Árcsökkentési versenybe kezdtek az üzletláncok, mert az infláció miatt egyre szűkül a kereslet a hazai élelmiszer-kiskereskedelemben. A folyamatot erősíti az is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal hatósági eljárás keretében számos élelmiszeripari termék esetében vizsgálja a láncok üzleti gyakorlatait a jelentős áremelkedés miatt.
Egymásra licitálnak a diszkontláncok: a Lidl bejelentette, hogy közel 200 termék árát csökkentette tartósan, az Aldi 20–23 százalékkal alacsonyabb áron kínálja a magyar beszerzésű trappista sajtjait. A többi nagy élelmiszerlánc is igyekszik követni ezt a gyakorlatot.
Neubauer Katalin, a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség (MNKSZ) főtitkára elmondta, hogy januárban kezdték el csökkenteni a tejtermékek árát a nagy bolthálózatok, mert a vásárlói érdeklődés csökkenése miatt a nyugati uniós tagállamokban nagy mennyiségben halmozódtak fel eladatlan készletek, főként vajból. Ezeket a termelők igyekeztek mérsékeltebb áron, minél gyorsabban piacra dobni azoknál a kereskedőknél, amelyek nagy volumeneket tudnak átvenni. Erre reagáltak a vezető magyar tejtermelő és -feldolgozó vállalatok, amelyek szintén nagy volumencsökkenést szenvedtek el. Mivel a tejtermelést nem lehetséges olyan hamar visszafogni, mint amilyen gyorsan szűkül a kereslet, ezért a szereplők elkezdték lenyomni az áraikat.
Megpróbálták számon kérni az árak letörését a kisebb feldolgozóipari cégeken is, miután a kereskedelmi láncok tartósan kedvezményes ajánlatokat kaptak a felvásárlási árra a 2–3 legnagyobb szereplőtől. Kiderült a beszállítói tárgyalások során, hogy a kis- és középvállalkozások jelentős része nem tud árakat csökkenteni, mert hosszabb távú, fixáras energiaszerződéseiket olyan magas árakon kötötték meg, melyek immár nincsenek köszönőviszonyban a jelenleg elérhető piaci tarifákkal.
A kedvezőtlen feltételekkel megkötött energiaszerződések az egész élelmiszeriparban komoly versenyképesség-csökkenést okoznak a kisebb szereplők körében. Elsősorban a magas energiaigényű ágazatokban – így a tejiparban, a húsiparban, a sütőiparban, valamint a fagyasztott termékeket gyártó és forgalmazó vállalatoknál. A tésztagyártóktól is kapott olyan visszajelzést, hogy a liszt és a tojás árának csökkentése ellenére sem képesek lefaragni az önköltségi árat az energiadíjak miatt – mondta a főtitkár.
Mivel a szerződések között nagy eltérés mutatkozik, és minden alágazat költségszerkezetében eltérő az energia aránya, ezért nem lehet pontosan megbecsülni, hogy milyen inflációs hatással járhatnak a magas szinten rögzített energiaárak. Az biztos, hogy az élelmiszeripar emiatt nem képes arra, hogy egyenletesen csökkentse az árait, ezért – értékelt Neubauer Katalin.
Leginkább a tőkeszegény mikrovállalkozásokat sújtják a piacit lényegesen felülmúló energiaárak. Az MVM január 1-jétől megszüntette az egyetemes szolgáltatásra már nem jogosult fogyasztók végső menedékes ellátását, és azoknak, akik ebből a körből nem tudták más kereskedőnél biztosítani földgáz-, illetve villamosenergia-ellátásukat, az állami cég automatikusan úgynevezett változó fixtarifa-szerződést kínált az idei áram- és gázévre.
Ilyen árak mellett sohasem lehetnek versenyképesek azok a cégek, amelyeknek nagy az energiaigénye – mondta Neubauer Katalin.
Amennyiben a magyar élelmiszeripari cégek jó része nem lesz képes a következő hónapokban árat csökkenteni, akkor a kiskerláncok igen hamar az importforrások felé fordulhatnak a legtöbb alágazatban. Kivétel a sütőipar, ahol nincsenek külföldi alternatívák, hiszen a termékek 72 órán belül romlandók.
Elemzők szerint az idén nem kizárt egy újabb leértékelődési hullám, bár a forint jelenleg érdemi árfolyamerősödésen van túl. A forintgyengülés az importárak növekedését hozná magával, aminek a következménye megint csak az infláció erősödése lehet.
via 24.hu
