Elkezdték szirmaikat bontogatni a boglárkafélék családjába tartozó fekete kökörcsinek (Pulsatilla nigricans) a Duna–Tisza közén. A kisméretű növény bókoló virágai sötétbíbor, majdnem fekete színűek. Március-áprilisban virágzik, amikor még fagyosak is lehetnek a napok, ezért selymes szőrzet borítja, ami hatékonyan védelmezi.
Kis számban, de sokfelé megtalálható a fekete kökörcsin – a Kiskunságban homokpusztákon, nyílt homoki gyepeken találkozhatunk vele, például Bugacon, Kunpeszér környékén, a Fülöpházi-buckavidéken, Hajóson, de Baja mellett is van néhány töves előfordulása.
A szél messze viszi a magvait, amiben segítségére van a bolyhos repítőkészüléke. A mag és a repítőkészülék közötti rész megérve és kiszáradva spirállá csavarodik. Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, ez a spirál elkezd kiegyenesedni, ezáltal a mag dugóhúzószerűen befúródik a talajba, „elülteti magát”.
A Pulsatilla tudományos elnevezés a bókoló harang alakú virágára utal. Hintázást, lengést, lüktetést jelent a latin pulsare szó. A kökörcsinek magyar neve az ótörök eredetű kök szóból származik, ami kéket jelent, utalva a virágok színére (ezt a szót őrzi egyébként a kökény is).
Gyógyhatású anyagokat is tartalmaz a kökörcsin amellett, hogy minden része mérgező. A népi gyógyászatban alkalmazták juhhimlő kezelésére, epe és vesebántalmakra, köszvényre, reumára is. A fekete kökörcsin Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
via knp.hu