A Kecskeméti Katona József Múzeum szakemberei egy őskori és egy szarmata település maradványait tárták fel az eddig ismeretlen régészeti lelőhelyen, Dunavecsén. A régészek egy okosgyár építését megelőző régészeti kutatás során bukkantak a két településre. Az egyik egy őskori, azon belül a kora neolitikum időszakára, a Krisztus előtti 6000-5400-as évekre datálható, a másik egy római kori, a Krisztus utáni 1-5. századra tehető szarmata település.
Árkok, árokrendszerek és tárolóvermek, gödrök kerültek elő, de a római kori település maradványai között egy épületet és egy kutat is feltártak, összesen 202 objektumot dokumentáltak. Az újonnan feltárt régészeti lelőhely a Dunavecse-Öreg-hegy elnevezést kapta.
Az őskori településen egy nagyon szabályos, rendezett település képét találták. A leglátványosabb elem egy a munkaterületet északkelet-délnyugati irányban átszelő mély árok volt, amely telekhatárt, védelmi vagy vízelvezető szerepet egyaránt betölthetett. A helyszínen feltárt gödrök élelemtárolásra szolgálhattak. Ezen a területen egyebek mellett nagy mennyiségű festett, díszített kerámiatöredékre, állatcsontokra, őrlőkövekre és pattintott kőpengékre leltek.
A Duna-Tisza-közén és Bács-Kiskun vármegyében eddig nem találtak jelentős emlékeket a neolit korszakból, így jelentős a szakemberek számára a felfedezés. A település valószínűsíthetően a Krisztus előtti 6000 és 5400 közötti időszakban volt lakott, ekkor a korábban jellemző halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot felváltotta a növénytermesztésen és állattartáson alapuló élelemtermelő gazdálkodás.
Molnár Karola, a Kecskeméti Katona József Múzeum ásatásvezető régésze elmondta, hogy a kor technikai újításai a csiszolt kőeszközök, az agyagból formált, kiégetett kerámiaedények és tárgyak, valamint a szövés-fonás eszközei voltak. Valószínűsíthetően ezek maradványait találták meg az ásatás során.
A másik, fiatalabb római kori település lakói az úgynevezett szarmaták, egy iráni eredetű, nomád lovas nép tagjai voltak. A szarmaták a Krisztus utáni 1. században érkeztek a Kárpát-medencébe, és egészen az 5. századig jelentős erőt képviseltek a térségben.
Itt is főként árkokat, árokrendszereket, méhkas alakú élelemtároló vermeket, egy kutat és egy földbe mélyített, szabályos téglalap alakú épületet találtak. A feltárt gödrök közül többnek vöröses-égetett betöltése volt, ami arra enged következtetni, hogy már ebben az időszakban ipari jellegű tevékenységet folytathattak a területen. Előkerültek még állatcsontok és római kori szarmata kerámiatöredékek, de mind közül kiemelkedik egy kisméretű fazék és egy szárnyas alakkal díszített római úgynevezett terra sigillata töredéke, amely egy vöröses bevonatos, jó minőségű „luxuskerámia” volt abban az időben.
A Kecskeméti Katona József Múzeumban helyezik majd el a leletanyagot.
via HelloVidék
