Lapátot, csákányt, kapát, gereblyét ragadtak a Diófás közi családok, mert megelégelték a járhatatlan útviszonyokat. Férjek, anyák és gyermekeik, fiatalok és szépkorúak vonultak ki kerti szerszámjaikkal a kátyúkból, lyukakból, gödrökből ki sem látszó Felsőszéktó tanya útszakaszára. A rögtönzött szombati munkabrigád apraja-nagyja azért gyűlt össze, hogy közösségi összefogással az önkormányzati „út” krátereit betömködjék. A tolólappal felszerelt kotrógépet a helyben élő jótevőjük biztosította; az üzemanyag árát egymás között összeadták.
Pillanatnyi ideig tartó tűzoltás ez, de így tudunk magunkon segíteni – mondta egy idős férfi a gyülekőzők között. A városüzemeltetés munkagépe tavaly augusztus óta nem dolgozott itt – vetették fel többen is. Leveleket írunk, fotókon és videókban mutatjuk meg az önkormányzatnak, hogy hónapokon keresztül járhatatlan úton kell küzdenünk naponta munkába menet és jövet; de semmi válasz. A körzet képviselője, Leviczky Cirill nem jár ide, nem csinál ő semmit sem – ezt már egy anyuka mondta, aki a gyermekével segít a gödrök beásásában. Valamikor még, amikor Kósa József volt itt a képviselő töltötték fel az utat – idézi fel emlékeit a kalapos nyugdíjas férfi. Törmeléket és szilárdanyagot szórtak az útra, ami az évek alatt megkeményedett, de a gödrök gyorsan kialakulnak.
Eső után az autók és a súlyosabb járművek mélyebb és mélyebb gödröket vájnak – magyarázza mindennapi küzdelmüket a családapa. Az út kiszélesítésére van szükség – teszi hozzá – és az önkormányzat is azt mondja, amíg a régebbi telektulajdonosok nem adnak le a telkükből az út javára, addig útalap építéséhez vagy stabilizálásához sem fognak hozzá.
Ha legalább a vízelvezetést megoldanák – ezt már egy fiatal férfi mondja – is valamivel jobb lenne a helyzet. Lapátjával mutat a földút két szélén futó földsávra – nincs hova elfolyjon a víz, a földút szélei magasabban vannak, mint a közepe; árok sincs, amibe elvezethetnék a vizet.
Adót fizetünk, dolgozunk, rendben tartjuk a házunkat és udvarunkat. Teszünk a helyi közösségért is. Nem ezt érdemeljük! – panaszolja problémáit egy másik családanya, aki a villanykaróra kifüggesztett plakátról tudott az eseményről.
Apróbb törmelékre, földdel összeforgatott cserepekre, kavicsra lenne szükség – tanácskoznak körbe állva a tulajdonosok. Ismerek egy építési vállalkozót, szólhatok neki, hátha tud intézni valamit – veti fel egyikük. Én is megkérdezem – igyekszik segíteni másikuk. Igen, valami megoldást kellene találnunk, ami gödröket ma betemetünk, azok hamarosan ismét kigödrösödnek – erősít rá harmadikuk. Nem tökéletes, de jobb, mint volt – mondja egy óra elteltével mosolygósan az idős férfi, aki még a gyülekezőkor kissé kételkedőn mondta, tűzoltás ez.
Hosszú évek óta a helyzet változatlan. Az itt élők egyszer csak megelégelik a kialakult állapotot, nem várnak tovább az önkormányzatra; ilyenkor lapátot, csákányt, kapát, gereblyét ragadnak, és saját eszközeikkel próbálnak tenni a lakókörnyezetükért. Keserves küzdelem ez 2023-ban. Előtte is az volt. Attól tartanak, nem lesz jobb 2024-ben sem. Közösségi összefogásuk eredményeként hétfőtől egy ideig biztosan egyenesebb, kevésbé gödrös, kráteres útszakaszon tudnak viszont ráfordulni a Nyugati körútra, hogy munkába, orvoshoz, iskolába, bevásárolni mehessenek.
