Gasztró-rovatunk legújabb cikke eredeti terveink szerint leginkább a lekvárfőzésről szólt volna, hiszen annak van itt a szezonja, de sztorit is kaptunk a konyhai praktikák mellé: egy Ballószögön gazdálkodó házaspárnál tett látogatásunk során betekintést nyerhettünk abba, a fővárosból egy vidéki tanyára költözve miként tanultak bele a gyümölcs-és zöldségtermesztésbe, több mint három hektár föld megművelésébe. „Szeretnénk ezt az egész gazdálkodást a természettel kézenfogva, és nem ellene végezni” – mondta Forgács Mónika.
Ballószög külterületén, a II. körzetben egy földutas zsákutcába fordulva a bal oldalon a rengeteg gyümölcsfa jelzi, jó helyen járok. A csöngetésre két – mint kiderül, menhelyről befogadott – kutya szalad elém, majd Forgács Mónika is feltűnik, és kínál egyből a házilag készített finom málnaszörppel. A kistermelő házaspárra – mint egyik igen népszerű és rendszeres „beszállítójukra” – a kecskeméti Szatyor vásárlóközösség hívta fel figyelmünket. Főleg málna, szamóca, sárgabarack, őszibarack és a szőlő terem tanyájukon, Mónika ezekből készít szörpöket, lekvárokat, befőtteket. Milyen egyszerűen hangzik mindez így leírva – és mennyire összetett munka egy 3,5 hektáros területen, a nyári szezonban, két embernek.
Mónika szavaiból szép fokozatosan kitűnik: noha tudatosan készültek a fővárosból való „kivonulásra” egy csendes, félreeső helyre, azt azonban ők sem gondolták, hogy ekkora fába vágják a fejszéjüket. Meghátrálásról, az álmaik feladásáról azonban szó sincs.
Ahogy meglátták új otthonukat, rögtön beleszerettek
„Két évvel ezelőtt költöztünk ide, pontosabban ez a harmadik nyarunk, de előtte nagyon sokáig győzködtem a férjem, hogy menjünk vidékre és gazdálkodjunk. Nagyon vonzott, hogy magunknak termeljünk, és szerettem volna gyümölcsökkel foglalkozni. Az is szerepet játszott, hogy a piacon és egyetlen gazdánál sem találtam olyan paradicsomot, amelynek igazán jó íze lett volna. Márpedig én paradicsom-mániás vagyok, és azt mondtam, üsse kő, akkor majd én megtermelem magamnak. Egyszer aztán, amikor a férjem elment három napra külföldre, akkor felástam az udvart, hozattam komposztot és lett egy kiskertem. Így kezdődött minden. Férjem eleinte annyira nem volt oda a vidékre költözés ötletéért, de aztán ő is belelkesedett és elkezdtünk tanyákat nézegetni. Ennyire nem akartunk távolra kerülni Budapesttől, a családunktól és a barátainktól, de ahogy megláttuk ezt a tanyát és a környezetét, az erdőket és a gyümölcsfákat, rögtön beleszerettünk. Igaz, kicsit, sőt, sokkal nagyobb, mint amit terveztünk, de azért úgy láttuk, megbirkózunk vele” – idézi fel Mónika életük nagy fordulatát.
Ő mezőgazdasági őstermelő lett, teljesen feladta cukrász-mesterségét, már csak hobbi-szinten műveli. Férje viszont – amellett, hogy az erdővel és a szántóval foglalkozik – megtartotta mérnöki állását, mert egyelőre kizárólag az eladott termékekből nem tudnának megélni. Zöldség-és gyümölcs termesztés mellett csirkéket is tartanak, a terményekből annyit adnak el, amely saját fogyasztásukon felül megmarad.
Kertészkedésből könyvből, jótanácsért süti
Felvetem: rendben, volt otthon kis veteményes, de azért itt a tanyán már mások a léptékek, saját élelmezésük is a tét – azért a budapesti létből kiszakadva valahogy csak bele kellett tanulni a gazdálkodásba. Hogy ment ez?
„Felmenőim között senki nem foglalkozott mezőgazdasággal. Úgyhogy könyvből tanultam a kertészkedést, és tanulom a mai napig. Olyan is volt, hogy feltettem egy posztot egy ballószögi Facebook-csoportba: tortát ajánlok fel annak, aki megmutatja, hogyan kell a barackfákat megmetszeni. Így szép fokozatosan belelendültem, és megismerkedtem a permakulturával, a fenntartható gazdálkodással, a talaj védelmével, a vegyszermentes növényvédelemmel. Például sokat permetezünk, de kizárólag tejjel, csalánlével, szódabikarbónával. Most elkezdtem foglalkozni a homeopátiás növényvédelemmel, erről olvasok egy könyvet. Képzem magamat. Életemben nem dolgoztam még ennyit, mint itt, szinte állandóan kint vagyok a kertben vagy bent a konyhában. Az már kikapcsolódás, ha címkéket tervezek, nyomtatok és vágok. Az őstermelői adminisztrációt, könyvelést is könyvből tanultam meg. Szóval ez kemény munka, de óriási szerelem!” – mondja lelkesen Mónika. Kijelenti azt is, bármennyire is rengeteg a teendőjük, nem akarnak segítőt fogadni, ez az egész számukra nem a folyton való növekedésről és a profitról szól – inkább egy életforma.
„Mi a nyugalomra vágyunk. Nem tervezünk munkásokat, nem hiányzik a jövés-menés. Egy-egy Szedd magad! akciót meghirdettem, főleg gyerekek miatt, de ennyi. Nem akarjuk a birtokot sem agyonfejleszteni.”
Összesen közel háromszáz gyümölcsfa van a birtokon, nagyrészük barack, a többi szilva, meggy, cseresznye, körte, de a házaspár ültetett már szelídgesztenyét, birset, naspolyát, vadcitromot, fügét. Valamint 600 tő epret és 300 tő málnát is, főleg ezek terméséből készülnek a Szatyorban árusított lekvárok (a szörpök bodzából is). A málna nagyon hálás, rendkívül jól termett idén is, a kajszibarack viszont szinte százszázalékban elfagyott. Tavaly szilva sem volt, most jónak mondható a termés, és a dió is ígéretes. Ami még szomorúságra ad okot, az a meggy, sajnos az összes fát megtámadta a monília. Mint megtudom, az évről-évre bizonytalan termés miatt az esetleg kivágásra jutó barackfákat már más fafajtával pótolják.
„Szeretnénk ezt az egész gazdálkodást a természettel kézenfogva, és nem ellene végezni. Törekszünk arra, hogy a területünkön minél nagyobb biodiverzitást érjünk el, minél többféle madarat, rovart idevonzzunk. Ültettünk tölgyet, hársat, kőrist és lesz egy kis tavunk is. Azt is kitaláltam már, hogy télen odúkat fogunk barkácsolni” – sorolja Mónika. Az már csak természetes, hogy a zöldhulladékot komposztálják, kísérleteznek egy olyanfajta kupaccal is, amely légmentesen le van zárva, és egy évig egyáltalán nem bolygatják.
Egy másik próbálkozásuk, hogy a gabonát a zöldséges kertbe is elvetik, erről is egy könyvben olvastak. A veteményesben foltokban csupasz zab van, Mónika fogja kicsépelni, a kenyérhez való gabonát házilag őrli majd meg, és a kenyeret is ő süti. „Meglátjuk, hogy sikerül” – mondja a csupa ötlet házigazda.
A házaspár magról nevel kis gyümölcsfákat. Pár kis őszibarackfájuk már hoz is termést. „Szőrős, mint a nyavalya, kisebbek, mint a nemesítettek, de csodálatosan zamatosak és ezek nem fagynak el. Próbálkozom majd az oltással is, de ha ilyen finom a régi fajta, nem erőltetem a nemesítést.”
