Valószínűleg nagyon kevesen olvasnák el cikkünket, ha csak a hivatalos tudnivalót közölnénk: közös rendezvényt tartottak a Fenntartható Fejlődés Civil Szakkerekasztal szervezetei. Úgyhogy inkább igyekszünk elmagyarázni, miről is szólt a szombaton az Erdőparkban tartott kedves és barátságos találkozó, ahol ugyan nem volt nagy felhajtás, hangos zene és tömeg, „csak” beszélgetés, ismerkedés, okos gondolatok, séta és finom falatok. Szerintünk aki ott volt, jól érezte magát, feltöltődött lelkileg és nem mellesleg sok fontosat hallhatott például a klímaváltozás következményeiről, a vízmegtartás jelentőségéről, a bevásárló közösségekről, a hulladékkezelés nehézségeiről, a civil kurázsiról vagy arról, hogyan lehet a hivatalokra helyezett „finom presszióval” eredményeket elérni.
Kezdjük ott, hogy kik is voltak a résztvevők! A már említett szakkerekasztal szervezetei. Jelesül a helyszínt adó Zöld Küldetés Egyesület, aztán a Magyar Kerékpáros Klub kecskeméti területi csoportja, a Szatyor Egyesület, a KINCS Kecskeméti Nagycsaládosok Egyesülete, a Szívvel a Vacsiközért Egyesület (Szilva) Egyesület és a Magyarországi Agroökológia Hálózat Egyesület.
Mit csinálnak? Különböző módon, hangsúlyokkal, de mindegyik szervezet a fenntartható fejlődésért és környezettudatos magatartás elterjesztéséért, a természet megóvásáért igyekszik tenni. Mindez – a téma fontossága ellenére – nem bőséges állami vagy önkormányzati támogatás révén történik, hanem erős elköteleződéssel, de szűkös forrásból. A „hozzávalókat”, azaz eszközöket, a munkaerőt és a szellemi muníciót általában az egyesület tagok és önkéntesek biztosítják, adják össze.
Hogy miért? Nem, nem azért, mert unatkoznak. Valószínűleg mindenkinek megvan a maga gondja, baja, és kevés a szabadideje. Viszont egyszerűen nem szeretnék tétlenül nézni a jelen káros folyamatait, legyen szó közlekedési anomáliákról, a természetes élőhelyek veszélyeztetéséről, a helytelen táplálkozásról. Kecskeméten időről-időre találkoznak, összegyűlnek és az az úgynevezett szakkerekasztal keretében igyekeznek koordinálni tevékenységüket, megosztani egymással tapasztalataikat, tudásukat a fenntartható fejlődés témájában.
És lehet, hogy maga a szakkerekasztal kifejezés száraznak, netalán unalmasnak tűnik, mégis kifejezi a lényeget, a szakmaiságot és a demokratikus működést. A résztvevők – mintha egy kerek asztal körül ülnének – egyenrangúak. Nincs vezető, aki asztalfőn foglal helyet, kiemelkedve a többiek közül, és minden szem rá irányul, tőle várja az iránymutatást és egyben a megoldásokat. Nem: itt bárkinek lehet véleménye, amit meghallgatnak, megfontolnak – és esetleg ellentmondanak, vitatkoznak is. Igen, ez nem két percig tart, gondolkodást, kreativitást, lelkesedést és felelősségérzetet igényel. Szóval melós és kihívást jelentő feladat, mindenféle anyagi juttatás és előny nélkül. Mindenképpen a közösség tiszteletére méltó, aki erre áldoz idejéből, energiájából.
És hogy miért pont most piknikeztek? Hát először is azért, mert egy ilyen szép őszi szombati napot érdemes volt kihasználni a jó levegőn való találkozásra – sokkal hangulatosabb, mint egy teremben való tanácskozás. Másrészt a kecskeméti civilek a Részvétel Hete programsorozathoz is kapcsolódtak. Ezt több mint egy évtizede szervezik meg a Civil Kollégium Alapítvány és partnerei. Ilyenkor az ország számos pontján a civil szervezetek és egyesületi formát esetleg nem is öltő csoportok, közösségek a kampányhéten bemutatják az általuk képviselt ügyeket és próbálják bevonni az embereket a munkájukba, az aktív állampolgárság fontosságát hirdetve. Mindenki csatlakozhat, aki valamilyen területen fontosnak érzi a cselekvést, kezdeményezést, a részvétel fejlesztését, a demokrácia és a civil társadalom erősítését. Most Kecskeméten a Szatyor Egyesület felvetésére „neveztek be” a Részvétel Hetére, a helyszín a Zöld Küldetés által megvalósított és gondozott, a Fürdő mögötti területen lévő Erdőpark.
Tényleg nem volt tömeg, de egy ilyen rendezvény nem is a tömegről szól (meg sajnos manapság egyelőre keveseket szólítanak meg az említett témák). Összesen körülbelül százan voltak ott a pikniken, köztük egy-két szakdolgozatához témát kereső (és talán a helyszínen meg is találó) egyetemista, valamint tucatnyi, az ötven órás közösségi szolgálatát teljesítő diák is a Kadából, a Katonából, a Katedrából, a Kandóból és a Magyar Ilona Általános Iskolából. A Szatyor jóvoltából finom szendvicsek, zöldségek, gyümölcsök, ivólevek és szörpök várták az érkezőket. Az alapanyagok a bevásárló közösség tagjai által már jól ismert termelőktől és feldolgozóktól, kézművesektől származtak, és a tagok és önkéntesek kezében formálódtak finom falatokká a helyszínen.
„Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a különböző területeken és meglehetősen zártan működő szervezetek sokkal jobban kapcsolódjanak egymáshoz. Erre Kecskeméten több kezdeményezés volt már, és nagy múltja van. Úgy gondoltuk, hogy ebbe az erőfeszítésbe mi is beszállunk és összehozzuk a fenntarthatóságért, az élhető városért és az élhető jövőért tenni vágyó embereket. De szeretnénk bevonni olyanokat is, akik nem motiváltak arra, hogy ‘harcias’ szerepet vállaljanak be, de arra fogékonyak, hogy mégis mit tehetnének saját erejükből a környezetükért. Szeretné tudni, miben nem nem kell másra, mondjuk egy kormányzati döntésre várni, hanem saját maga is léphet, abban a biztos tudatban, hogy a jövőért cselekszik és hogy értékes az, amit tesz. Mi ilyen értéknek tartjuk az Erdőparkot, ezért lett ez az első ilyen nagy közösségi rendezvényünknek a színhelye. Már csak azért is, mert mindannyian személyesen is részt vettünk az ültetésekben és később az itt folyó gondozási munkákban, ki-ki a maga szabadideje szerint” – mondta el Kőváriné dr. Bartha Ágnes nyugdíjas szakértő, aki az Agroökológia Hálózat Egyesületet képviselte a pikniken.
Kiemelte az érzelmi kapcsolódás fontosságát is, hiszen csak ez hozhat létre tartós motivációt. Az Erdőparkhoz szerencsére több százan tudnak kapcsolódni lazábban vagy szorosabban, hiszen az ültetésekben rengetegen részt vettek. Persze a rendszeresen aktív önkéntesek száma sokkal alacsonyabb, legfeljebb húsz-harminc főre tehető, de egy érdeklődő bázis azért kialakulófélben van.
„Ez nagyszerű helyszíne a közösségépítésnek, az együtt gondolkozásnak és a közös munkának. Nagyon remélem, hogy sok százan megfordulnak itt az elkövetkező években és létrejön az a park, amit a városlakók nagy része már sajátjának fog tekinteni, hiszen részt vett a megszületésében. Remek terepe lenne a kikapcsolódásnak, a városi környezetből való kiszakadásnak, a növényekkel való ismerkedésnek” – vélekedik Kőváriné dr. Bartha Ágnes.
A szakkerekasztal aktuális tevékenységéről is ejtett néhány szót. Mint elmondta, az elkövetkező egy hónapban a város készülő területrendezési és fejlesztési tervének anyagát tanulmányozzák át.
„Sok száz oldalról van szó, nem elvárható, hogy még ha érdeklődő is a városlakó, akkor ezt egyedül fel tudja dolgozni. Mi a szakkerekasztalban vállaltuk a szakmai konzultációt, a személyes tudások és tapasztalatokat összeadását, és ebből kiindulva együttműködő partnerei szeretnénk lenni a tervezőknek. Nyilván nem a mérnöki szaktudással kívánunk vetekedni, hanem pontosan megfogalmazni a lakosság igényeit, elvárásait és azokat a fejlesztési javaslatokat, amelyekkel szeretnénk gazdagítani az anyagot. Úgy gondolom, ez az, amit civil kontrollnak lehet nevezni. Tehát nem az a cél, hogy mindenáron hibát keressünk, hanem az, hogy ha véletlen általunk hibásnak gondolt koncepcióra, részletre vagy intézkedésre találunk, akkor azt okosan, jól elfogadható módon tálalva segítsük a tervezők munkáját. Semmiféleképpen nem egy opponáló szerepet akarunk betölteni, hanem egy hozzáadott értékkel szeretnénk megjelenni ebben a munkában. A véleményünket ezután írásos formában benyújtjuk az önkormányzathoz” – mondta el Kőváriné dr. Bartha Ágnes.
Az Erdőparkot Farkas Barta Kata, a Zöld Küldetés Egyesület elnöke mutatta be a résztvevőknek. Elmondta, hogy a területen korábban a tavak medrének kiásásakor kinyert földet terítették szét, majd évekig mezőgazdasági művelés folyt itt, utána pedig a dámvadak miatt nem tudtak fejlődni a növények. Pár éve elindult a kivonása a helyi jelentőségű védett természeti területek közül, „mert itt nem volt semmi védendő”.
„Mára ez már nem így van, így most is az a feladatunk, hogy a védelemből kivonást megállítsuk és visszafordítsuk, mert ez a hely már most annyit változott, hatalmas érték és meg kell óvnunk! Ittlétünkkel minden alkalommal felhívjuk a figyelmet a klímaváltozás hatásaira, cselekvésre, felkészülésre hívunk, mutatjuk az utat, amelyen reméljük, minél többen elindulnak hamarosan, ha máshogy nem, lassan kényszerből. Itt nemcsak fákat ültetünk, hanem természetregenerálást végzünk, kísérletezünk, hogy mi tud működni, mi nem ezekben a megváltozott körülményekben” – mondta Farkas Barta Kata, figyelmeztetve, hogy kiemelten fontos szerepe van a gyepeknek, és nagyon sokszor elfelejtkezünk a talajról, amely életünk egyik legfontosabb alapja.
„Minden alkalommal, amikor megszólalunk, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mindezen tevékenységünk és az a sok munka valahol szélmalomharc is addig, amíg a meglévő fáink védelme érdekében nem teszünk meg mindent. Jelenleg az 52-es főút csodás nagy platánjaiért küzdünk. Egyre elkeserítőbb, hogy még mindig akad ember, aki képes egészséges fát kivágni, itt, ahol állva szárad ki több ezer fa a városban és azon kívül is” – hívta fel a figyelmet a Zöld Küldetés elnöke.
Vezetésével a piknikezők ezután tehettek egy kiadós sétát az Erdőparkban, és hallhattak sok érdekességet a mulcsolás és vízháztartás fontosságáról, valamint annak részleteiről, milyen sok egyeztetésre van szükség a terület öntözésének megoldása érdekében és miért lenne fontos a terület mellett húzódó, jelenleg betonfalú Csukás-ér átalakítása.
A séta után következett a Szatyor közössége által kínált finom szendvicsebéd, majd Alander-Baltosée „Jamilanda” című könyvét mutatta be Komlósi Amina. Végül a résztvevők a Magyar Kulturáért Alapítvány közreműködésével egy, a székelykeresztúri Petőfi-körtefáról újraszaporított oltványt ültettek el.
