A Bánk bán igazi mondanivalója, hogy „a zsarnokot törekvéseiben és tetteiben nem korlátozza erkölcs, azt azonban igen, aki becsületét és a közösség iránti felelősségét megőrizve kíván, kényszerül ellene föllépni” – idézte Székelyné Kőrösi Ilona történész, etnográfus a Katona József születésének 232. évfordulója alkalmából tartott kecskeméti megemlékezésen Orosz Lászlót, a nevezetes Katona-kutatót.
Két megemlékezést és koszorúzást is tartottak Kecskeméten a drámaíró születésének évfordulóján. Először Katona József szülőhelyén, az Emlékházban, ahol Székelyné Kőrösi Ilona történész, etnográfus beszédét követően Ádám András helytörténeti kutató, az Emlékház Baráti Körének tagja adott elő Tiborc panaszaiból.
Majd a drámaíróról elnevezett téren, a színház melletti szobornál is volt megemlékezés. Hegedűs Zoltán, a teátrum színművésze mondta el Buda Ferenc Mit sző a pók? című versét, majd ismét Székelyné Ilona idézte meg Katona József alakját. Először arról szólt, hogy a tér valóban őrzi Kecskemét egyik legnevezetesebb fiának lába nyomát, hiszen mindennapjaiban gyakran vitt erre az útja: a közelben volt a szülőháza, a Nagytemplomban keresztelték meg, csak pár száz méterre volt a katolikus elemi iskola, ahol tanult, al-, majd főügyészként pedig a korabeli városházán volt a munkahelye.
„Bizonytalanságokkal és csalódásokkal teli pályafutása során a család és az otthon, a korabeli város, a puszták és a hajdani templomok, a történelmi múlt és az elődök tisztelete, a szülőváros határtalan szeretete jelentette a biztos pontokat és a megtartó erőt” – fogalmazott Székelyné Kőrösi Ilona.
Beszédében utalt rá, hogy bizony Katona József drámája nem könnyű olvasmány, és fogas kérdés, manapság hogyan lehet felkelteni iránta a fiatalok érdeklődését?
„A diákok számára nem az évszámok, események, a dráma cselekménye és a történelmi hitelesség összevetése, elemzése lehet vonzó, hanem az, ha emberközelbe hozzuk, aktualitását és morális üzenetét megfogalmazzuk” – jelentette ki a történész, hangsúlyozva, ebben Orosz Lászlónak, Katona József elismert kutatójának műveire is támaszkodhatunk.
„Elnyomott magyarok és elnyomó idegenek állnak szemben egymással? Történelmünk újra meg újra időszerűvé tette ezt az értelmezést. Katona drámájának mégsem ez az igazi mondanivalója. Sokkal inkább az, hogy a zsarnokot törekvéseiben és tetteiben nem korlátozza erkölcs. Azt azonban igen, aki becsületét és a közösség iránti felelősségét megőrizve kíván, kényszerül ellene föllépni” – idézte Orosz Lászlót Székelyné Kőrösi Ilona.
Katona életének kevésbé közismert oldaláról, 1820 és 1830 között végzett hivatali-ügyészi munkájára is kitért. Több tízezer oldalnyi irat ennek eredménye, hiszen rendkívül szerteágazó tevékenységet végzett tisztségében és ennek során „döbbenetes erejű élményanyagot kapott utólag is a tiborci panaszokhoz”.
