A Kecskeméti Vadaskertbe tavaly 700 sérült állatot vittek be, főleg madarakat, de sok sünt és teknőst is. Az ország legkisebb állatkertje a nem fokozottan védett állatokat is befogadja, noha a mentésre nem kapnak külön semmilyen forrást.
Jelenleg tizenöt sérültként bekerült, időközben felgyógyult, de mégis röpképtelen maradt fehér gólya van a Kecskeméti Vadaskertben. Ők már nem kelnek többet vándorútra, otthonuk a Vadaskert lett, itt is telelnek. Tavasszal párba állnak, és fészket is raknak, költenek. Tavaly ősszel hat fióka indult el délnek. Volt olyan gólya is, aki gyógyulása után tudott repülni, jeladózták, ősszel elengedték, és egy hónap múlva Izraelben madarászok leolvasták a gyűrűt, tehát a gólya szerencsésen átkelt a tengeren és megtett több mint 2000 kilométert.
A Kecskeméti Vadaskert Bács-Kiskun egyetlen állatmentő-központja. Minden sérült, a lakosság által behozott állatot befogadnak, azaz a nem fokozottan védetteket is. Ez a nyitottság – párosulva az emberek segítőkészségével – azzal jár, hogy tavaly 700 állat – közel 120 faj képviselője – került így be a Vadaskertbe, miközben az „állandó lakosok” száma csak 500 – tudtuk meg Zomboryné Polyák Irén igazgatóhelyettestől. A 700 igen sok, ha csak azt vesszük, hogy a sokkal nagyobb területű és jobb feltételekkel rendelkező Fővárosi Állatkertben kétezer körüli a mentések száma.
„Minden bekerült állatról gondoskodunk, kezelést kap, vagy felerősítés után tovább küldjük műtétre, akár a Hortobágyi Madárparkba, a madárkórházba, vagy a fővárosba. Ami felgyógyul, és úgy látjuk, a természetben is megélne, szabadon engedjük, a többieket itt tartjuk életük végéig” – tette hozzá Zomboryné Polyák Irén.
Elmondta azt is, hogy a bekerült állatoknál 30 százalék az elhullási arány, a menthetetlen állatokat azonnal elaltatják, hogy ne szenvedjenek tovább.
Leggyakrabban madarakat visznek be hozzájuk: fehér gólyákat, egerészölyveket, bagolyféléket, feketerigókat, vörösvércséket. De igen sok európai sünről is gondoskodnak. A Vadaskertbe bekerült ritkább fajok között említhetjük az európai vidrát, a lappantyút, az ugartyúkot, a jégmadarat, a sárgarigót, az erdei szalonkát és a sárszalonkát, a hüllők közül a vízisiklót, rézsiklót.
Egy medencés kifutóban azokat az ékszerteknősöket fogadják be, amelyekről gazdájuk már nem kíván tovább gondoskodni. Az igazgatóhelyettes hangsúlyozta, fontos, hogy őket ne engedjék szabadon a természetben, mert a Közép-és Dél-Amerikából származó ékszerteknősök jóval agresszívabb életmódot folytatnak, mint a védett mocsári teknősök, és előbb-utóbb kiszorítanák őket. Ezért aki esetleg már megunta ékszerteknősét, akkor a Vadaskertbe vigye, ahol befogadják őket.
Zomboryné Polyák Irén tapasztalatai szerint ma már sokaknak eszükbe jut, hogy ha sérült állatot látnak, akkor bevigyék a Vadaskertbe, vagy szóljanak szakembereknek, hogy menteni kellene. Úgy véli, nagyon jó dolog, ha az emberek szeretnék, hogy az állat még esélyt kapjon az életre, ezért senkit nem utasítanak el, és megköszönik az új lakót.
Miközben erre a közhasznú természetvédelmi feladatra a Kecskeméti Vadaskert nem kap semmilyen forrást, saját költségvetésükből oldják meg. Nem is kis tételt jelent ez, 10-15 millió forintot jelent a büdzséjükben, hiszen az állatokat gyógyítani, táplálni kell.
„Ennyivel kevesebb pénz jut a fejlesztésekre, de mi így tudunk segíteni, küldetésnek éljük meg ezt a feladatot” – jelentette ki a Kecskeméti Vadaskert igazgatóhelyettese.
