Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója a Népszavának adott interjúban így fejtegette a gondolatait: „Konjunktúralovagok mindig is voltak. Mindig is volt a hatalomnak kedves udvartartás. Mindegy, hogy milyen színezetű a kormány. Vannak olyan művészek, akik beállnak a táncba, és legitimálják a politikus személyiségét.”
Arra a felvetésre, hogy Magyarországon a „hatalomhoz lojális előadók jutnak előre”, így válaszolt: „ez a politika természete, kihasználja a művészetet. Az a kérdés, hogy a konjunktúralovagok teljesítménye megmarad-e, ötven vagy száz év múlva tudunk-e róluk. Az derül ki, legalábbis számomra az eddigi mondjuk kétszáz év modern magyar nemzeti kultúrájából, hogy a konjunktúralovagok eltűnnek. A pártlojalitás nem váltja ki a tehetséget. Lehet azzal érvelni, hogy »mekkora fideszes vagyok«, de engem az érdekel, hogy »mit teszel le az asztalra«. Ez az, amit nem szeretnek bennem. Ugyanígy lehet azt mondani, hogy én vagyok a legnagyobb független, ellenzéki szabadságharcos. Ha szar a műved, nem tudok rá támogatást adni”.
Arról is beszélt, hogy a tengerentúlról befelé szivárog „woke-őrület”, amiben nem a tehetség hozza meg az előrelépést, hanem más tényezők döntenek, mint például a nemek aránya, a bőrszín vagy a nemi irányultság.
Szerinte a mai véleményvezéreket nem az írók vagy költők között kell keresni, hanem a stand uposok között. „Ma az író és a vátesz költő szerepét átvette a stand up comedys megmondóember. Lehet azt mondani, hogy most nekik kellene több támogatást adni, hiszen nagyobb közönséget érnek el, csak akkor mit kezdjünk a szépirodalommal”.
„Filozófusként azt is tudom, hogy nincs nálam a bölcsek köve – több ezer év bölcsessége ráébreszti az embert arra, hogy nincs az abszolút igazság birtokában” – ismerte el, hogy ő sem hibátlan. Szakmai kérdésekben, konkrét döntési szituációkban szerinte ő sosem vesz részt, azt meghagyja a szakmai kuratóriumoknak.
Elárulta azt is, hogy 110 százalékos orbánistának lenni ugyanaz, mint 110 százalékban összmagyarnak lenni.
