Ennek több oka is van, amelyek közül kiemelkedik a már említett, hatalmas munkaerőhiány. Ez a hiány nem kegyelmez egyik szektornak sem, az ország egész területén tapasztalható, amire sürgős megoldást kell találni.
Fülöp-szigeteki vendégmunkásokkal leginkább Nyugat-Magyarországon találkozhatunk Győr, Tatabánya, Mosonmagyaróvár és Sopron vonzáskörzetében. Általában olyan területen alkalmazzák őket, amelyeket a legjobban sújt a munkaerőhiány. Ilyen például a kereskedelem, logisztika, élelmiszeripar, vendéglátóipar, de mind közül kiemelkedik az autóipar.
Az eddigi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a filippínó munkaerő minden területen megállja a helyét. Motiváltan, nagy munkabírással érkeznek hozzánk, amiben nagy előnyt jelent az is, hogy a magyarországi bérek többszörösei lehetnek annak a jövedelemnek, mint amit otthon ugyanezzel a munkával (vagy többel) elérhetnek. A kedvező munkakörülmények is egyértelmű pluszt jelentenek.
Miért jó választás a Fülöp-szigeteki vendégmunkás alkalmazása?
Az egyik elsődleges érv mellettük az, hogy a Fülöp-szigeteki állam és gazdaságpolitika is egyértelműen a munkaerőexportra épít. Ezt hosszú évtizedek alatt alakították ki. Azonban ez szigorú szabályozást is jelent, aminek megvannak az előnyei és kihívásai. Utóbbihoz tartozik például az, hogy legálisan csak úgy lehet filippínókat alkalmazni, ha az állami rendszeren keresztül dolgozókkal fog szerződést kötni a magyar vállalkozás.
Előnye, hogy a fluktuáció miatt nem kell aggódni a szigorú szabályoknak köszönhetően. Egy jól képzett, angolul beszélő munkaerőre tehetünk szert, akit számtalan területen lehet alkalmazni.
Nem szabad késlekedni
A távol-keleti, esetünkben Fülöp-szigeteki munkaerő toborzása, majd munkába állítása nem egy rövid folyamat. Általában 3-5 hónapra van szükség az egész folyamathoz, ezért is érdemes minél hamarabb felvenni a kapcsolatot egy profi munkaerő-szakértővel. A toborzáson van az egyik legnagyobb hangsúly, de a szakemberek mindenben tudnak segíteni, még az adminisztrációban és az utazásszervezésben is.
