A Kecskeméti Katona József Múzeum szakemberei egy őskori és egy szarmata település maradványait tárták fel az eddig ismeretlen régészeti lelőhelyen, Dunavecsén. A régészek egy okosgyár építését megelőző régészeti kutatás során bukkantak a két településre. Az egyik egy őskori, azon belül a kora neolitikum időszakára, a Krisztus előtti 6000-5400-as évekre datálható, a másik egy római kori, a Krisztus utáni 1-5. századra tehető szarmata település.
Árkok, árokrendszerek és tárolóvermek, gödrök kerültek elő, de a római kori település maradványai között egy épületet és egy kutat is feltártak, összesen 202 objektumot dokumentáltak. Az újonnan feltárt régészeti lelőhely a Dunavecse-Öreg-hegy elnevezést kapta.
Az őskori településen egy nagyon szabályos, rendezett település képét találták. A leglátványosabb elem egy a munkaterületet északkelet-délnyugati irányban átszelő mély árok volt, amely telekhatárt, védelmi vagy vízelvezető szerepet egyaránt betölthetett. A helyszínen feltárt gödrök élelemtárolásra szolgálhattak. Ezen a területen egyebek mellett nagy mennyiségű festett, díszített kerámiatöredékre, állatcsontokra, őrlőkövekre és pattintott kőpengékre leltek.
A Duna-Tisza-közén és Bács-Kiskun vármegyében eddig nem találtak jelentős emlékeket a neolit korszakból, így jelentős a szakemberek számára a felfedezés. A település valószínűsíthetően a Krisztus előtti 6000 és 5400 közötti időszakban volt lakott, ekkor a korábban jellemző halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot felváltotta a növénytermesztésen és állattartáson alapuló élelemtermelő gazdálkodás.
