés, hogy olyan terekbe viszünk kulturális programokat, ahol amúgy ritkán, vagy egyáltalán nincs.

Én játszottam Bachot a budapesti vásárcsarnokban a pultok mellett, meg a metróban is. Szerintem most ott tart a világ, hogy minél szokatlanabb helyen jelenik meg a kultúra, annál jobb. És ez meg különösen, a kis kockás abroszokkal meg üvegfalakkal.

Tehát támogatod az alulról szerveződő, kicsit emberközelibb kultúrát.

Igen, én jobban is szeretem azt, amikor így alulról, szép lassan építkezik valami. És ez egy tök érdekes helyzet, mert most mondták a szervezők is, hogy azért sincs annyi program igazából Kecskeméten, mert a válsághelyzetben az intézmények nem tudják fenntartani a programjaikat. És így ezek az alulról szerveződő kis sejtek szerencsésebb helyzetbe kerülnek, még akkor is, ha nem kapnak semmilyen támogatást, csak a közönségét.

A közönség lelkesedése viszont elég nagy erő. Én ezt onnan tudom, hogy a feleségemmel mi is szervezünk lakásszínházat, lakáskoncerteket, ahol nincs belépő, csak felajánlás. Az utóbbi időben nagyon durva teltházak vannak, tulajdonképpen a legjobb gázsikat az ilyen helyeken kapjuk.

Most egy kicsit gejl módon fog hangzani, de az emberek szeretete a lényeg. Ha valamiért lelkesednek, és személyesen kapcsolódnak hozzá, azért szívesebben áldoznak pénzt és időt. Jó az, ha központilag kap támogatást a kultúra, de az alulról szerveződő eseményeknél a néző is tesz valamit érte, a része lesz. Szóval a kultúra nagyon sokféleképpen tud működni.

A Közös Piac koncertsorozat szervezői Libor Zoltán és Pócs Eszter. Programjaikon a Piaci Ételbár izgalmas találkozásoknak ad otthont. Azon a péntek estén több év után újra együtt játszhatott a Butterfly Effect. A koncertet követően a fellépők élénken beszélgettek és azt egyeztették, hol folytatják az estét.

Nem csak a közös turnék, sikerek kötik őket össze. Mind tehetséges művészek, akik csodálták a kultúra fejlődését és adtak is hozzá. Aznap este cigarettázás közben a régi dalok felett mosolyogtak, amíg a mostani életükre, koncertekre és gyermekvállalásra gondoltak. Magyar Bori és Vázsonyi János másnap más zenekarokkal játszott. Kardos Dániel hétfőn már órákat adott a zeneiskolában gyerekeknek. Döme pedig a visszatérését tervezte a kulturális életbe.

________________

Videó: Szűcs Zoltán