Napról-napra látható mostanság a TV2 Séfek séfe műsorában a fülöpszállási Kígyósi Csárda 29 éves konyhafőnöke, Balog Martin. „Hihetetlenül kemény, fizikailag és szellemileg is kimerítő egy forgatás, a kameráktól eleinte borzasztóan leblokkoltam, de az egész amúgy óriási élmény, ide minden szakácsnak el kellene menni!” – mondta Martin a Kecsupnak. Beszélt még arról is, milyen tanuló volt a kecskeméti Széchenyi iskolában, hogyan szeretett bele szép lassan a gasztronómiába, a való életben is annyit káromkodik-e, mint a műsorban, mit jelent számára faluja, Soltszentimre, és miként támogatja a helyi iskola legtehetségesebb tanulóit.
„Falusi zsivány” – ez lett az állandó jelzője Martinnak a Séfek séfe műsorban. Az biztos, hogy egy 1300 fős községből, Soltszentimréről származik, és nem hiányzik belőle a csibészség sem. Személyesen megismerve pedig kitűnik, egészen összetett személyiség. Pörgős, impulzív ember, aki megmondja az őszintét, elismeri, néha nem a legbarátságosabb stílusban, és emiatt egyeseknek talán nem nyeri el a szimpátiáját – igaz, nem is akar mindenkinek megfelelni. Viszont képes bocsánatot kérni, önkritikusan elismeri, ha valamit elrontott, és szívesen segít másoknak. Nem akar elszállni a most támadt ismeretségtől, nem felejti el, honnan jött, és ami igazán különleges, hogy fiatal kora ellenére már most felismeri szerepét a példamutatásban, tehetséges diákok felkarolásában.
Martin belépése nem ment könnyen a műsorba: a válogatón az új és szokatlan környezet elbizonytalanította, el is ismerte a séfeknek, hogy nagyon elrontotta az ételt, a roston fogasfilét kecskesajtos puliszkával. Így is megkapta két zsűritagtól, Krausz Gábortól és Wolf Andrástól a továbbjutáshoz szükség két szavazatot, majd sikeresen helytállt a folytatásban is, és New York Kávéház séfje választotta ki csapatába (megjegyzés: az interjú szeptember 14-én készült, Martin azt nem árulhatta el, hogyan végzett a felvételről sugárzott műsorban, amelyet hétköznaponként ad a TV2).
„A válogatón minden új volt körülöttem: a gépek, eszközök, a tér, az emberek. Nem hittem volna, hogy ettől leblokkolok és stresszelek, ami negatív irányba viszi el az ételemet, de így lett. Olyan hibákat is vétettem, amit a munka során soha. Ezt csak magamnak köszönhetem, rajtam múlt. Otthoni körülmények között 46 perc alatt elkészítettem az ételt, itt 60 perc is kevés volt rá. A kamerák is nyomasztottak az elején. Aki először van tévében, mint én, annak kell egy kis idő, amíg ezt megszokja. De aztán idővel egyre jobban belejöttem. Ebbe a műsorba minden szakácsnak el kellene menni, hatalmas élmény, nagyon örülök, hogy jelentkeztem! Hogy miért Andráshoz szerettem volna kerülni? Mind a három séf kiváló a szakmájában, de előző évadokban András lett számomra a ‘leg’. Hatalmas koponya, rengeteget tanultam tőle, mind szakmailag, mind emberileg. Egy visszafogott, igazán jószándékú ember” – mondja Martin.
A Kígyósi Csárda konyhafőnöke szerint fizikailag és szellemileg is kimerítő egy forgatás. Nagyon topon kell lenni fejben, hiszen magas színvonalú munkát várnak a résztvevőktől, és muszáj gyorsan reagálni még a váratlan szituációkban is. Ez természetesen azzal jár, hogy a résztvevők folyamatosan a komfortzónájukon kívül vannak, de Martinnak ez nagyon bejön, mert vallja, csak így lehet fejlődni, tanulni.
A Séfek séfében érdekes azt is megfigyelni, a hivatásos szakácsok miként viszonyulnak a többiekhez, a civil életben nem a konyhán, hanem teljes más területen dolgozó „amatőrökhöz”.
„Azt gondolom, ebből a szempontból végig visszafogott voltam. Jó, volt beszólásom, mikor sárkánynak meg kotnyelesnek neveztem valakit. De az elején azt is hagytam, hogy amatőrök mondják meg, mit hogyan készítsünk. Hiszen tőlük is lehet tanulni, lehet olyan fogás, amit ő már többször csinált, én pedig még soha. Ezt el is fogadom, fontos az alázat.”
Úgy tűnik, hogy a csapatban való főzések során Martin általában csendes és koncentrált, teszi a dolgát, lehetőleg kerüli a konfliktusokat. Az értékelő villáminterjúk során viszont nem fogja vissza magát, és bizony időnként ki kell sípolni a mondandóját.
„Amikor főzöl, akkor főzöl. Ha elkezdek vitatkozni valamelyik csapattársammal, akkor az a közös munka, az étel kárára megy. De nyilván bennem marad a tüske, utána meg az interjúknál kijön belőlem a feszültség, a stressz. Én legalábbis nem szeretem magamban tartani, mert semmi értelme, hogy csak gyűljön és gyűljön belül. Ilyen vagyok, őszintén kimondom, amit gondolok, akár csúnyán is. Engem se zavar, ha mások kritizálnak vagy szidnak. Persze elismerem, lehetne néha kulturáltabb szóhasználattal nyilatkozni. Etéren is sokat tanultam, fejlődtem a műsorban. Azt is hozzátenném, soha nem vágtam alá egyik csapattársamnak sem, sőt ha kellett, segítettem is nekik, ha tudtam. Persze lehet, hogy vannak nézők, akiknek szúrom a szemét, de remélem, a legtöbben szerintem látják, milyen is vagyok valójában.”
Martin a munkahelyének is nagyon hálás, a csárda és Hodován László tulajdonos teljes mértékben támogatta, hogy a konyhafőnök kipróbálja magát a versenyben. Martin egyébként itt volt tanuló, mellette álltak a nehezebb időszakában is, így nem csoda, hogy szinte második otthonának tekinti a Kígyósit.
A megmérettetések egyébként eddig sem hiányoztak a fiatal szakács életéből. A Magyarország étele versenyen első nekifutásra harmadik, tavaly második helyet sikerült csapattársával elérnie. Idén ő és Pottondi Nándor, azaz a Székekpuszta Ifjai lettek a győztesek, a kiskunsági préselt malacarc ételükkel. Martin egy több mint 22 négyzetméteres hidegtállal nem hivatalos világrekordot is felállított. Mindig keresi az újabb és újabb kihívásokat.
„Ezt a pörgést szeretem, az életet csak így lehet élni, hogy mész és csinálod a dolgokat, kipróbálod magad, ahol tudod! Séfünk, Varga Károly számomra a legnagyobb szakmai tekintély, az ő példáját igyekszem követni. Minden hónapban, vagy akár minden héten, napon kell lennie valami kisebb-nagyobb célodnak, amit kitűzöl magad elé. Így lehet fejlődni!”
Persze mindez nem kevés munkával és elfoglaltsággal jár, Martin gyakran dolgozik esténként és hétvégenként is.
„Ez nem működne, ha párom, Kitti nem lenne ennyire támogató. Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteg erőt ad.”
Az alapján, milyen lelkesedéssel és elkötelezettséggel beszél a szakmájáról, valószínűleg kevesen gondolnák, hogy Martint gyerek-, sőt tinikorában sem érdekelte a szakácskodás. Inkább a sport, a foci volt a mindene.
„Kecskeméten, a Széchenyi suliban nem voltam egy jó tanuló. Egy akkori szakoktatóm meg is jegyezte, hogy nem lesz belőlem semmi. Aztán ahogy felszabadultam, jöttek sorban a pozitív visszajelzések, egyre több örömöt találtam a főzésben. Teljesen magával ragadott, ahogy elmélyedtem benne.”
Nem mindennapi, hogy valaki már 29 évesen gondol arra, hogy másokon segítsen, vagy a nála fiatalabbaknak példát mutasson. Pedig Martin ezt teszi. Megkereste például egykori iskoláját Soltszentimrén, és felajánlotta támogatását, vállalva, hogy átveszi a Viczián Eszter Emlékdíj gondozását. Az 50 ezer forintos elismerést tanévenként a legkiválóbb tanulmányi eredményű és példás magaviseletű soltszentimrei diák érdemelheti ki. Úgy tűnt, az alapító, Vicziánné Gelencsér Mária halála után a nagy múltú jótékony kezdeményezés lezárul, de Martin nem hagyta. Az elmúlt két tanévben már ő biztosította a díjat a kiválasztott tanulónak, sőt Kittivel közösen elkészíttették az Örök Diák Emlékérmet is, ezt is megkapja a jutalmazott diák. Martin gyakran támogatja a falu óvodáját, bölcsődéjét is, vagy bemutató órát, előadást, interaktív foglalkozást tart gyerekeknek.
„Nekem nagy dolog, jó visszajelzés, ha elhívnak egy iskolába. Fontos, hogy a gasztronómiát népszerűsítsük” – véli Martin.
A „falusi zsivány” vidéken nőtt fel, de manapság már gyakran jár Budapesten is, és nagyváros szépségeit is meglátja. Távolabbra nem vágyik: pár éve még ugyan gondolt a külföldre költözésben, de aztán maradt itthon.
„Megfogalmazódott bennem, ha már itt születtem, akkor küzdjek itt az álmaimért. Itthon is tök jó dolgokat el lehet érni kis tenniakarással, szorgalommal” – jelenti ki Martin, aki biztos abban, hogy továbbra is hasonló fordulatszámon fogja élni életét.
