Előzmény a korábbi cikkből:
- Egy esztétikai műtétre kértem időpontot decemberben egy budapesti állami kórházba, de már ez sem ment könnyen
- A kórházba érve közölték, hogy hiába az időpont, nem vagyok a listán
- Csúszással, de mégis a választott orvos elé kerültem, akiről még az időpont foglalásnál megerősítették, hogy végez ilyen műtéteket
- Az orvos közölte, ő aztán nem végez ilyen műtétet, majd keres valakit, aki megnéz
- Némi várakozás után jött egy orvos, aki közölte, hogy ő ért hozzá, de most nem ér rá, jöjjek vissza január közepén. Elmentem tehát Budapestre egy újabb időpontért
A januári időpontra visszamentem a kórházba. Újabb út, újabb izgalom. Nem baj, a cél vezérelt. Szeretném a műtétet, akkor teszek is érte. A decemberi düh már lecsillapodott, és kapott egy újabb esélyt tőlem az állami egészségügy, hogy bizonyítson. A kórházi folyosón ismerős arcokkal találkoztam, elvégre egy hónapja láttam ezeket eleget. A tetemes várakozás közben egyik ajtón kijöttek, másikon be. A konyhánál volt mindig a legnagyobb forgalom. Most kevesebben várakoztak. Néha valaki kérdezte, ki hol rendel, mert ezúttal nem voltak nevek az ajtókon. Olykor jött valaki, hogy melyik szobában vannak, ekkor azt tanácsoltuk, hogy a konyhában kopogjon, ott mindig van élet. Kávéval be, szendviccsel ki, viccelődés, nevetgélés. Odaálltam a korábbi ajtóhoz, mondván az én orvosom talán megint ott rendel. De senki nem tudta, van-e bent bárki. Ekkor kapóra jött egy ott dolgozó, megkérdeztem, hogy a doktor már itt van-e. Nincs és nem is lesz, mert már nem dolgozik a kórházban. De hiszen ő adott időpontot saját magához. Uram, nincs és kész, hiába az időpont. És akkor…??? Nyugodjon meg, majd valaki megnézi. Hol? Ki? Ez nem derült ki. Ekkor a beszélgetésünkre közelebb jött pár várakozó, hogy jól hallották-e, hogy a doktor már nincs a kórházban? Igen. De hát évek óta hozzá járok, ő a specialista – sóhajtozott egy beteg. Akkor most menjünk utána másik kórházba? Vagy magánba ment? Esetleg külföldre? Megadta az alaphangot a kis diskurzusom a nem túl kedves hölggyel. Három ajtó majdnem egymás mellett, ezekre volt kiírva, hogy vizsgáló. Beálltam középre, hogy majd ha valaki kijön, megkérdezem. Jött is, olvasott neveket, az enyémet nem, pedig már elmúlt az időpont. Egy várakozó gyorsabb volt nálam és akart kérdezni, de becsukták előtte az ajtót. Jelezve, hogy kuss. Másik szobához betegszállító érkezik beteggel. Kopog az ajtón. Nyílik az ajtó, udvariatlan férfi hang bentről: Ne kopogjon! Miért is ne? Ment a visszakérdés. Én és a többiek is tanácstalanok. 11 fele közli egy várakozó, hogy ő 8-ra kapott időpontot. Más valakit egy vérvételre küldtek ide, menne vissza dolgozni, csöng folyton a telefonja, magyarázkodik. Már vagy egy órája vár egy tűszúrásra. Közben a konyha továbbra is forgalmas, enni és inni kell, nincs mese. Mellettem izzad egy férfi. Cukros vagyok, kimegyek inzulinért, nem gondoltam, hogy ennyit kell várni és még nincs is az orvos. Ha szólítanak, mondja, hogy majd jövök! Közben poénkodunk. Azért nincsenek nevek az ajtón, mert mire kiírják, az orvos már nincs is a kórházban. Már mi is nevetgélünk. Én sántikálva egy korábbi sportsérülés miatt, megyek ajtótól ajtóig, szabad szék sehol. Amúgy is alig. Talán 8-10 egy egész folyosón. Újabb neveket jönnek olvasni, bentről férfi hang kérdezi, hogy a már nem itt dolgozó orvosra vár-e valaki. Mielőtt csukódna az ajtó, beszólok, hogy igen. Ennyi. Pörög az óra, talán bent szervezkednek. Fiatal doktórnő lép ki egy másik ajtón, kedves az arca. Messziről pláne, de közelebbről sem retten el tőle a beteg. Megszólítom. Ön fogja megnézi a doktor betegeit? Igen. Vagy egy másik orvos. Mert most ketten végzik három munkáját. Nyilván tudja a kórházakat nem túl gyakran látogató adó- és járulékfizető is, hogy ez mit jelent. Az alapesetben is csúszó időpontok még inkább tolódnak. Remek. Reméljük, az új orvos ért ahhoz, amihez a másik és nem egy újabb időpontot kapok majd valakihez, aki majd valamikor ért hozzá. Már mindenki tanácstalan, óraegyeztetések vannak a folyosón. Ki ki után jön, kinek mennyire sietős. Közben betegeket tolnak. Hol ágyon, hol székben. Ők elsőbbséget élveznek nyilván. Mi pedig reménykedünk, hogy nem mindenki most sérül meg a környéken. Pedig úgy tűnik. Betegszállítók cikáznak, konyhából orvos jön, megnézi a legújabb beteget. És végre. Elveszik a papírjaimat. Persze ez még nem azt jelenti, hogy be is hívnak gyorsan. Nem is így lett. Végül valamikor dél körül (9:45-re volt időpont) behívnak. Ok, rosszul mondják a nevem, megszoktam, nem is mindennapi név. Semmi baj. Az már inkább, hogy a TAJ számom beírása után a rendszerben is el vagyok írva, és a születésem helye is tévesen szerepel. Pedig a decemberi telefonos időpont foglalásnál szinte leharapták a fejem, hogy nem azonnal a TAJ számmal kezdek. Mert hisz az alapján tudnak mindent a betegekről. Ezek szerint rosszul. Javítaná az orvos, de beteg hívja, átlép az ő adataihoz. Majd vissza hozzám. Miért nem mentette az előbb? Na most jó. A többi adat rendben? Akkor jó. Nézi a háziorvosi papírt. Uram, nem végzünk most ilyen műtéteket. Vagyis? Általában nem, vagy csak most nem és miért? Sok a daganatos beteg, ők az elsők. Persze, ez rendben, de mire számítsak? Nem ígérhetek semmit. Mutassa, mivel jött. Ennyi? Igen, de zavar, higgye el. Jó, hát a feltételeknek végül is megfelel. Előjegyezzük műtétre. Pörgeti a naptárt. Már nyárnál jár. Megy tovább. Már ősz. Annak is a vége fele lapoz. November vége. Akkorra írom be. De ne vegye biztosnak. Az mit jelent? Hogy átcsúszhat jövőre. Remek, de legalább felírtak. Jobb esetben rajta is leszek egy listán majd később. Engedélyezték az amúgy nem olcsó beavatkozást. Írja azonnal a háziorvosnak, hogy milyen előzetes vizsgálat kell. Egyelőre egy ultrahang. Ezzel jöjjek vissza a kitűzött műtét előtt egy hónappal. A többi vizsgálat majd utána. Már most sejthető, hogy amennyiben mégis megműtenek novemberben, akkor majd az a fennmaradó egy hónap nem lesz elég az állami vizsgálatokra, mert gyanítom nem lesz időpont. Akkor majd jön a magánorvosi rendszer tízezrekért. Ez van. Most bőven lenne idő mindenre. Majd akkor kapkodás. De nem baj, legalább lesz harmadik cikk is ebből.
Gunity Gábor főszerkesztő
