Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptemberben tartotta 2019-2023-as EU Bizottsági és Parlamenti ciklus-értékelő beszédét az Európai Parlament plenáris ülése előtt. Merre tart az EU? Hogyan kezelte az elmúlt évek kríziseit? Milyen irányban haladjon tovább Európa az EP-választások után?
Az Unió helyzete (State of the Union) az amerikai elnökök évértékelő beszédeinek mintájára alkotott új európai politikai műfaj. Immár 10 éve minden szeptemberben az Európai Bizottság elnöke – idén Ursula von der Leyen – az Európai Parlament őszi indító strasbourgi plenáris ülése előtt összegezte az elmúlt esztendők kihívásait és eredményeit és osztotta meg jövőképét.
A Bizottság 2019-ben választott és 2024-ben várhatóan újra induló elnöke elmondta, hogy az EU jelentős átalakuláson ment keresztül, mióta 2019-ben először bemutatta programját, és úgy értékelte: „az általam bemutatott politikai iránymutatások több mint 90%-át teljesítettük”. A klímaválság, a COVID-19, az ukrán-orosz háború és a globális inflációs válságok mint kihívások, a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a fiatalok innovációja mint lehetőségek szerepeltek kiemelten a nagyívű, de egyáltalán nem radikális beszédben.
Az Európai Zöld Megállapodásról (European Green Deal), az európai ipar dekarbonizációjáról a versenyképesség megőrzése mellett, szubvencióellenes vizsgálatot jelentett be a kínai elektromos járművekkel kapcsolatban. „Meg kell védenünk az európai piacot a tisztességtelen gyakorlatokkal szemben” – mondta. Ezt a konzervatívok, szocialisták és zöldek is támogatták hozzászólásaikban.
Von der Leyen elnök hangsúlyozta a méltányos átmenet fontosságát a gazdálkodók, a családok és az ipar számára, és hogy „Európa mindent megtesz, hogy megőrizze versenyelőnyét”. Bejelentette, hogy minden új jogszabály esetében új, független testület végez versenyképességi ellenőrzést.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatban von der Leyen asszony azt mondta, hogy a mesterséges intelligencia javítja az egészségügyi ellátást, növeli a termelékenységet és segít az éghajlatváltozás kezelésében. A Bizottság „első számú prioritása annak biztosítása, hogy a mesterséges intelligencia emberközpontú, átlátható és felelősségteljes módon fejlődjön” – mondta, és egy, az ENSZ IPCC-hez hasonló, az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi szakértői testületet is kért, hogy irányítsa a fejlesztést.
Ukrajnával kapcsolatban bejelentette, hogy a Bizottság javasolni fogja az EU ideiglenes védelmének kiterjesztését az ukránokra, és további 50 milliárd eurót javasol megadni négy év alatt beruházásokra és reformokra. „Az Ukrajnának nyújtott támogatásunk megmarad.”
A Bizottság elnöke utalt a jogállamiságra, a bővítésre, a migrációra, az EU-Afrika kapcsolatokra, a Global Gateway kezdeményezésre, az éghajlatváltozásra, az élelmezésbiztonságra és a Szociális Partnerek közelgő csúcstalálkozójára is.
Az EP parlamenti csoportok vezetőinek reakciói
Manfred Weber (Európai Néppárt, német) három prioritást emelt ki. Először is a gazdasági növekedés és a versenyképesség, mondván: „növekedésre van szükségünk, munkahelyekre van szükségünk, tisztességes jövedelmekre, jólétre és erős iparra van szükségünk”, valamint üdvözölte a bürokrácia csökkentését, az innovációba való befektetést és a kereskedelmi kapcsolatok ápolását célzó kezdeményezéseket. A migrációs válságra hivatkozva hangsúlyozta, hogy Európának el kell döntenie, hogy ki léphet be határain, és kiemelte a menekültek védelmének „európai DNS-ét”. Végül kijelentette, hogy szükség van egy Európai Védelmi Unióra, és „optimizmusra, jövőképre, értékrendre és a következő lépések megtételére ahhoz, hogy valódi Európai Unióvá váljunk”.
Iratxe García (Szocialisták és Demokraták, spanyol) azt mondta, hogy az EU legfőbb prioritása az újraiparosítás legyen a stratégiai autonómia elérése érdekében, miközben előmozdítja a zöld átmenetet az éghajlatváltozás következményeinek megállítása érdekében. Megköszönte von der Leyen elnöknek a zöld megállapodást támogató egyértelmű üzenetét, de sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Unió szociális pillérének megszilárdítására nem helyezték a hangsúlyt. García asszony kérte, hogy vegyék fel a nemi alapú erőszakot az uniós bűncselekmények listájára, és használják fel a befagyasztott orosz vagyont Ukrajna újjáépítésének finanszírozására. Arra is sürgette az EU-t, hogy biztosítsanak megállapodást a migrációs paktumról, és hangsúlyozta, hogy „az európaiak pénze nem végződhet az emberek alapvető jogaival visszaélő kormányok zsebében”.
Stéphane Séjourné (Liberálisok, francia) hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a legtöbbet kihozzák a törvényhozás hátralévő hónapjaiból. Kiemelte a járványra válaszul tett pozitív lépéseket, Oroszország Ukrajna elleni agresszióját és az európai zöld megállapodást. Azt követelte, hogy az EU összpontosítson Európa újraiparosítására, és megjegyezte, hogy az EU hatékonyan szabályozta a digitális „vadnyugatot”. Séjourné hangsúlyozta a migrációs kérdések tartós megoldásának szükségességét. Bírálta továbbá az Európai Tanács „mérgező” egyhangúsági szabályát, és sürgette Európát, hogy vegye figyelembe a lengyel és a magyarországi „kétségbeejtő” politikai helyzetet.
Philippe Lamberts (Zöldek/EFA, BE) bírálta „azokat, akik szünetet kérnek” az éghajlat- és környezetvédelmi jogszabályok érvényesítésére, hiszen: „nem állunk a természet felett (…), akár tetszik, akár nem, vannak határai annak, amit bolygónk el tudja fogadni, és amit adni tud.” Leszögezte, hogy az ökológiai átmenet „a legnagyobb és legkiválóbb gazdasági lehetőséget jelenti Európa számára„. Lamberts abban sürgette az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a lakhatási kérdésekkel, és fokozza erőfeszítéseit a jogállamiság megsértése ellen, „és ne csupán Lengyelország vagy Magyarország felé”.
„Jobb állapotban van ma az EU, mint húsz évvel ezelőtt?” – tette fel a kérdést Ryszard Legutko (Európai Konzervatívok, lengyel). „A válasz erre a kérdésre: nem, mivel minden eddiginél nagyobb az instabilitás, a bizonytalanság, és magas az infláció.” „Az embercsempészet virágzik, a Green Deal költséges extravagáns, az EU közös adósságának költsége kétszerese lesz a prognosztizáltnak, és az EU költségvetése romokban van” – tette hozzá. „A Bizottság az oligarchia felé csúszik, beavatkozik a nemzeti szuverén politikába, és megpróbálja megdönteni a nekik nem tetsző kormányokat, miután karikatúrává tette a jogállamiságot.”
Marco Zanni (Identitás és Demokrácia, szélsőjobb, olasz) kijelentette, hogy a Green Deal kapcsán az EU-nak „történelmi lehetősége van arra, hogy kevésbé ideologikus és pragmatikusabb legyen”, hozzátéve, hogy úgy kell kezelnünk az éghajlatváltozást, hogy közben nem károsítjuk „gazdáinkat, cégeinket vagy ingatlanaink tulajdonosait”. A kínai állami támogatásokkal kapcsolatos von der Leyen által bejelentett vizsgálatok kapcsán Zanni megkérdőjelezte azok hasznosságát, hangsúlyozva, hogy jól tudjuk, hogy Kína részt vesz a tisztességtelen versenyben. A migrációról azt mondta, hogy bár az EU nem ért egyet azzal, hogy „akinek nincs joga bent lenni, annak kint kell maradnia„, nem lehet „megoldani a kérdést”.
Martin Schirdewan (Baloldal, német) azt mondta: „Az igazi politikai sikert az emberek többségének valós élethelyzetei mérik, nem pedig az ékesszóló beszédek.” Hozzátette: a magasztos ígéretek ellenére a valóság sok európai számára továbbra is komor, a megélhetési költségek emelkednek és a reálbérek csökkennek. Kiemelte a munkások, az egyedülálló anyák és a nyugdíjasok küzdelmét, azzal vádolva a Bizottságot, hogy egy olyan Európát támogat, amely egyre inkább a vállalatokat szolgálja polgárai helyett, miközben „95 millió embert fenyeget az Európai Unióban a szegénység”.
Forrás: Európai Parlamment Sajtószolgálat
Zarándy Zoltán összegzése
