Péntek reggel 7 órakor indult, és szombaton hajnali 5 körül ért a célba: az egyéni versenyzők összetett versenyében 220 induló között a 12. helyen végzett a kecskeméti Vajda Zoltán az idei Ultrabalatonon. Még úgy is a tervénél két órával gyorsabban teljesítette a 211 kilométeres versenyt, hogy a táv negyedénél megfájdult a gyomra és hányingere is volt.
„Most már inkább szép helyekre szeretnék eljutni, ahol még nem voltam. Egy versenyre csak akkor térek vissza, ha korábban nem tudtam olyan időt futni, amit szerettem volna. Az Ultrabalatonra most május elején például még egyszer visszamegyek, mert zavar, hogy 2011-ben elrontottam” – nem egészen két hete ezt mondta Vajda Zoltán, az ismert kecskeméti ultrafutó, mikor arról kérdeztük, mi alapján állítja össze versenynaptárát.
Zoli elsődleges célkitűzése az idei versenyre az volt, hogy 24 óra alatt fussa körbe a Balatont. Felkészülése tökéletesen sikerült, és a táv első negyedében, a reggeli hűvösebb időben nagyon jó tempót ment. Aztán viszont…
„Elrontottam a frissítést. Magam sem tudom, miért, de szokásomtól eltérően már 10 kilométertől ettem néhány szem datolyát. 50-60 kilométer táján aztán jött egy erős gyomorfájás, teltségérzet, hányinger. Lehet, hogy a rajt előtt két órával megevett reggeli még nem ürült ki a gyomromból, és kicsit alulhidratált is voltam. Megpróbáltam megszabadulni a gyomrom tartalmától, de még az sem hozta meg a várt eredményt, hogy az ujjamat ledugtam a torkomon. Szerencsére az évekkel korábbi gyomorvérzést most nem tapasztaltam. A gondokat fokozta, hogy pont ekkor kezdett el nagyon meleg lenni. Mindez együtt jelentősen visszafogta a sebességemet, egyik kilométerről a másikra majdnem átlagosan egy perccel visszaesett az időm. Úgyhogy jó 30 kilométeren keresztül csak vizet ittam, a táv felénél éreztem végre, hogy újra éhes vagyok, akkor elkezdtem banánnal próbálkozni” – számolt be a KecsUp-nak a kecskeméti futó a megpróbáltatásairól.
Túllendült a nehézségeken
Azért Balatonfüredről Fonyódig a táv felét, 106 kilométert így is teljesítette 10 óra 9 perc alatt. A tervezett sebességét már nem tudta visszaszerezni, de egyenletes tempóban haladt, csak a déli part hosszú, egyenes, meglehetősen unalmas szakaszait volt nehéz lelkileg elviselnie, de az bizakodással töltötte el, hogy már ráfordult az északi partra, és a nap még nem jött fel. A verseny utolsó harmadára lemerült az órája, így nem látta az idejét – annál kellemesebb meglepetés volt számára, hogy a kezdeti nehézségek ellenére 22 óra 3 perc alatt beérkezett a célba Füreden, azaz jócskán a saját magától várt 24 órás szintidőn belül. Ezzel az egyéni versenyzők összetett versenyében 220 induló között a 12. helyen végzett, a győztes Mihalik Norbert lett 16 óra 27 perccel, új pályacsúccsal.
„Összességében nem rossz ez, csak lehettem volna kicsit gyorsabb is” – összegzett Zoli, hozzátéve, mentalitásából adódik, hogy teljesen most sem elégedett, hiszen mindig a legjobbat igyekszik kihozni a versenyből. Annak viszont nagyon örül, hogy végig folyamatosan tudott futni, a frissítőpontoknál sem állt meg 30-40 másodpercnél hosszabb időre. Unokatestvére, egyben kerékpáros kísérője, Berezvai Imre is úgy látta, a tizenegy évvel ezelőttihez képest sokkal összeszedettebb volt Zoli mozgása. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságon biológusként dolgozó ultrafutó egyébként hétfőre sem vett ki szabadságot, bár edzést még csütörtökig nem tervez.
Szeptemberben Spartathlon
Vajda Zoltán legközelebb kedvenc eseményén indul, a Kinizsi Százason: tinédzserkorától kezdve szinte minden évben, már 37 alkalommal lenyomta a szívének kedves teljesítménytúrát a Pilisen és a Gerecsén át. Másik biztos idei versenye szeptember végén a görögországi Spartathlon, immár életében negyedszer, emellett lehet, hogy elindul a Szekszárd és Baja közötti Korinthosz ultrafutáson is, vagy 80, vagy 160 kilométeren.
