A Pride-tűzkeresztségen a tavalyi évben áteső érdeklődő egyéb célok mellett azzal a szándékkal vonult föl az idén is, hogy ellenőrizze a saját, az előző ilyen eseményről rögzült emlékeit.
A 2022-es, 27. Budapest Pride-on ugyanis az volt az érzése, mintha időutazást tett volna, egyenesen 1967-be, San Francisco-ba, a virághatalom idejébe. „Ha San Franciscoba mész, mindenképpen tégy virágot a hajadba” – énekelte a világslágerében Scott McKenzie. A fővárosi Pride felvonuláson a szivárványszín az, ami a frisco-i virág megfelelője. Persze nem kötelező viselet, ahogy itt semmi sem kötelező, hiszen a szabadság ünnepe ez.
Mint ahogy az sem jelenti azt, hogy valaki homoszexuális lenne, ha fölteszi a szivárvány színeket, sokkal inkább színvallás ez, ami azt jelenti, hogy én támogatom, hogy bárki úgy és azt szeressen, ahogyan akar.
„Vigyázz azzal, hogy kit gyűlölsz, lehet, hogy olyat, akit szeretsz.”
Ez talán az első számú bölcsesség, amit tanácsként meggyőződéses, nem egy esetben a magával sodró tömeghangulat következtében vad homofóbbá vált polgártársainknak adni lehet. Harmincötezer ember indult tehát útnak vidám hangulatban, zászlókat lengetve, a zenére táncolva, tánclépésekkel menetelve, hogy kifejezze örömét, kifejezze óhaját, megmutassa, hogy lehet így is. Lehet jó kedvben, lehet szeretetben, vidáman integetve.
Az idei felvonulás a Vajdahunyad várától indult – az élén az Egyesült Államok nagykövetével, David Pressmannel és további diplomatákkal, akiket nem testőrök, inkább fotósok, és velük szelfit készíteni vágyók vettek körbe -, hogy végigvonuljon az Andrássy úton, majd a körúton elfordulva betérjen a Király utcába, hogy a Lövölde térnél aztán újra visszaforduljon a Hősök tere felé. Érdekes és emlékezetes volt ez a kis, az Andrássy-úthoz képest szűk utcákba tett kitérő, itt találkozott ugyanis a legközvetlenebbül a kívülállókkal, a lakossággal a menet.
Itt győződhettek meg róla megannyian az ablakokból integetve, fiatalok öregek egyaránt, hogy nem társadalomra veszélyes elemek vonulnak itt föl. Megannyi nyugdíjas nem csak figyelte a vonulást, sokan nem csak integettek, de telefonjaikkal felvételeket is készítettek. A Király utcában kiürültek a kávézók, vendégek és személyzet egyaránt a meglehetősen hosszú, nagyon vegyes társaságot figyelte egyszerre csodálkozva és mosolyogva. Aki civilként így volt a tanúja ennek a felvonulásnak, minden bizonnyal nem olyan indulatokkal nyilatkozik többé erről a nemi identitását tekintve is vegyes – hiszen nem csak melegek, hanem heteroszexuálisok is tekintélyes számban képviseltették magukat a rendezvényen –, mint az, aki betelefonálós műsorok indulataiból táplálkozik.
All You need is love, vagyis csak szerelem kell – hirdette a szerelem nyarának az évében, 1967-ben a Beatles, a kor fiatalságának a szellemében felvállalt túlzással. Hogy csak a szerelem, a szeretet nem elég, azt persze jól tudjuk. Ahogy ez már a felvonulást követő beszédekből is kiderült – amikor a felszólalók szóba hozták a fekete leveseket, és azt, hogy annak a nem kívánatos fogásnak a listája még bővülni is látszik –, vannak nehézségek, nem kicsik, nem jelentéktelenek, sőt, gyarapodnak is.
Egyszóval csak a szerelem, a szeretet sajnos biztos nem elég, de nem baj, ha egyszerre sokan mutatják meg, hogy azért az is van.
És nem is árt betartalékolni belőle és a jókedvből jó sokat, lehetőleg minél többet, amikor csak lehet. A 2023-as Pride felvonulás jó alkalom volt erre is.
Kőházi Lajos
