Autónk a sárban kishíján elakad az éles kanyarban. Vissza is kell kicsit tolatnunk, hogy a lefelé jövő, fenyővel megrakott rönkszállító kamion belénk ne csússzon. Elengedjük.
Az égfelé nyúló sötétzöld tűlevelűeket régen nem a keskeny nyomközű erdei vasúton hozzák le a kovásznai fűrészüzemekbe; ma már inkább a közeli osztrák tulajdonú Holzindustrie Schweighofer rétyi üzemébe, Románia egyik, hanem a legnagyobb fafeldolgozójába kerülnek, ami ellen a háromszékiek hiába tüntettek évekkel ezelőtt. A cirka 120 kilométernyi körvasutat az impériumváltások, a világháborúk, a kommunizmus, a vízkárok, a balkáni kapitalizmus felfalták; mára alig 15 kilométernyi sín maradt meg, aminek is egy részét ma már föld fedi be.
Európa egyik utolsó erdei vasúti siklópálya is romokban; a 400 méteres szintkülönbséget leküzdő pályát Lux Emil vasúti mérnök tervezte, amit szlovákok, székelyek, csángók, szászok építettek fel keserves munkával még az 1880-as évek végén. Ez időtájban épült ki a Lóré, a gazdasági vasút is, részben Gyulafalva – Komandó – Térrét között, hogy végül a szálfa eljusson a brassói pályaudvarra, onnan pedig sarokszékké, ebédlőszekrénnyé, körasztallá való kialakítását követően az Osztrák-Magyar Monarchia polgári osztályának szalonjaiba. Gyufagyár is működött. A zord, sűrű erdőben álló, gondosan kiválasztott fából hangszerhez valót is szállítottak. De ez már a régmúlt.
Volt mikor az urak a vasutasok voltak
Komandó valamivel magasabban, mint 1000 méter magasan fekszik a Kárpátokban, Kovászna megyében, a valamikori Háromszék vármegyében. Mire az aszfalt nélküli, kátyúkkal és árkokkal szabdalt hegyi úton felérünk, az április végi tavaszias idő télbe fordul. A falut körbe ölelő erdő mélyéről tiszta levegő teríti be a Nagy-Bászka völgyét. A hideg szél forgács illattal keveredik. A rönkházak között háromemeletes szocialista blokk; aljában bolt, előtte reklámtábla, rajta: Bucegi. Olcsó, híg sör a hegyre is feljut.
A faipar fénykorában éjjel-nappal működött a vasút- és fűrészüzem és eresztették le a völgybe a fát. Volt idő, amikor 16 gőzmozdonya volt a mamutvállalatnak, aminek alapját Horn Dávid mérnök, felvidéki zsidó fakereskedő teremtett meg, amikor 1886-ban megvásárolt mintegy 15 ezer kataszteri erdőt Komandó környékén. A faipar addig csak házi mesterségként létezett, de a modernizáció és a kapitalizmus a monarchia legtávolabbi pontját is utolérte. Komandóra, ami 1848-ig a határőrezred kiképző-állomáshelyeként működött és, ahol a szálerdővel övezett irtáson egyetlen ház állt, homlokzatán a Grenzkommando felirattal (innen eredhet a későbbi falu neve), özönleni kezdtek a különféle nációk. Kidoboltatták a székely falvakban, hogy munkásokat keresnek, de toboroztak messzibb földről is; így érkeztek ruszinok, lengyelek, zsidók, románok, szlovákok, szászok. A többség magyar volt, ezért is lett Komandó magyar falu.
Kilenc etnikum is élt itt, hét vallási felekezetből. Állandó pap nem volt, keresztelésre hívták a faluba, mert, hát ugye, a gyereket meg kellett keresztelni. Templomuk nem volt – de imádkoztak. Kellett is. Főleg a kommunizmus alatt, a legsötétebb Ceaușescu elnyomás alatt – titokban. Bóna Barna lelkész mégis 1988-ban el kezdte építeni a templomot; mintha sejtett volna valamit. A demokráciában a toronyra a református buzogány is felkerült. Papnak itt korábban büntetés volt, hacsak nem szerette a magányt. Ma már ez megfordult; szépen felújították a parókiát és a templomot is; mögötte vendégház áll, a kertjében nyári táborokat szerveznek.
Ma a falu fele református, másik fele katolikus, kevés ortodox is van, vegyes házasságban élnek. Sokáig egy helyiségben imádkoztak, ma mindenkinek külön temploma és saját harangja van. A katolikusoknak a bözödújfalusiak adományozták oda, amikor településüket 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor. A falu a romániai falurombolás jelképévé vált. Nem ritka ez Kelet-Európában – mai is falvakat és városokat rombolnak le; itt a szomszédunkban.
Amíg működött a vasút, temetéskor a gőzmozdony húzta a halottas kocsit. Sípolt a mozdony, üvöltött a fűrészüzem kürtje. Ha mozdonyvezető vesztette életét, a legmagasabb tisztelettel kijáró módon öt mozdonyt kötöttek egymásután, ha tisztviselő hármat vagy négyet, ha munkás egyet, de mindenki megkapta az illő temetést. Ma se mozdony, se kocsik, csak a lepusztult kocsiszín.
Térerő van. Internet is. A nyugati filmipar már régen felfedezte magának Romániát, Komandót is. Itt forgatták néhány éve a Killing Eve, avagy a Megszállottak viadala sorozat néhány jelenetét. Ahogy a pszichopata gyilkos egy pillanat alatt behálóz bárkit, a táj is ugyanígy tesz az ideérkezővel.
A hideg elől beülünk a rönkház kocsmába, ami bolt is, melegedő is, találkozóhely is.
– Már várjuk a meleget. Épp elég volt a hidegből. Április elejéig még rendben van, hogy rakjuk a fát a kályhába, de majd májusban is?! – panaszolja mosolygós hangon a tulajdonos. Kávét és egy üveg Harghitát tesz az asztalunkra. És szeptember elejétől már megint be kell gyújtani, mert az esték igen hidegek – folytatja tovább a hegyi időjárás ismertetését. De az is igaz, hogy a telek sem olyanok már, mint régen voltak. Most is alig volt hó. Februárban is csak egyszer esett félméter, de amúgy alig – csendesedik el, miközben fát dob a vaskályhába.
Messze van Komandó, ha mindig itt élsz
– Az apai dédszüleim a Szepességből, Felvidékről érkeztek ide a tótokkal, de nagyanyám, nagyapám, a szüleim is itt születtek, és én is – meséli Szabó Mária helytörténész, miközben cigarettára gyújt, akit éppen főzés közben értünk utol otthonában. A földszintes sorház, ami a munkáscsaládok részére épült, belül tágas, fürdővel ellátott, elől konyhakert, benne hagymát, murkot, salátát ültetnek májustól – más nem is igen terem meg errefelé. A zöldsalátát sóslébe rakják el a téli hónapokra.
Mária élete az erdőhöz kötődik, itt nőtt fel és itt is fog meghalni. Férjét néhány hónappal ezelőtt vesztette el. Gyermekei Pesten élnek, ott dolgoznak. Már nincs szükség annyi munkáskézre. Nem fizetnek eleget és le is építették az ipart. A falu lakossága folyamatosan apad, a fiatalok és a munkaképes idősek is természetesnek veszik azt, hogy lassan elmegy mindenki. Nincs már 900 lakosa sem Komandónak, pedig hosszú évtizedeken át 2000-en is lakták; a fénykorában, az 1920-as években 7000-en is. Többségük – szegény – munkás volt a tisztviselők mellett, de azért jöttek fel a hegyre dolgozni, mert kaptak szállást, ellátást. A gyerekek iskolába jártak, a földrajzi elszigeteltségben a tanárok duplafizetést kaptak.
Ma még a tanár itt lakik, de a gyógyszerész és az orvos a városból jár fel. A kommunizmus alatt volt nőgyógyász is – ma nincs. A gyógyszertár viszont idén újra kinyitott, ahogy van rendezett család- és fogorvosi rendelő és otthoni beteggondozó szolgálat is. Komandó kinevelte a komplett intellektusát – mondja Mária, aki korábban egyébként könyvelőként dolgozott. A falu adott papot, tanárt, orvost, informatikust a világnak, de vissza már nem jöttek. Sokak külföldön, vagy magyarba mentek, de a többség azon is túl; – sóhajt fel.
A turista, aki kíváncsi Komandó történetére, az arról szóló kiállítást megnézheti a falu közepén álló rönkházban található múzeumban Mária vezetésével. A ház Starnberger Viktor igazgatóé volt, akit a bécsi döntést követő magyar uralom alatt végrehajtott zsidók deportálásakor a több mint 130 ezer többi magyar zsidóval együtt a halálba küldtek. A második világháború után működött benne óvoda, hivatal, bolt, de a komandóiak nem költöztek be; még akkor sem, hogy voltak olyan családok, akik heted s nyolcadmagukkal laktak egy szobában.
Babonából? Tiszteletből? Nehéz megmondani onnan is, ahol nem voltak etnikai villongások.
Miután 1944. május 1-jén deportálták a zsidókat Komandóról is, négy magyar tisztviselő család költözött be a szépen megmunkált több szobás rönkházba. Egyikük Nap Károlyék voltak és egyik este diftériában mindhárom gyermekük meghalt. El van átkozva a ház – mondták a babonások. Mindenesetre a házban azóta sem lakott senki sem – osztotta meg érdeklődésünkre Mária a falu misztikumát. 2006 óta falumúzeum, amit Szabó Mária kezdeményezett. Szeretett volna ide szabadtéri történeti múzeumot is, de fantáziát se Bukarest, se Budapest nem látott benne. Azóta a legértékesebb mozdonyt is elvitték a bukaresti közlekedési múzeumba. Mária vaskos könyvet is írt Komandóról. Szeretett szülőfalujának többször is vert hírt.
A legfrissebb romániai népszámlálás szerint Komandó lett a legkisebb Kovászna megyei község. Körülbelül 60 gyerek jár 1-8 osztályba. 2017-ben leégett az iskola, de újjáépítették, amelyben interaktív táblákkal ellátott osztály- és egy edzőtermet is kialakítottak. Az óvodába majd 20 gyermek jár. Tavaly 20 temetés volt és mindösszesen két születés.
A település jövője a turizmus lehet, vélik a falu vezetői és a vendéglátósok, akik tisztában vannak azzal, hogy több látogatót csak minőségi szolgáltatással lehet a hegyre csábítani.
A komandói levegő tényleg nagyon tiszta. Csend van. A helyiek kedvesek; a medvékre sem panaszkodnak. A táj vadregényes. Az erdő tele erdei gyümölccsel.
Falusi Norbert írása
