A szurkolók közül néztük végig a KTE 2:1-es győzelmét a lett Riga ellen a Széktói Stadionban, az Európa Konferencia Liga selejtezőjében.
Vajon mire lesz képes a KTE az új szezonban? Valószínűleg ez a kérdés nemcsak a kecskemétieket, hanem az NB I többi csapatát és azok szurkolóit is élénken foglalkoztatja. Egy biztos, nem lesz könnyű dolga az ezüstérmes lila-fehéreknek, mert valószínűleg az eddigieknél is jobban készülnek majd rájuk és készülnek fel belőlük az ellenfelek. Viszont az is igaz, egy év élvonalbeli rutint és tapasztalatot már szerzett a csapat.
A szezon első tétmeccse mindig különlegesebb az átlagosnál, hiszen új játékosok tűnnek fel a pályán, és megszokott kedvenceket hiányolnak a szurkolók, latolgatják, vajon az érkezők mennyire sikeresen pótolják majd a távozókat, miben változik meg a csapat játéka, taktikája. Kicsit olyan ez, mint egy régi jó baráttal találkozni, az örvendezés ellenére eleinte még talán suták a mondatok, akadozik a beszélgetés, de tényleg csak percek kérdése, míg újra összecsiszolódnak, és minden ott folytatódik, ahol abbahagyták, sőt azzal a jóleső érzéssel telítődhetnek el a felek, hogy ez a kötelék az idő múlásával csak egyre erősebb lesz. Na meg azt is szokták mondani, sok múlik a jó kezdésen, hiszen egy jól sikerült első mérkőzés és győzelem nagy lendületet adhat a bajnokságra, összehozhatja az együttest és a közönséget.
Most ezt a bizsergető rajt-érzést megfűszerezte még az a plusz adalék, hogy a KTE tizenkét év után újra kiléphetett a nemzetközi porondra. Mégiscsak más, sok szempontból izgalmasabb messze földről jött külföldi vetélytársakkal összemérni az erőt, mint a jól ismert hazaiak ellen ikszedik alkalommal játszani. Jó, a „konfettinek” is csúfolt Európa Konferencia Liga csak harmadik számú kupasorozat a kontinensen (az UEFA 54 tagországának 177 csapata vesz benne részt), és annak is csak a selejtezőkörébe kapcsolódtak be egyelőre a kecskemétiek – de mégis, ahhoz képest, hogy három éve még az NB III küzdelmeinek vágtak neki a lila-fehérek, szinte felfoghatatlan, hogy most meg egy remélhetőleg még jópár hétig tartó európai kalandozásnak kezdenek neki. Ki gondolta volna ezt? Még talán a legelvakultabb KTE-hívők sem, akik az elmúlt esztendők teljesítményét valóságos csodaként élik meg.
Vajon mire lesznek képesek Szabó István tanítványai a Riga ellen? Egyáltalán mennyire jók a lettek? Ez a kérdés biztos sokakban motoszkált. Hazánknál kisebb és ötödakkora népességű országból jönnek, az igaz, de annak viszont a 600 ezer lakosú fővárosából. És mint kiderült, tele vannak légiósokkal, főleg brazil, afrikai és dél-szláv játékosok alkotják a keretüket, amelynek összértékét több mint 13 millió euróra taksálják, míg a kecskemétit 6,5 millióra. Szóval a lett gárda kétszer többet ér. Papíron. Dehát annyiszor, de annyiszor bebizonyította már a futball – szerencsére a magyar szurkolóknak is -, hogy ezeknek a számok vajmi kevés a jelentőséggel bírnak a pályán, ahol oda kell tenni magadat, és jó taktikával, kellő összeszedettséggel, koncentrációval, vagánysággal és lelkesedéssel nagy különbségeket lehet eltüntetni. Ahogy ez meg is történt csütörtök este a Széktói Stadionban is!
Nagyon úgy tűnt, a szurkolók már alig várták, hogy újra ott lehessenek a lelátókon és buzdíthassák a csapatot. Kezdés előtt a már megszokott sorokban várták a kapuknál, hogy végre beléphessenek a stadionba, és noha telt ház nem volt, de kevés hely maradt üresen (4211 volt a hivatalos nézőszám). És most nem kellett arra várni, hogy a csapat hozza lázba a közönséget, az elejétől kezdve igen intenzív volt a szurkolás. Az első negyedóra-húsz perc több mint biztatóan alakult, nem látszott megilletődöttség a kecskeméti játékosokon, jelen sorok írója sokakkal együtt Leoni lövését pár pillanatig már bent is látta, sajnos, csak az oldalháló rezdült meg. Utána viszont magára talált a Riga is, át is vette az irányítást, de szerencsére csak kapufáig jutottak.
A második félidőre Banó-Szabó Bence már nem futott ki a pályára, mint kiderült, az első játékrész hajrájában megsérült. Pedig ő nagyszerű labdákkal képes helyzetbe hozni társait, fájó volt kiválása. A grúz játékvezető ítéletei egyértelműen feszegették már a kecskeméti szurkolók tűréshatárát, fogalmazzunk úgy, kívülről nézve nem fújta meg a hazai pályát. De mielőtt elszakadt volna a cérna, a második tizenegyes-gyanús szituációnál már a büntetőpontra mutatott. Szuhodovszki Soma bevágta, tombolt is a közönség. „Hajrá!” – kiabálta a város felőli oldal, „Kecskemét!” – jött a válasz szemből, az elmúlt bajnokságban kialakult és szokássá vált koreográfia szerint. Ilyet se nagyon láttunk még a Széktóiban: az ultrák mellett tizenéves gyerekek félmeztelenre vetkőzve lankadatlanul szurkoltak.
Nyomtak a lettek, de mezőnyfölényük gólhelyzetekben nem igazán mutatkozott meg. Sőt, Meszhi fejesénél az újabb góltól csak a kapusuk bravúros védése mentette meg a letteket. De pár perc múlva ő is tehetetlen volt: az egyik új igazolás, Pálinkás Gergő villant, Szuhodovszki bal oldali beadását váltotta gólra. 2:0, ez már több mint szép – és már a 85. percben jártunk. Az örömünket aztán rögtön kicsit elrontották a vendégek: kihasználva, hogy a védelemben egy pillanatra lankadt a figyelem, szépítettek, de többre már nem futotta tőlük. Kecskemét futballjában történelmi pillanatot jelzett a hármas sípszó: a KTE első győzelmét aratta a nemzetközi porondon!
„Szabó Pista! Szabó Pista!” – éltette a mestert a közönség. Aki kicsit furcsa helyzetben van az ismert okok miatt: az UEFA-szabályai szerint a pro licences végzettségű edző irányíthatja a nemzetközi kupákban induló együtteseket, de mivel Szabó István A-licenccel rendelkezik, így hivatalosan a szakmai stábhoz nemrég szerződtetett Lóczi István a vezetőedző – a szakmai munkát viszont nyilván továbbra is az elmúlt évek sikertrénere irányítja. És a szurkolók skandálása jelzi, mennyire nagyra becsülik és elismerik tevékenységét.
Járt a pacsi a lelátó mellett körbejáró játékosoknak, kislányával a KecsUp tudósítója is sikeresen odaférkőzött a korláthoz, már nyújtottuk is a papírt, hogy szignót kérjünk Tóth Barnától – csak minő blama, íróeszközt nem vittünk magunkkal. Az aláírás így elmaradt, de annyi baj legyen, lesz rá még bőven alkalom.
A visszavágó biztosan nehéz feladat lesz, azért az látszik, hogy a Riga igen jó csapat, és nyilván mindent megtesz majd, hogy hazai pályán kivívja a továbbjutást – de a KTE képes lehet a bravúrra, és hogy tovább folytassa európai kupaszereplését.
EURÓPA-KONFERENCIALIGA, SELEJTEZŐ
2. FORDULÓ, 1. MÉRKŐZÉS
KECSKEMÉT–RIGA (lett) 2–1 (0–0)
Kecskemét, Széktói Stadion, 4211 néző. Vezette: Kvirikasvili (grúz)
Kecskemét: Varga B. – Szűcs K., Belényesi, Szalai G. – Májer, Vágó (Ilyinbor, 90+4.), Szuhodovszki, Kiss B. (Tóth B., 73.), Leoni – Pálinkás (Nagy K., 87.), Banó-Szabó (Meszhi, a szünetben). Vezetőedző: Lóczi István
Riga: Purins – Jurkovskis (Daskevics, 51.), Cernomordijs, Bosancic, Muzinga – Jojics, Musah, Babec (Pena, a szünetben) – Soisalo (Mankenda, a szünetben), Regza (Taiwo, a szünetben), Aurelio (Contreras, 78.). Vezetőedző: Tomislav Stipic
Gólszerző: Szuhodovszki (52. – 11-esből), Pálinkás (85.), ill. Contreras (86.)
