Ilyen sem volt még soha: rendőrök szeme láttára ittasan vezethettünk, sőt, a pálinkát maguk a zsaruk töltögették. Közösen teszteltük az egyenruhások felügyeletével, egyre illumináltabb állapotban hogyan megy a manőverezés. Röviden: már két feles is elég volt, hogy úgy érezzük, mi aztán a profi autóversenyzőket is leköröznénk – de közben eltévesztettük a pályát és döntögettük a bójákat.
„Akkor jöhet a következő kör?” – olyan kérdés ez, amit egy buliban, kocsmában a legtöbben nagyon szívesen hallunk. Az, hogy lesz egy nap, amikor szolgálatban lévő rendőrök fordulnak hozzám ezzel az ötlettel és invitálnak pálinkázásra, ráadásul egymás után többször, sőt, utána volán mögé is ültetnek – hát ez soha meg nem fordult a fejemben. Most mégis megtörtént.
Persze nem a szórakozásról szólt ez az egész. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság úgy látta, itt az idő, hogy a média képviselőinek tevékeny közreműködésével is felhívják a figyelmet az ittas vezetés veszélyeire. Mi pedig természetesen örömmel fogadtuk el a meghívást a prevenciós kampányra, melyben a KecsUp mellett a Baon.hu és a Gong Rádió munkatársai vettek még részt.
A megelőzésre valóban nem lehet elég nagy hangsúlyt helyezni, hiszen a Kecskeméti Rendőrkapitányság tavalyi évről szóló beszámolója szerint a személysérüléses balesetek 19,4 százalékát okozta ittas sofőr illetékességi területükön (2021-hez képest közel megháromszorozódott a számuk, 17-ről 47-re nőtt). És ez az arány egyáltalán nem ritka, hiszen 2010-ben is 17,5 százalék volt, 2018-ban pedig 22,1 százalék, azaz makacsul tartja magát a mutató, így kijelenthetjük: általában minden ötödik baleset visszavezethető alkoholos befolyásoltságra. Dehát tudjuk jól régóta, itthon és szűkebb pátriánkban különösen „divatja van” a részegen vezetésnek. Még mindig olyan, mintha bocsánatos bűn lenne.
„Mélyen gyökerező társadalmi problémáról van szó, amely nemcsak Kecskemétre, hanem az egész országra jellemző, de kétségtelen, hogy Bács-Kiskun vármegyére az átlagnál jobban. Néha Don Quijote-i küzdelemnek tűnik, de azért nem szélmalomharc, és nem is állunk feltett kézzel” – mondta el a KecsUpnak nemrég dr. Göblyös Péter, a Kecskeméti Járási Ügyészség vezetője. Éppen ezért az utóbbi időben Kecskeméten és környékén havonta-kéthavonta végzik a rendőrök az ittas vezetők kiszűrését az úgynevezett finn módszerrel, azaz amikor egy helyszínen pár órás időszak alatt minden járművet megállítanak és a vezetőnek bele kell fújnia a műszerbe. Az ügyészség vezetőjétől tudjuk, 1500-2000 tesztből átlagosan körülbelül 10 szokott pozitív lenni, és éri el a szabálysértési vagy bűncselekményi értékhatárt. Ha azt vesszük, hogy Kecskeméten egy nap több tízezer jármű mozog, akkor arányosítva könnyű kiszámolni, hogy a megyeszékhely környezetében akár százas nagyságrendben is lehetnek az utakon ittas vezetők.
Ennyi talán elég annak illusztrálására, milyen komoly problémáról van szó, és ez indokolja, hogy a rendőrség a legváltozatosabb eszközökkel igyekszik gátat vetni neki. Most például a média munkatársait itatták és ültették autóba.
A helyszín a Füredi Autósiskola rutinpályája volt Homokbányán. A tesztet vállaló két újságíró és egy rádiós ezen vezetett egy Skoda Fabia-val, először józanul, majd egyre ittasabban. Összesen hat feladat volt. Először sima szlalomozás a bóják között, utána 180 fokos visszafordulás, és „falak” kerülgetése. A végén nem ártott a lassítás és az oldalra húzódás, mert egy éles balkanyarral szűk sikánon kellett áthajtani, ezután jobbra mehettünk is egy kapubeállóba/garázsba. Innen balra hátra egy másik parkolóhelyre tolattunk, majd irány a kaloda, ahol póznák között, elég szűk helyen lehetőleg egy ipszilonnal, két teljes kormányelfordítással való megfordulás volt a feladat. Végül ráfordultunk az utolsó egyenesre, ahol egy akadályt kellett balra vagy jobbra kikerülni, és azonnal állóra fékezni a kocsit. Mint megtudtuk, a rendőröknek ez az alapszintű pálya, itt ellenőrzik, vezetési készségeik megfelelőek-e.
A rendőrség sajtóosztályának munkatársai előzetesen annyit kértek a tesztalanyoktól, hogy ne egyedül érkezzenek, és kollégáik biztosítsák hazajutásukat, valamint azt is, ne legyünk jóllakottak. A KecsUp munkatársa ehhez becsületesen tartotta is magát, a tízórainak beillesztett könnyű ebéd után lassan négy óra telt el, mikor lecsúszott az első feles.
Farkas Attila címzetes rendőr főtörzszászlós, a főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának balesetmegelőzési előadója kezdésként szondával ellenőrizte, mindenki teljesen józan-e, majd következhetett a teszt. Nem versenyről volt szó, dehát csupa férfi nevezett be rá, és ezzel mindent elárultam. Persze hogy megnéztük-megkérdeztük minden kör után, milyen időt ment a másik, ki volt a gyorsabb; ahogy fogyott az 50 fokos barackpálinka, úgy lett egyre több a zrikálás is.
Kezdésként, ismerkedésként a KecsUp munkatársa egy biztonsági kört futott, átlagos tempóval. Hiba nem volt, pedig tétnélküliség ide vagy oda, furamód izgultam. Jöhetett az első feles, majd a szondázás (minden ivást fújás követett). Előzetesen nem hittem volna, de már a bemelegítő kupicát megéreztem, fejembe szállt. A meleg tette volna? Vagy már ennyire elszoktam az alkoholtól, „papírkutya” vagyok? Ekkor a légalkohol-szintem 0,05 ezrelék volt (a légalkohol-koncentráció körülbelül a véralkohol fele).
Az első ittas futamnál inkább még a kapkodásra és a sietésre fogtam, hogy nem találtam a rükvercet (szokatlan volt, hogy nem a hatos, hanem a sebváltót lenyomva az egyes helyén van a Fabiaban a hátramenet), és zavaromban még a kapubeálló póznájának is sikerült kicsit nekimenni. De gáz! Anyagi káros koccanás kipipálva. A második felestől határozottan ellazultam, teljesen magabiztosnak éreztem magam és elég nagy sebességgel kanyarogtam a pályán, igaz, a kaloda felé tettem egy felesleges kitérőt, de minden bója állva maradt. A harmadik pálesz hatására (a szonda ekkor 0,19 ezrelék legalkohol-koncentrációt mutatott) már úgy voltam vele, repeszthetek bátran, tökéletesen vezetek, sőt el kellene gondolkodnom a versenyzői karrieren. Javítottam is közel fél percet az időmön, csakhogy hiába negyedik alkalommal teljesítettem a pályát, azaz már eléggé megismertem, a nagy sebesség miatt ismét elvittem egy bóját, és éppen az egyik legveszélyesebb pontnál, az akadálykikerülésnél. Ha ott valami masszív, kemény akadály van, komolyabb gondok (csapódás, pördülés, borulás) adódtak volna, és azt hiszem, a személyi sérülés se lett volna kizárva. Hozzá kell tennem, azért a többiek is gyűjtögették a hibapontokat.
A negyedik felestől végképp belassultam (0,28 ezrelék légalkohoz), lassabban reagáltam már arra is, ha hozzám szóltak, járásomon is éreztem a bizonytalanságot. Szerencsére annyira még nem estem szét, hogy ennek ne legyek tudatában, így legalább megfontoltabban ültem a kocsiba, és ismét csökkentettem a sebességet, és végül sikerült hiba nélkül beérni a célba. Volt még egy ötödik kör pálinka, de már csak kiszálló gyanánt, ezután már nem vezettünk. Otthon éreztem csak igazán, hogy bizony nincs mit szépíteni, berúgtam, lehet, hogy addigra hatott igazán az alkohol – szerintem ha akkor kormányhoz engednek, „átrendeztem” volna a pályát.
A teszt sok mindent megmutatott számomra. Egyrészt, hogy már rég nem bírja annyira a szervezetem az alkoholt, mint húszas-harmincas éveimben, kevesebb is megvisel és rontja a közlekedéshez szükséges készségeimet. Az ittas vezetéssel kapcsolatos tapasztalataim (őszintén mondom, eddig ilyennel nem igazán rendelkeztem, mert legfeljebb annyi kihágás fordult velem elő, hogy egy családi ebéd elején megittam egy pohár sört, de csak délután-estefelé ültem kormányhoz):
– kis mennyiségtől is túlzottan felbátorodok
– elgondolkodtató, ittasan mennyire élveztem a nagyobb sebességet
– kevésbé érzem a kockázatokat, kelleténél veszélyesebb helyzetekbe is belemegyek
– a manőverezésben be-becsúsznak hibák
– így utólag belegondolva szinte csak a pályára koncentráltam, a külső környezetre alig
És ugyan lehet, hogy egy-két bója elgombázása nem tűnik vészesnek, de azt figyelembe kell venni, hogy:
- kipihenten ültünk a volán mögé – mégis hibáztunk
- egy pálinka belefér? azt hittük, igen – mégis hibáztunk
- végig ugyanazon a pályán vezettünk, azaz volt lehetőségünk megismerni – mégis hibáztunk
- fényes nappal, jó látási-és útviszonyok közepette vezettünk, nem volt sötét, nem esett az eső, nem csúszott az úttest – mégis hibáztunk
- nem kellett táblákra, lámpákra, forgalomra, más autókra figyelni, csak magunkra – mégis hibáztunk
- nem voltak váratlan események, zebrára lelépő gyalogosok, út mellett tekerő bicajosok, úttestre leszaladó gyerekek – mégis hibáztunk
Mindezért pedig csak és kizárólag az alkohol okolható, mi más? És azok a hibák, amelyek ebben szimulált környezetben nem jártak semmilyen következménnyel, a való életben nem férnek bele, mert biztosan balesethez vezetnének. Magunk mellett mások – ha velünk utaznak, a családtagjaink, barátaink – testi épségét is veszélyeztetnénk. És aztán egy egész életben birkózhatnánk a következményekkel.
Ijesztő belegondolni abba is, hogy mi még így is „csak” enyhe alkoholos befolyásoltság alatt vezettünk, vannak viszont olyanok, akik közepes, súlyos vagy igen súlyos ittassággal, azaz rengeteg alkohol elfogyasztása után is felelőtlenül belemennek a forgalomba.
A főkapitányság balesetmegelőzési előadója is úgy látta, a visszafogottabb kezdés után a pálinka hatására túlzottan merésszé váltunk, és túlvállaltuk magunkat.
„Az alkohol legfontosabb tulajdonsága, hogy az agyat támadja. Tehát hiába romlanak a képességeink, reflexeink, mi ezt nem érezzük, hanem úgy érezzük, hogy minden rendben van. Sőt, a második, harmadik kupica után már egyenesen azt, hogy még jobban is megy a vezetés. És ez óriási veszélye az alkoholnak, hogy felbátorodunk, holott nem figyelünk olyan jól, megnő a reakcióidőnk, romlik a döntési képességünk, és később ismerjük fel a vészhelyzetet, amelyben nagyobb eséllyel hozunk hibás döntést. A közlekedésben óriási veszély, ha fölöslegesen vállalunk kockázatot, ha a kelleténél bátrabbak vagyunk, és úgy érezzük, hogy nagyobb sebességgel is meg tudjuk tenni a már megszokott utat” – hangsúlyozta Farkas Attila főtörzszászlós is. Hozzátette: az ittas vezetők a távolságokat rosszul mérik fel és az autó jeleit lassabban fogják, például nehezebben veszik észre, ha csúszik a kerék.
„Mielőtt elmegyünk valahova, el kell dönteni, iszunk, vagy nem. Ha szeretnénk fogyasztani alkoholt, akkor kérjünk meg valakit, rokont, jó barátot, hogy vigyen minket haza. Beszéljük meg a társaságban, ki lesz a sofőr, aki hazafuvarozza a többieket” – alapvető tanács, amelyet ugyanakkor a rendőrök kérnek mindig betartani. Teljesen egyetértünk velük.
