Átláthatatlan és érthetetlen a színházi támogatások listája

- Advertisement -

Nagy büszkén jelentette be a kulturális minisztérium, hogy 6 milliárd forintra „emelték” a színházi többlettámogatások keretösszegét: azt, ami pár éve még 37 milliárd forint volt. A kivéreztetés közelében álló szakmából 1400 pályázat érkezett az összegre, a kormány csaknem ezret elutasított.

Korábban a tao támogatási forma a jegybevételek alapján volt elérhető, és a cégek társasági adójának egy része képezte az alapját: ha egy színház az adott évben eladott egy 1000 forintos jegyet, akkor a következő évben ezért jogosult volt 800 forint támogatás befogadására, ami a cégeknek nem került egy fillérjébe sem, hiszen az adójukból vonták le. A támogatási formával több szervezet visszaélt, de a kormány ahelyett, hogy ezeket a sajtóban is jól dokumentált eseteket vizsgálta volna ki, inkább megszüntette az egészet – és ezzel rendszerszintűvé tette a visszaéléseket. Ma már minden további jelző nélkül csak „előadó-művészeti szervezetek támogatása” néven fut a lista.

Az új pályázati formának nem ismertek az elbírálási szempontjai; a kormány soha nem nevezte meg, ki és mi alapján dönt az így elnyerhető összegekről. Az első évben rengeteg olyan szervezet kapott támogatást, amelyek a kiírás szerint még csak nem is pályázhattak volna, köztük sok olyan volt, amelynek a tevékenységei között nem is szerepelt a színház.

Kaptak például több tízmilliós összegeket betegellátással összefüggő eszközöket áruló, követelésbehajtó és sportszerárus cégek, fideszes önkormányzatok, tűzoltóegyesületek, fideszes politikusok cégei is. 1 milliárd forintot kapott egy olyan Vidnyánszky Attilához köthető szervezet is, amely akkor még be sem volt jegyezve, és amelyből aztán a Déryné Program lett.

A többlettámogatások legfontosabb jellemzője három éve már az, hogy közvetlenül a kormány dönthet róla, bármilyen szakmai grémium bevonása nélkül.

Az előzmények után most is jól látszik a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) hétfőn délután kihirdetett színháztámogatási listájából, hogy megéri jóban lenni Vidnyánszky Attilával. Amíg a magyar színházi szakma fontos közfeladatot ellátó műhelyei alig kaptak néhány milliót, addig számos, jelentős színházművészeti eredményeket felmutatni nem tudó, vagy akár konkrétan ismeretlen tevékenységű szervezet sok független társulat teljes éves működésének többszörösének megfelelő összegeket kap idén is.

Az első évben még 37,4 milliárd forintot adott a színházaknak (és sportszerárusoknak és hitközségeknek) ez a támogatási forma, mivel az előző évben ennyi pénz volt a tao-támogatásokban. Ezután az összeget folyamatosan csökkentette a kormány, míg idén eljutott odáig, hogy sokkolta a szervezeteket az idei csökkentés mértéke: a várt tizenvalahány milliárd helyett végül 4 milliárd forintos keretösszegre adtak be nagyjából 1400 (!) pályázatot.

Erről hétfői közleményében a KIM az előzmények ismertetése nélkül mindössze annyit jelentett be büszkén: „a regisztrált előadó-művészeti szervezetek támogatására fordítható keretösszeget a KIM négymilliárdról emelte hatmilliárd forintra”. Ebben az évben 50-60 független színházi társulatot lökött a megszűnés szélére az, hogy a rezsiárak és az infláció ellenére a kormány nemhogy nem emelt az évek óta azonos, a függetlenek éves működési támogatására szánt összegen, de még 41 százalékkal vissza is vágta azt.

„Ha ezt az összeget megkapják a színházak, az arra lesz jó, hogy ki tudják fizetni a költségeiket, és szépen, harag nélkül be tudnak zárni az évad végén” – mondta Nagy Zoltán, a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) színházi és táncművészeti érdekképviseleti szervezet ügyvezetője.

Így sok független színházi társulat 2-4 millió forint közötti összegeket kapott az egész éves működésére, sokan – köztük az Átrium vagy a szakmában évtizedek óta fontos Thealter fesztivált szervező MASZK Egyesület – egyáltalán nem kaptak semmit, de még az olyan kiemelt szervezetek, mint Pintér Béla és társulata is csak 14,4 millió forintot kapott, ami alig több mint havi egymillió forintot jelent a színészek fizetésére, rezsire, eszközökre, könyvelőre, mindenre.

A listában szereplő számok nemcsak egymáshoz mérten abszurdak, de azt is jelentik, hogy – jóindulattal – vagy semmilyen koncepció nincs mögöttük, vagy – reálisabban nézve – a koncepció épp a fontos, a kormányhoz nem kötődő szakmai műhelyek kivéreztetése.

Boldog-boldogtalan ide pályázott, és ebből a kalapból kapott jelentős összegeket, amihez még komoly szakmai koncepció sem kell, csak egy rövidke kérelem. Akad olyan színház, amely már nem is pályázik a „rendes” működési pályázatra, csak itt kér és kap tízmilliókat.

Az is érthetetlen, hogy miért ebből az összegből támogatja a fenntartó még a nemzeti és kiemelt minősítésű, nagy kőszínházait is, amikor a fenntartó amúgy is megfelelő összeget biztosít nekik. Olyan összegeket kapnak akár nemzeti színházak is, amelyek a teljes független szakma túlélését biztosíthatnák.

Ez a hatmilliárdos támogatás így tehát nemhogy nem oldotta meg a szélsőséges forrásmegvonással küzdő, szakmailag is jelentős társulatok problémáit, de tovább mélyítette azokat. Egyúttal egyszer és mindenkorra kijelölte a kormány akaratát: nincs az a válságos pénzügyi helyzet, amikor ne jutnának százmilliók a csókosoknak.

via HVG

- Advertisement -
Exit mobile version