Sok tizenéves a szülei válása miatt szorong, mások tanulmányi eredményeik vagy beilleszkedési nehézségeik miatt. Ráczné Karikó Rita iskolapszichológusként tíz év alatt öt olyan esetről tud, amikor egy diák öngyilkosságot kísérelt meg három kecskeméti gimnáziumban: a Bányaiban, a Bolyaiban és a Katonában. Ő ebben a három intézményben dolgozik, ami közel kétezer diákot jelent – nem csoda, ha úgy érzi, az állam elhanyagolja és szinte semmibe nézi hálózatukat. Pedig óriási szükség lenne több, a gyerekek, főleg a tinédzserek lelki életére, problémáira odafigyelő szakemberre.
A közoktatási törvény szerint ötszáz diák után igényelhet egy iskola egy félállású iskolapszichológust, azaz csak akkor tudnak egy szakembert teljes munkaidőben alkalmazni, ha legalább ezer tanuló jár oda. Ilyen létszámú iskola nincs is Kecskeméten (természetesen nem a különböző székhelyű „tagiskolák” összevonásával, integrációjával létrejött intézményekre gondolunk, hiszen azok túlléphetik ezt a határt, de az iskolák a gyakorlatban teljesen külön egységként működnek). Egy kisebb, állami fenntartású iskolánál a törvény miatt szóba sem jöhet egy pszichológus felvétele, de úgy tűnik, még ha a létszámfeltételek teljesülnek is, akkor sem garantált a foglalkoztatása. Ráczné Karikó Rita tíz éve dolgozik iskolapszichológusként, négy éve három kecskeméti gimnáziumban – a Bányaiban, a Bolyaiban és Katonában – ez pedig több mint kétezer diákot jelent. Mégis csak egyedül van.
„Évek óta kérdezgetem, igyekszem utánajárni, hogyan lehetne bővíteni a státuszok számát, a tankerülettől rendszeresen kapok ígéretet erre vonatkozólag. Most az indoklás szerint a nehéz gazdasági helyzet nem tette lehetővé. Pedig véleményem szerint igen nagy szükség lenne arra, hogy az iskolákban mentálhigiénés szakemberek legyenek elérhetőek.”
Széthullóban a háló
Mint Karikó Ritától megtudtuk, Kecskeméten vele együtt jelenleg tizenhárom iskolapszichológus dolgozik az állami fenntartású iskolákban, a város óvodáiban pedig összesen két óvodapszichológus van. Több intézményben is vannak betöltetlen státuszok. Egyeseket teljes, másokat fél állásban alkalmaznak, és van, aki pedig óraadó, 4500 forintos bruttó órabérért (ez az összeg több mint tíz éve változatlan). Anyagilag nincsenek megbecsülve az iskolapszichológusok, miközben a felelősségük igen nagy. Ahhoz, hogy felkészülten tudják fogadni a gyerekeket, családokat, illik, sőt muszáj képezniük magukat – elhivatott szakembereknél ez amúgy sem kérdés -, de ezt is a havi keresetükből kell kigazdálkodni. Karikó Rita is kénytelen magánórákat vállalni.
„A magyar társadalom sokszor lesújtó mentális állapotát az is jelzi, hogy mennyi segítő szakembert alkalmazunk, és teszünk elérhetővé a rászorulók számára. Mivel mi iskolapszichológusok jóval kevesebben vagyunk a szükségesnél, én ebből azt a következtetést vonom le, hogy a segítő szakma nem igazán lényeges a jelenlegi kormány számára, egyszerűen nem rendel hozzá elegendő anyagi forrást, hogy ez a hálózat jobban működjön, mint most. Nem kertelek, jelenleg nagyon széthullóban van ez a háló, mert a benne dolgozó szakemberek nincsenek jól megfizetve. Ez alapvetően pénzkérdés, nekünk is ugyanannyiba kerül az élelmiszer, a benzin, a gyógyszer, mint bárki másnak. És egy idő után nyilván nehéz minőségi munkát végezni úgy, ha az nincs elismerve – sem anyagilag, sem a társadalmi presztízs szempontjából. Emiatt ebben a szakmában is gyakoriak a pályaelhagyások, még ebből az alacsony létszámból is” – mondta el Ráczné Karikó Rita.
A szakemberrel sokat beszélgettünk arról is, tapasztalatai szerint manapság főleg milyen lelki problémákkal kell megküzdeniük a diákoknak. Abba a három gimnáziumba, ahol Karikó Rita dolgozik, alapvetően nagyon jó képességű diákok járnak – úgyis lehet fogalmazni, magas szocioökonómiai (társadalmi-gazdasági) státuszú, azaz jó, rendezett anyagi körülmények között élő, iskolázott szülők gyerekei. Ez nem azt jelenti, hogy náluk ne lennének gondok, de ezek a szakiskolákhoz képest ritkábban fakadnak a család alulszervezettségéből, „rossz” működéséből vagy a szegénységből. A gimikben a vezető tünet sokkal inkább a szorongás, amit a köznyelv általában a félelmekkel azonosít. Hogy mi miatt szoronganak a gimisek?
„Például amiatt, hogy milyen teljesítményt nyújt az iskolában, osztályzatai megfelelnek-e a szülők elvárásainak, netalán büntetéstől kell tartania, tudja-e teljesíteni a tanár, az iskola által felé támasztott magas tanulmányi követelményeket. A legtöbb nehézség mégsem a tanulással kapcsolatos problémákból származik, hanem abból, amit a gyerek a családból hoz, vagy ahogy az otthoni környezet hat rá. A gondok harmadik részét pedig a kortársakkal való kapcsolatok, konfliktusok váltják ki. Ilyen, ha a gyermek beilleszkedési zavarokkal küzd, mert nehezen tud barátkozni, és nem tudja kezelni a társas helyzeteket.”
Karikó Rita kiemelte annak óriási jelentőségét, hogy a család miként szervezi meg a mindennapjait, a gyerekek életét, milyen otthon az érzelmi miliő, odafigyelnek-e a gyerekekre, vagy elhanyagolják őket. A legnagyobb nehézséget a szülők közötti válások, szakítások és az ezekből eredő, vitákkal terhelt kérdések okozzák, úgymint a gyerek(ek) láthatása, felügyelete.
„Ha egy gyerek állandósult konfliktusok között éli a mindennapjait, az nagyon rányomja a bélyegét a hangulatára, koncentrációjára. Nincs mit csodálkozni, hogy egy ilyen szituációban a diákok nem tudnak úgy teljesíteni, mint ahogy nyugodt körülmények között képesek lennének rá. A kortárs kapcsolatokra sem tudnak időt, energiát fordítani, ha lekötik a szülők között otthon zajló harcok.”
Egy-két gyerek mindig „kilóg” az osztályból
A kecskeméti iskolapszichológus is igen gyakran találkozik a gyerekek egymás közötti bántalmazásának tipikus formájával, a netes zaklatás, a cyberbullying jelenségével. Úgy véli, ma már nincs is olyan diákközösség, ahol ne ütné fel a fejét, hiszen akár egy negyedikes-ötödikes osztálynak is van egy vagy több Viber vagy Messenger csoportja, és hogy ott mi folyik, abba nemhogy a tanárok, a szülők is alig-alig látnak bele. Általában csak valamilyen kirívóan durva eset kapcsán szoktak rádöbbeni az anyák-apák, hogy a gyerekek chatelés közben néha hogyan sértegetik, alázzák a másikat.
„Hetedik-nyolcadik osztályos korukban a gyerekek már nem mutatják meg ezeket az üzeneteket szüleiknek, megtartják maguknak és egymás közt próbálják valahogy kezelni, megoldani, de érzelmileg ehhez még nem eléggé érettek.”
Karikó Rita hozzátette: az offline, szemtől-szembe (akár fizikailag való) bántalmazás mindig is velünk volt, de úgy tapasztalja, mostanában egyre jobban elharapózik, eldurvul.
„Sok olyan gyerekkel beszélek, aki nem azért megy el az iskolájából, mert nem tud teljesíteni, hanem mert a közösséggel van baja: kirekesztik, kiközösítik. A gyerekek bizony olykor kegyetlenek egymással, nem fogadják el a másságot, ha valaki valamiben különbözik tőlük, és 30-35 diák esetében mindig lesz kettő-három, aki valamilyen módon eltér a többségtől.”
Az iskolapszichológusok szinte soha nem a gyerektől tudják meg a problémáikat. A kisebbek még könnyebben elmondják szüleiknek, az osztályfőnöknek, ha valami bántja őket, a nagyobbaknál ez már teljesen esetleges, véletlenszerű. Viszont minden esetben érdemes az iskola szakemberét is megkeresni segítség miatt. Nem minden szülő gondolja ezt így, sőt egyes családoknál kifejezetten gátolják, hogy a pszichológus is beszélgessen a gyerekkel.
„Én nem várom el minden egyes szülőtől, hogy helyeselje és támogassa a munkámat, mert lehet, hogy nem lát bele az osztályban zajló folyamatokba, de legalább ne tegyen keresztbe, hagyja, hogy foglalkozások végbemenjenek. Ezek ugyanis gazdagítják az osztályt, jobban megismerik egymást a gyerekek, amire nagy igénye van minden közösségnek. Hiszen alig van olyan nap, amikor szabadon tudnának beszélgetni.”
Amikor becsukódik/becsapódik a tini ajtaja
Kell-e aggódni, ha a kamasz órák hosszat bezárkózik, alig beszél szüleivel a dolgairól, egyáltalán, hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni? Az iskolapszichológus szerint teljesen természetes, hogy egy hetedikes-nyolcadikos lassan eltávolodik, leválik szüleiről.
„De nem szabad elengedni a kezüket, még amikor a legtüskésebb sündisznó képét mutatják, akkor is fontos, hogy a szülő érzelmileg és fizikálisan is elérhető legyen a gyerek számára, mert lehet, hogy hirtelen szüksége lesz rá. Egy kamasztól szerintem nehéz elvárni, hogy odajöjjön és elkezdjen beszélni magáról. Ez inkább úgy szokott lenni, hogy magába fordul, meg a kortársaival van, aztán egyszer csak úgy dönt, most jó lenne anyuval vagy apuval szót váltani. Ezek azok a pillanatok, amelyekre készen kell állni, és ha bekövetkeznek, akár este tízkor is, nagyon nyitottnak és érdeklődőnek kell lenni, mert a gyerekek ilyenkor rengeteg mindent elmondanak. Legyen ez minőségi idő, odafordulva, egymás szemébe nézve, úgy, hogy a szülő sem mobilozik vagy dolgozik közben. Lényeges, hogy a kamaszkor előtt milyen volt a szülő-gyerek kapcsolat, mert ha elég jónak bizonyult, akkor arra tiniként és később, akár a családi fészekből kirepülés előtt is lehet támaszkodni.”
Figyelmeztető jelek: örömtelenség, elszigetelődés, falcolás
Karikó Rita eddig tíz éves iskolapszichológusi pályafutása során az említett három gimnáziumban öt olyan diákról – három lányról és két fiúról – tud, aki öngyilkosságot kísérelt meg. Szerencsére mindegyikük életben maradt. Mint a szakembertől megtudtuk, a fiúk körében nagyobb valószínűséggel bekövetkezik a halál, mert durvább eszközökhöz nyúlnak.
„Ezek az esetek ritkán kerülnek nyilvánosságra, érthető okokból a szülők és az iskola is igyekeznek eltitkolni. A kiváltó okok között a leggyakoribb a diszfunkcionális családi működés, a válás, az otthoni konfliktusok, veszekedések, az érzelmi hidegség, az elhanyagolás. De említhetjük azokat a helyzeteket is, amikor egy serdülő szülői szerepbe kényszerül, parentifikált lesz, gondoskodik testvéréről, mert anya vagy apa tartósan távol van, vagy meghalt. Ez egy nagyon megterhelő helyzet egy tinédzsernek. Akárcsak az, ha valamelyik szülő függőséggel, leggyakrabban alkoholizmussal küzd, vagy beteg, valamint ha a gyermek testvére testi vagy értelmi fogyatékos vagy autizmussal élő. És akkor még nem szóltunk a manapság igen jellemző megélhetési problémákról, a szülők túlfeszített életmódjáról, amely szintén nem kedvez a harmonikus családi életnek. Nagy baj az is, ha a szülők túlságosan magas elvárásokat támasztanak a gyerekeik felé, melyeknek nem tudnak megfelelni, mert egyszerűen mások.”
Ha egy gyermek eljut addig a gondolatig, hogy véget vet életének, akkor jellemzően több probléma állhat a háttérben. Éppen ezért a rehabilitációban, a gyermek és a család támogatásában, segítésében is több szakembernek kell, kellene részt vennie, az iskolapszichológus mellett a gyerekjólétnek, az iskolai szociális segítőnek. Csak ehhez nyilván szükség lenne megfelelő számú szakemberre – és akkor visszajutottunk a cikk elején említett hiányosságokhoz.
„Az öngyilkossági kísérlet felé vezető úton a legfontosabb figyelmeztető jel, ha a gyerek viselkedése tartósan megváltozik. Bezárkózik, magába fordul, nem csak egy-két hétre, hanem hónapokra. Kedvetlen, örömtelen, beszűkül a gondolkodása, az érzelmi élete, elszigetelődik a közösségben, leépülnek a baráti kapcsolatai, felhagy a sporttal, hobbival, vagy ha kérdezik a jövőjéről, akkor azt mondja, nem érdekli, nem foglalkozik vele. Ez a beszűkültség, örömtelenség, kilátástalanság-érzés, tehetetlenség egy nagyon mély gödörbe tudja taszítani a fiatalt. Kialakul benne egyfajta kilépési vágy egy megoldhatatlannak tűnő vagy annak érzett megterhelő helyzetből, vagy büntetni akarja magát, mert szerinte ‘nem méltó az életre’” – mondta Karikó Rita.
A mély szégyenérzet is elviheti tragikus cselekedetek felé a kamaszt. A szégyen gyakran netes zaklatás, és sok esetben ki nem beszélt, fel nem dolgozott családi titkok miatt alakul ki: örökbe fogadták, és nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Aztán ott vannak a kíméletlen belső mércék: olyan magas követelményeket állít maga elé, melyeket nem tud megugorni, emiatt pedig leértékeli magát.
„További figyelmeztetés, ha romlik a tanulmányi teljesítménye, vagy olyan kijelentéseket tesz, hogy megöli, felakasztja magát. Van, akinél ezek csak bevett, gyakori feszültséglevezető szófordulatok, másnál viszont nagyon komolyan kell venni. Ilyenkor döntő jelentőségű, mennyire ismeri a szülő a gyermekét, a személyiségét. Érdemes nézni azt is, hogy milyen stílusú, színű ruhákat hord. Tudom, hogy a fekete most divat, de ha nyáron is folyton feketében jár, az azért elgondolkodtató.”
Szintén aggodalomra adhat okot a szülőnek, ha gyermeke kifejezetten keresi a veszélyt, olyan hajmeresztő mutatványokat végez, hogy reális az esélye egy komolyabb sérülésnek. A öndestruktív viselkedés is figyelmeztető jel, ez megnyilvánulhat alkohol-drogfogyasztásban, falcolásban (a test vagdosásában), önsorsrontó viselkedésben. Kulcsszó az autogresszió: öngyilkosság esetén az agressziót, indulatot, feszültséget nem kifelé irányítja, hanem maga ellen fordítja.
A fontos személyekkel, elsősorban a szülőkkel való megoldhatatlan konfliktusok mellett a kapcsolati veszteségek is a rizikófaktorok közé tartoznak. Szakítás a baráttal, barátnővel, válás miatt egyik szülő elvesztése, de akár egy háziállat halála is kialakíthat a gyerekben olyan gyászt, amelyből nagyon nehezen tud kijönni. Előfordul az is, hogy valamilyen ok miatt teljesen reménytelennek látja a helyzetét.
Fő cél a prevenció
„Feladatunk, hogy segítsük az oktató és a nevelőmunkát és a diákok egészséges fejlődését, ennek során alapozunk a pedagógusokkal és a szülőkkel való együttműködésre. Rendszerszemléletben gondolkodunk, fő célunk a prevenció. A problémakezelés sokszor indirekt módszerrel történik, azaz nemcsak a gyerekkel foglalkozunk, hanem a szülővel is, és a szülőn keresztül próbálunk hatni a diákra és a vele való bánásmódra” – foglalta össze az iskolapszichológusok munkájának lényegét Ráczné Karikó Rita.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a három gimnáziumban hetente összesen 22 kontaktórája van, ami egyéni ülést, kisebb csoportos foglalkozásokat vagy egy egész osztálynak tartott prevenciós órát jelent. További tíz órát tölt még az intézményekben, nyolc órát pedig az otthoni munkavégzésre fordít, felkészülni az órákra, tanácsadásokra.
Karikó Rita igény szerint tart az osztályoknak dohányzás prevenciós órát, szexedukációs órát (külön lányoknak, fiúknak és együtt az egész osztálynak), beszél stresszkezelő technikákról, módszerekről, de érdeklődő diákoknak vannak érzékenyítő-edukatív foglalkozások például az autizmussal élőkről, a függőségekkel küzdőkről, mindenféle másságról, evészavarokról, depresszióról, szorongásról. A bántalmazás, netes zaklatás elleni prevenció akár hat-tíz alkalmas foglalkozás-sorozat is lehet, de szívesen ad osztályközösség-építő, konfliktuskezelő órákat is.
Pszichológia szakkört is szokott szervezni olyan gyerekeknek, akik komolyan azt tervezik, hogy pszichológia szakon szeretnének továbbtanulni. A szakkörön közérdekű kérdéseket, dilemmákat járnak körül, például jelenleg mit lehet kezdeni pszichológus diplomával, mit csinál, hogy dolgozik egy pszichológus, hol helyezkedhet el, mire számítson az, aki ebben a pályában gondolkodik. A relaxációs csoportos foglalkozás elsősorban olyan tanulóknak hasznos, akik tudják magukról, hogy szorongóak, sok mindenen idegeskednek, sokféle helyzetben feszültséget/félelmet élnek át, magas bennük a megfelelési vágy, és szeretnének megtanulni lenyugodni, átaludni az éjszakát.
„Jelentkeznek a gyerekek tanév kezdetekor, csak az alapprobléma az, hogy nincs mikor megtartani a foglalkozásokat. Sietnek haza, mert különórájuk, edzésük van, tanulniuk kell másnapra. Nemrég fogalmazta meg ezt egy tizenkettedikes, mikor meglátta a szakkör tematikáját: ‘Fú, de jó! Csak nekünk most erre nincs időnk!’. Sajnos igen leterheltek a mai gyerekek. Órát nehezen tudnak átadni a tanár kollégák, mert nekik haladni kell a tananyaggal, néha pedig a tanteremcsere is gondot okoz. De azért szoktam kapni lehetőséget, hogy mondjuk a stresszkezelésről vagy a bántalmazásokról beszélhessek a gyerekeknek.”
Hússzor riasztotta a mentőket a lelkisegély-szolgálat ügyelője
Az idei év első nyolc hónapjában összesen 1296 olyan megkeresés érkezett az éjjel-nappal, név nélkül és ingyenesen hívható, fiatalokat támogató Kék Vonal lelkisegély-szolgálathoz, amelyben megjelent az öngyilkosság gondolata.
„Ezekben a megkeresésekben olykor csak elsuhanó gondolat az öngyilkosság, de előfordulnak olyan esetek is, ahol a serdülőkori depresszió jeleként is megjelenő tartós életérzéssel küzd a fiatal, illetve olyan akut helyzetek is, ahol a gondolatot aktív késztetés, esetleg már életellenes tettek is kísérik, vagy annyira beszűkült állapotban van a megkereső, hogy nem érzi magát biztonságban a saját önagresszív késztetései miatt. Idén már 20 alkalommal a lelkisegély-szolgálat ügyelői riasztották a mentőket a hasonló krízisben lévő fiatalokhoz” – tudtuk meg Nagy Melindától, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai munkatársától.
Mint kérdésünkre mondta, a Covid és a megélhetési nehézségek konkrétan nem jelennek meg a beszélgetésekben, inkább azok lelki következményei érezhetők és a számok is azt mutatják, hogy a fiatalok jobban szoronganak, gyakoribbak az önsértő gondolatok és tettek.
„A covid negatív hatásai, akár a halálesetek, akár a járványhelyzettel járó szorongás ott volt/van a családokban, ahogy a megélhetési nehézségek is, és ezek sok szempontból hatással van a gyerekekre. Nagyobb az esély rá, hogy a nehéz érzéseikkel, félelmeikkel egyedül maradnak, mert nem akarják ezzel is a szülőt terhelni. Sokszor halljuk ezt a mondatot, de a jó hír az, hogy minket lehet ‘terhelni’, velünk lehet bármiről beszélgetni. Itt vagyunk, figyelünk és próbálunk együtt gondolkodni a gyerekekkel a megoldásokról. A járvány alatt vagy a megélhetési nehézségek kapcsán sokat romlott azoknak a gyerekeknek a helyzete, akik valamilyen szempontból bántalmazó családban élnek” – tette hozzá Nagy Melinda.
„Talán a legsúlyosabb probléma az, amikor egy serdülő azt osztja meg velünk, hogy bántják otthon. Ezek a bántások változatosak, hallunk elhanyagolásról, érzelmi, fizikai és sajnos szexuális bántalmazásról is. Ezek már azok a veszélyeztető helyzetek, amikor a beszélgetés jó, de nem elég, ezért a tevőleges segítség szervezését is felajánljuk a gyerekeknek. Jellemzően sokan küzdenek érzelemszabályozási problémákkal és kapcsolódási nehézségekkel, érintettek serdülőkori depresszióban. A témák között a fentieken felül számtalanszor feltűnik a kortárs bántalmazás, cyberbulling is, illetve a párkapcsolat, szakítás” – hívta fel a figyelmet a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai munkatársa.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, segítségre szorul, hívja az 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot! A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány gyerek és ifjúsági lelkisegély száma: 116-111. A figyelmeztető jelekről, a megelőzésről információk itt olvashatók: ongyilkossagmegelozes.hu.
