Péntek este tartják a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház legújabb darabjának premierét a Kelemen László Kamaraszínházban. A tehetséges Mr. Ripley című előadás alapját Patricia Highsmith amerikai írónő bűnügyi regénye adja, amit a legtöbben filmes feldolgozásban ismernek Alain Delon (1960) vagy éppen Matt Damon (1999) főszereplésével. A Kovács Lehel színész-rendező által színpadra álmodott mű középpontjában a bűnügyi izgalmak helyett inkább az átlagember és a bűn kapcsolata, illetve ennek lélektani összefüggései állnak, amikről a csütörtöki főpróba szünetében beszélgettünk az alkotóval.
– Nem én választottam a darabot – kezd bele Kovács Lehel. – Főként azért nem, mert szerintem, ami még köztudatban tartja ezt a művet, az a nagyon jól sikerült film. Magát a regényt már elég sokan elfelejtették, pedig újra olvasva világossá válnak az értékei, és nyilvánvaló lesz, hogy miért volt ilyen fontos mérföldkő az amerikai krimiirodalomban. Ennek ellenére örömmel álltam neki a munkának, mert a színpadi változat felfed olyan izgalmas lehetőségeket, amelyek nekem rendezőként nagyon tetszettek, inspiráltak és úgy gondoltam, hogy színházi feldolgozásban így érdemes megközelíteni ezt a történetet.
A színpadkép különlegessége, hogy az élő játék mellett végig több kameraképet látunk egyszerre, ami jól kiemel bizonyos részeket.
– Akár a filmben itt is felmerül, hogy ki lesz az a szereplő, akivel szimpatizál a néző – boncolgatja a rendező a történet mögött húzódó mondanivalót. – Mr. Ripley (Orth Péter) tettei természetesen elítélendőek, ugyanakkor, ha megértjük a motivációit, és a mögöttük húzódó sérüléseket, traumákat, akkor felfedezhetjük azt is, hogy egy emberből miként válik személyiségtolvaj és egy szeretetlen szörny. Ezt követően pedig akár már empátiával is fordulhatunk felé.
A történet szerint Tom Ripley (Orth Péter) egy piti kis szélhámos, akinek ölébe hull a szerencse: egy gazdag amerikai hajógyáros (Fazakas Géza) Olaszországba küldi, hogy hozza haza pazarló, léhűtő fiát (Koltai-Nagy Balázs), aki dilettáns zenék szerzésével múlatja az időt. Minden költségét kifizeti, sőt, még egy kis apanázst is juttat neki az európai útra. Ripley a mondén üdülőhelyen belecsöppen a jóba, és végre közelről látja, hogyan is élnek a gazdagok. Mindez olyan mámorító, hogy esze ágában sincs lemondani róla. Hátborzongató tervet eszel ki, aminek megvalósításában semmi és senki nem gátolhatja meg…
Az idő rövidsége és a javában zajló színházi évad nem könnyítette meg a rendező dolgát.
– Tisztában voltam azzal, hogy a körülmények nem lesznek ideálisak – fogalmazott Kovács Lehel. – Gondolok itt az időre. Szerencsére dübörög a nagyszínház, esténként játszani kell, ezért keveset tudtunk próbálni. Nekem kellett úgy felkészülnöm, hogy bizonyos rendszerét az előadásnak készen hoztam. Ez persze nem a színészi játékot befolyásolja, hanem a kameramozgást, bizonyos képábrázolásokat. Ha ezek nincsenek, akkor lehetetlen lett volna elkészülni ennyi idő alatt, de pánik nem volt, csak kisebb nehézségek, ami a színházcsinálás velejárója.
Kovács Lehelnek Kecskeméten ez a harmadik (Leonce és Léna, Macbeth), összességében a hatodik rendezése.
– Bár színészként sem vetném el magam, egyelőre inkább rendezőként dolgoznék Kecskeméten. Élvezem ezt az útkeresést és azt érzem, hogy a társulat is nyitott arra, hogy egy olyanfajta színházi alkotó mozgatja őket, aki kicsit másképp nyúl a dolgokhoz. Közös, örömteli munkafolyamat zajlik, ami reméljük, hogy az előadáson is látszani fog.
