Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a Dél-Alföld áll a harmadik legrosszabb helyen az elvándorlással kapcsolatban. Ez leginkább a vidéki városokra igaz, mert a jobban fizető munkahelyek miatt a fiatalok elhagyják szülőhelyüket. A témában megkérdezett fiatalok azonban hiába látják a térséget családalapításhoz kitűnőnek, szerintük másra nem ideális.
A természetes fogyás, az elöregedő társadalom és az állampolgárok főként gazdasági okok miatt külföldre települése az oka a népesség csökkenésének. Magyarországon egyre kevesebb gyermek születik, a házasságok is idősebb korban köttetnek, így az első gyermek születése is kitolódik. Egyre kevesebb család vállal kettőnél több gyereket, így a nagycsaládok száma is csökken. Ezen okok miatt növekszik az átlagéletkor, és a lakosság egyre nagyobb részét teszik ki a nyugdíjasok.
Tizenegy év alatt több, mint 300 ezer fővel csökkent Magyarország lakossága – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egyik friss, népszámlálási adatokat bemutató kiadványából. A Dél-Alföldről több mint 160 ezer ember tűnt el 2001 óta.
Katona Tamás, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Statisztikai és Demográfiai Tanszékének professzor emeritusa szerint a csökkenés nem kirívó: „Bács-Kiskun megyében az országos átlagnál magasabb, a régióhoz tartozó másik két megyében az országos átlagnál alacsonyabb a fiatalok aránya a megyei népességen belül, és ennek csökkenése egyik megyében sem kirívó mértékű.”
A helyzet megoldása a szakember szerint a hosszú távon is fenntartható és kiszámítható népességpolitikában, a munkahelyteremtésben és a gyermekvállalás körülményeinek könnyítésében lenne. Ez elsősorban a kormány feladata és nem az önkormányzatoké, a települések vezetői leginkább az adott közeg élhetőbbé tételével járulhatnak hozzá a családalapítások és a népesség növekedéséhez.
Fekete Mariann, az SZTE Szociológiai Tanszékének adjunktusa elmondta: „A KSH adatai szerint az 1980-as évek közepe óta nem volt annyi belföldi vándorló, mint 2021-ben – 307 ezren változtattak állandó és 302 ezren ideiglenes lakóhelyet –, kiemelten a vidéki városokat jellemzi az elvándorlás.”
Az alföldi régiókra és Észak-Magyarországra jellemző az elvándorlás. Az Észak-Alföld és Észak-Magyarország népességmegtartó ereje tekinthető a leggyengébbnek, mivel a vándorlási veszteség az azt megelőző évhez viszonyítva is nőtt.
„Az egyre tovább tanuló fiatalok befektetése az oktatásukba, képzésükbe jelentős anyagi terheket jelent, közvetett és közvetlen költségeket, mint például a tandíj, más oktatási költségek, ruházkodás, kollégium vagy albérlet, étkezés, utazás, vagy az elmaradt jövedelem, amit a tanulmányok miatt nem kerestek meg teljes állásban” – fejtette ki Fekete a belső vagy akár külső elvándorlások legfőbb okaként. Jelentősen lehetne csökkenteni megfelelő mennyiségű és minőségű munkahelyteremtő program segítségével az elvándorlást.
Egy Budapesten élő, hódmezővásárhelyi származású kezdő tanár szerint „a térség, Szeged, Hódmezővásárhely vagy akár Kecskemét levegője kifejezetten élhető és kényelmes életet biztosít a nyugdíjasoknak és a családosoknak. Mindezt a helyi politikai döntések is kiszolgálják, erősítik, de a végzős középiskolás, egyetemista rétegnek fojtogató ez a légkör. Babakocsi-tologatásra, kutyasétáltatásra és pletyizésre ezek kitűnő helyek, lehetőségek vannak, de azok a fiatalok, akiknek most nyílik ki a világ, idővel szabadulni akarnak majd innen.”
Egy Pécsen élő fiatal férfi szerint „egy itteni fiatalnak sokkal korlátozottabbak a lehetőségei, mint azoknak, akik a fővárosba vagy Nyugat-Magyarországra születtek. Több munkalehetőség, komolyabb éjszakai élet, több nagyváros. Szegeden kívül szinte nincs más komolyan vehető város az Alföldön, nyugatabbra sokkal jobban pezseg az élet, itt inkább csak gyereket lehet nevelni, de amúgy elég ingerszegény a közeg.”
