„Míg az elhíresült lombkorona-tanösvény esetében az erdő, a lombkorona hiánya bárkinek egyértelművé teszi a beruházás igazolhatatlanságát, ezek a pusztai kitekintőpontok szándékosan ilyen kialakításúak” – vette védelmébe a Kiskunsági Nemzeti Park kilátópontjait a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Mint megírtuk, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) öt kilátót építtetett a Felső-kiskunsági pusztán, ebből kettő 1,5-2 méter magas, a másik háromnál pedig 4 méteren van a padlószint. A KNPI-től megtudtuk, mindez egy határon átnyúló, 75 százalékban uniós, 25 százalékban hazai finanszírozású, úgynevezett LIFE-projekten belül történt. Arra a kérdésre, hogy a kilátópontok mennyibe kerültek, nem kaptunk választ.
Az említett LIFE-projekt címe „A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában”, a KNPI honlapjáról kiderül, a fokozottan védett madárfaj védelme négy ausztriai és öt magyarországi területen valósul meg, a hazai kedvezményezettek között van a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), az ELMÜ és három nemzeti park igazgatóság, a Kiskunsági, a Körös-Maros és a Bükki. Fő célkitűzése a túzokokra az ütközések miatt nagy veszélyt jelentő középfeszültségű légvezetékek földkábellel történő kiváltása.
Cikkünket aztán jópár hírportál átvette, rengetegen megosztották, közbeszéd tárgya lett. Sokan a kommentelők között értetlenségüknek adtak hangot, mivégre kell egy kilátó a pusztára, vagy ha már épült, akkor miért ilyen alacsony.
A KNPI egyébként a KecsUp-nak ezt megmagyarázta. Mint leírták, céljuk, hogy a Felső-Kiskunságba látogatók a természet zavarása nélkül úgy szerezzenek ismereteket és élményeket e különleges táj védett természeti értékeiről, hogy közben segítsék tájékozódásukat. Azt is kiemelték: tekintve, hogy síkvidéki, pusztai környezetben vagyunk, nem volt cél magas kilátók építése. Kettő esetében pedig kifejezetten a nagyobb csoportok befogadása és az akadálymentesítés (lépcső helyett rámpa vezet fel rájuk) volt a céljuk (bár volt olyan hozzászóló, aki szerint kerekesszékeseknek túl meredek ez a rámpa – a szerző). A két alacsonyabb kilátópont közel van Kunszentmiklóshoz, illetve Bugyihoz, így akár a helyi óvodás és kisiskolás csoportok is ki tudnak látogatni rájuk. A KNPI szerint a 1,5-2 m magas kiemelés pont elég ahhoz, hogy a sík, pusztai terepen körbe lehessen tekinteni, de egyben kellően biztonságos a kisebb korú gyerekekből álló csoportoknak vagy kerekesszékkel közlekedőknek is.
A Telexnek ezután nyilatkozott Orbán Zoltán, az MME környezeti neveléssel és ökoturizmus-fejlesztéssel is foglalkozó szóvivője. A cikkben hangsúlyozzák: noha nem kevés élcelődés tárgyává lettek a kilátók, azonban ezeknél „felesleges lenne lenyúlt pályázati pénzeket vagy bornírt tervezést sejteni, ahová épültek, ott ezeknél nincsen jobb és szakszerűbb megoldás. A védendő és bemutatandó természeti értékek és az emberek is jól járnak velük”.
Ha nincs a lombkorona nélküli lombkoronasétány Nyírmártonfalván, akkor valószínűleg ezek a kilátók sem tűntek volna föl senkinek, noha egészen más a rendeltetésük és a finanszírozási modelljük. Orbán Zoltán szerint ez is tipikusan az a – sajnos gyakori – eset, amikor háttérinformáció, kellő felkészültség hiányában ítélkeznek laikusok egy szakmai kérdésről. Míg az elhíresült lombkorona-tanösvény esetében az erdő, a lombkorona hiánya bárkinek egyértelművé teszi a beruházás igazolhatatlanságát, ezek a pusztai kitekintőpontok szándékosan ilyen kialakításúak.
„A mindannyiunk által megszokott, klasszikus, égbe nyúló kilátók erdős területeken létesülnek, ahol a látvány biztosítása érdekében a lombkorona fölé kell ezeknek érniük. Egy pusztára teljesen felesleges lenne 20-30 méteres kilátókat állítani, csak tájképromboló hatásúak lennének” – mondta el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője a Telexnek. Kijelentette, a Kiskunsági Nemzeti Park elhíresült alacsony kilátója példaértékű módon épült meg: felfér rá egy egész osztály, rámpás feljárójával akadálymentesítve is van, a lábazata a talajszint fölé emelt, ami belvíz esetében a tartósságot biztosítja, tájba illő magassága pedig tökéletesen megfelelő, elegendő nemcsak a turisztikai, de a természetvédelmi és tudományos célú megfigyelésekhez is, rá lehet látni róluk a gyepre.
A szakértő elmondta, a pusztai területek általában a legértékesebb, legszigorúbban védett területeink, még a kutatók is ritkán mennek be ezekbe, többek között azért, mert sok a talajon fészkelő madár, így a kilátópont szinte az egyetlen lehetőség arra, hogy meg lehessen mutatni a puszták, vízállásos területek értékeit anélkül, hogy azok megsérülnének. Az egy-két emelet magasság már jó rálátást biztosít, ahonnan távcső segítségével minden szükséges látható. Ezek az alacsonyabb kilátópontok nem egyediek, a Hortobágyon is hasonlók vannak, ezekről például darvakat lehet megfigyelni, de a Fertő tó térségében is találkozhatunk ilyenekkel.
Egy természetfestő, Kókay Szabolcs is nyilatkozott a Telexnek. Ő gyakran jár a kilátóknál Bugyi-Apaj térségében, nemrég pont túzokokat figyelt meg ott. Azt mondta, már az a kis magasság is elég ahhoz, hogy egyszemes látcsővel, spektívvel jobban meg lehessen figyelni a madarakat, őzeket, nyulakat. Szerinte melegebb időben, amikor délibábosan remeg a levegő, már akkor is jobbak a látási viszonyok, ha egy-két méterrel magasabban helyezkedik el. Viszont ha magasabbak lennének ezek a kilátók, akkor a rajtuk való mozgás már a madarakat is zavarná.
Egy madarász pedig annak adott hangot, hogy ezek a kilátópontok a túzokállomány pontosabb monitorozását is segítik, hiszen például olyan mélyedésekbe is belátni, amelyekben megbújnak a madarak.
