A lelátóra még nem tudnak feljutni, de saját kis zónájuk már van a kerekesszékes szurkolóknak a kecskeméti Széktói Stadionban, és segítőikkel együtt bérletet is kaptak a KTE-től. Kettőjükkel a Fradi-meccs után beszélgettünk, és elmondták: hihetetlen nagy élmény volt számukra a mérkőzés, az ott tapasztalt hangulat.
Csaba Tibornál még 2001-ben diagnosztizálták a szklerózis multiplexet, a központi idegrendszer gyulladásos betegségét. A kerekesszékes édesapa – aki szeretett felesége halála óta egyedül neveli két fiát – mindent igyekszik megadni gyermekeinek, ami erejéből telik. Nagyobbik fia igazi sportrajongó, vele kezdett el járni a KTE meccseire.
Az újonc klub a mostani szezonra kiépített egy kisebb védett zónát a mozgássérülteknek (ez az élvonalbeli egyesületeknek kötelezettsége is). A zóna a lelátó mellett található, járda biztosítja a könnyebb odajutást a kerekesszékkel, a kerítésre nagyméretű ablakot vágtak, a kapunál pedig a biztonsági személyzet segít a sima bejutásban. Tibor valamint egy kísérője számára szezonbérletet is adtak ajándékba (egyedül ugyanis nem tud elmenni meccsre).
Az igazi megoldás természetesen az lenne, ha a lelátóról követhetné a mérkőzés eseményeit, hiszen jelenleg a normál szemmagasságnál is alacsonyabbról lát mindent. „Vannak jelenetek, melyeket vissza kell néznem a tévében” – mondta. Rámpa és/vagy lépcsőlift viszont egyelőre nincs a Széktóiban, Tibor azonban nem elégedetlen.
„Most voltunk a legtöbben, hárman mozgássérültek, az összes többi meccsen viszont egyedül voltam, noha hívtam a sorstársaimat, hogy jöjjenek bátran. Egyelőre tehát elegendő a hat férőhely, úgy tudom, ennyi szék fér el a zónában. De hátha a stadion jövőbeli korszerűsítésekor majd jut pénz arra is, hogy a lelátóra feljussunk!”
Nem hallgatja el azt sem, hogy a klub felajánlotta: akár a VIP-páholyból is nézheti a mérkőzést, és ott a megközelítés szinte akadálymentes, mert a székházban van lift. Tibor azonban köszöni szépen, de nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, mert szeretne minél közelebb lenni a hangosabb szurkolókhoz, hogy még jobban átélhesse a hangulatot.
És hogy mit nyújt számára egy meccs? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: jóval többet, mint egy átlagnézőnek.
„Amit most a két oldal produkált, felváltva kiabálva hogy Hajrá! és Kecskemét!, hát az fantasztikus volt. Szülőként nekem nagy öröm azt is látni, hogy kiskamasz fiam milyen jól érzi magát. Számomra rengeteget jelent, hogy ott lehetek vele a meccsen és együtt élünk meg egy ilyen különleges eseményt!”
Tibor még úgy is vállalja a meccsel együtt járó tortúrát, hogy neki különösen vigyáznia kell az egészségére. Veszélyes számára a túl hideg és a túl meleg időjárás is.
„Októberben az egyik esti meccsen köd volt és hideg. Az idegpályáim begyulladtak, novemberben végig beteg voltam, a decembert és az ünnepeket kórházban töltöttem… Mostanra kerültem olyan egészségi állapotba, hogy újra megkockáztattam a stadionban való szurkolást. Jól felöltöztem, volt rajtam két pulcsi, kabát, két nadrág. Ezt a meccset ki nem hagytam volna, mert alapból egyébként fradista vagyok, de most persze a KTE-nek szorítottam. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Mindenképp óriási élményt jelentett ez az este!”
A Puskás Aréna a következő cél
Tetőzi Tibor 2011 óta szurkolója a KTE-nek, a kupagyőztes csapat nagyon a szívéhez nőtt. A születése óta mozgássérült drukkert unokatestvére kísérte el a Fradi elleni rangadóra, és sokáig emlékezetes marad számára a hazaiak győzelme, noha egy kicsit neki is húzott a szíve a zöld-fehérek felé is.
„Sajnos nem mindig tudok kint lenni, de ez a meccs nagy élmény volt számomra, teljesen megfogott a hangulata. Jól mondják, hogy mi magyarok vagyunk a legjobbak a szurkolásban!”
Tibornak egyébként nem ez volt az első sporteseménye, női kézilabda vb-selejtezőn és BL-mérkőzésen is volt már, és szeretne ott lenni a magyar férfi labdarúgó válogatott júniusi Eb-selejtezőjén is a Puskás Arénában.
„Nagyon szurkolok, hogy a KTE-nek legyen meg az ezüstérem, nagyon megérdemlik!” – jelentette ki.
