Pokorni Zoltán, a Fidesz 1998-2001 közötti oktatási minisztere – jelenleg a XII. kerület fideszes polgármestere – szerint hiba lenne azt gondolni, hogy pusztán a pénz hiánya a probléma az oktatásban.
„A tanárok bére sose volt magas, most sem az, és igaz most a bérkérdés a domináns, de ez egyfajta csapda is a pedagógusoknak és a politikusoknak” – mondta. A Szabad Európának adott interjúja vágatlan verzióban csütörtökön került fel a Youtube-ra.
Hoffmann Rózsa, korábbi oktatásért felelős államtitkár 50 százalékos ágazati béremelését hozta fel példának, miszerint eddig is voltak nagyobb béremelések az ágazatban, de azok mindig pillanatnyi pozitív hatást tudtak csak kiváltani, érdemi strukturális eredményük nem volt. Ahhoz nem volt elég ennyi pénz, hogy a tanári szakma presztízse növekedjen vagy a pedagógusi pályára tartósan többen jelentkezzenek.
„Kell hozzá pénz, de hogy mi kell hozzá még, az az igazi nehézség” – mondta Pokorni. Illúzió szerinte azt gondolni, hogy lehet annyi pénzt önteni az oktatásba, ami önmagában minőségi változást okozna. Viszont azt gondolja, hogy a pedagógus átlagbérnek el kell érnie legalább az értelmiségi átlagbért.
A tanárok teljesítményének méréséről azt mondta, hogy „valószínűleg csak ez a megoldás.” Szerinte fontos lenne a szakma belső kultúráján javítani, amit kétféleképpen lehet elérni:
- adminisztratív, felülről lefelé irányuló ellenőrző attitűddel,
- vagy oldalirányú, hálózatos, támogató segítéssel.
Szerinte a tanároknak segítség lenne, ha bejárnának egymás óráira, mert akkor jobban látnák, mik a problémák. Sokkal jobban működne az oktatás, ha a pedagógusok egymást segítenék, hálózatosan szerveződnének, „ez jobban illeszkedik a szakma jellegzetességéhez”.
A teljes államosítást nem gondolja megfontolt döntésnek, utalva a korábbi időszakra: „a XXI. században nem alkalmazhatók a 70-es évek derekán kialakult pedagógiai elvek vagy oktatásirányítási rendszerek. A Klik által létrehozott hatalmas struktúra el sem jutott idáig, hogy kudarcot valljon, mert önmagában olyan nagy, hogy pusztán a rendszer felépítése és legegyszerűbb működtetése a nagysága miatt termelte ki a problémákat.”
Az igazi problémát Pokorni szerint nem a Nemzeti alaptanterv vagy az egységes tankönyvek jelentik, hanem az, hogy az esetek többségében boldogtalan gyerekeket nevelünk. Miközben a legfontosabb az esély megteremtése lenne azért, hogy a különböző jövedelmi rétegeket jobban összehozzák, „nem véletlenül kapta a Fidesz 94-es programja az esély iskolája nevét”.
Nem helyesli, hogy az óvodát a hatodik év végére be kell fejezni, nyugodtan legyen még hétévesen is óvodás a gyerek, vagy akár nyolcévesen is, ha nevelési problémái vannak. A 2019-es köznevelési törvény részeként fogadta el az Országgyűlés, hogy a tankötelezettség korhatárát lejjebb viszik, tehát azoknak a gyerekek, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, alapesetben el kell kezdeniük az iskolát. Ettől el lehet tekinteni, ha a szülők az Oktatási Hivataltól erre engedélyt kapnak.
„Kár, hogy ezt az évtizedes lehetőséget nem használtuk ki a lehető legjobban”- mondta arra utalva, hogy az oktatási változásokhoz idő kell, a kormánynak megadatott 12 év, és nem is lehet azt mondani, hogy nem nyúltak volna hozzá bátran az oktatáshoz.
Az interjú végén Pokorni elmondta, már nem foglalkozik aktívan oktatásüggyel, de egy tanácsot megkockáztat: nem a pénz a probléma, hanem hogy a pedagógusok mérése, értékelése hogyan ne legyen egy felülről, adminisztratív kényszerként megélt ellenőrzés. Viszont hogyan legyen egy egymást segítő, támogató kultúra.
via Telex
