„A gödör megásva, a koporsót már viszik. Most egy kicsit gyorsabban viszik” – írta a Kecsup szerkesztőségének egy kecskeméti tanár annak kapcsán, hogy péntekig, szeptember 29-ig kellett eldönteniük a pedagógusoknak, akarnak-e az új státuszban, az új szerződésük szerint dolgozni. A tanár súlyos kritikát fogalmazott meg a kormány hozzáállásával, a jelenleg oktatási rendszerrel, módszerekkel, a körülményekkel, sőt az egész pedagógus-társadalommal kapcsolatban. Úgy véli, a fennálló problémákhoz képest a státusztörvény „tényleg egy köpés az ember arcába”, ami rosszulesik a pedagógusoknak, de sokat már nem ront a helyzeten.
Szeptember 29-ig, péntekig volt lehetőségük jelezni a pedagógusoknak, ha úgy döntöttek, nem akarják aláírni a státusztörvény alapján írt, új jogállásukról szóló szerződést. Ezt az oktatásban dolgozóknak szeptember 15-ig kellett megkapniuk, azaz utána még volt szűk két hét gondolkodási idejük. Aki jelezte a felmondását (vagy a jogszabály szövegezése szerint lemondását), annak november végén szűnik meg a jogviszonya, és október végéig kell még dolgoznia.
Korábbi figyelemfelhívó cikkünkre, amelyben jeleztük, hogy szeretnénk bemutatni a kecskeméti helyzetet – a pedagógusok és a tantestületek miként élik meg ezt a helyzetet, szerintük mi a negatív és mi a pozitív változás a korábbiakhoz képest, hányan tervezik a távozást, milyen a hangulat az intézményekben – szerkesztőségünk szinte kizárólag olyan visszajelzések érkeztek, hogy noha sokan elégedetlenek, nem mernek írni. Még névtelenül sem (jeleztük, hogy anonim módon is fogadjuk a véleményeket). Jelen sorok írója például ilyen üzeneteket kapott:
„Ha én elmondanám, amit gondolok, akkor nem dolgozhatnék tovább. Figyelik a facebookot is. Még egymás között is vigyáznak már az emberek… Félelmetes. Amikor megláttam a cikket, rögtön gondoltam, hogy beszélhetnénk. De ez ma csak álom. Tudják kik a nagyszájúak, kik mernek gondolkodni. Gáz ez már nagyon. Ami most megy…azt soha nem hittem volna. Senki nem mer hangosan véleményt mondani. Ha merünk, akkor hangulatot akarunk kelteni. Nem akarják megérteni, meghallani a szavakat.”
“Tudok óvónéniket. Teljesen készek. Egyik jövőre megy nyugdíjba, 5000 forinttal emelték a bérét. (…) Nem mernek nyilatkozni.”
„Biztos vagyok benne, hogy nem írnak sokan. Mert nem mernek. Vagy mert már akkora a közöny. Úgysem változik SEMMI!!! És ami ordít, hogy úgy van, azt is letagadják! akkor meg minek?”
Egy kecskeméti iskolában dolgozó tanár – ha névtelenül is – viszont részletesen megírta véleményét, és ebben rendkívül sok érdekes gondolatot, témát felvetett, amellyel segít árnyalni a helyzetet (írását szerkesztve, de tartalmi változtatás nélkül közöljük). Hangsúlyozta: ő még marad a tanári pályán – egyelőre (továbbra is várjuk egyébként a véleményeket, információkat a [email protected] címre).
„Az a véleményem nagy általánosságban, hogy a pedagógustársadalom szűklátókörű, kicsit sem kreatív, viszont kellően besz@ri, ezért mindent meg lehet velük csinálni és mindent meg is fognak. Érdekérvényesítésre teljesen alkalmatlan, amit mi sem mutat jobban, hogy szakszervezetünk is kettő van és mindkettő minek… Még az egyébként mit sem érő törvényes sztrájkokba sem mertünk egységesen beleállni. A szeptemberi elsejei évkezdést totál el lehetett volna szabotálni akár intézményi, de országos szinten is, ráadásul polgári engedetlenség, meg törvénysértés nélkül. A teljes nemzetközi sajtó a kormányon röhögött volna. Az, hogy ez nem történt meg, mutatja, hogy a szakszervezetek 1. fel vannak mentve gondolkodásból 2. valójában a kormányt képviselik 3. esetleg mindkettő egyszerre” – szól a tanár erős felütése.
