A Kiskőrös melletti Ökördi-erdőtelek-keceli-lápok Natura 2000 területen találtak rá a Lepidurus apus-ra, ami nem más, mint a tavaszi pajzsosrák. Érdekes fajnak számít ez az apró, a levéllábú rákok osztályába tartozó szerzet. Mindössze két hónapig lehet velük összefutni, márciusban és áprilisban, májusra már el is tűnnek.
A Földön immáron 250-300 millió éve élnek együtt változatlan formában a közeli rokonával, a nyári pajzsosrákkal (Triops cancriformis). Már a dinoszauroszuk korában is léteztek, és már akkor is így néztek ki, ezért élő fosszíliáknak is hívják őket. 2-7 centiméterre nőnek meg, testük szelvényekből épül fel. A fejet és a test egy részét hátpajzs borítja, amely a fej utolsó szelvényéből ered, és nem csatlakozik a test többi szelvényéhez. A toron legalább 40 pár úszó levélláb található, melyek hullámzó mozgásával viszonylag gyorsan tud úszni.
Találkozhatunk velük időszakos vízállásokban, legelőkön, réteken, útszéli árkokban. Az élőhelyük kiszáradása előtt petét kell rakniuk ahhoz, hogy fennmaradjanak. Szaporodás tekintetében egyivarú és kétivarú nemzedékek váltják egymást. A kétivarú nemzedék ivarosan szaporodik, így biztosítja az állományon belüli változatosságot, míg az egyivarú – azaz csak nőstény egyedekből álló – nemzedék szűznemzéssel hozza létre utódait, kemény héjú, úgynevezett tartós petéket rak. A peték fejlődésükhöz igénylik a kiszáradást, sőt akár éveket vagy évtizedeket is kibírnak víz nélkül, és az erős fagy se tesz kárt bennük.
Ez a faj nem védett, azonban sérülékenyek, így a vizes élőhelyek fogyatkozása és a vegyszerek élővízbe jutása miatt egyre kevesebb pajzsosrákot látni.
via berek.hu
