A lányoknak megjön, a fiúknak meg elmegy (a kedve)

- Advertisement -

A KSH adatai szerint 2022-ben 16,7 ezrelék volt a tinédzserkorú szülők aránya Magyarországon, míg ez egyes nyugati országokban ez mindössze 2-4 ezrelék, az uniós átlag pedig 7 ezrelék. Az abortuszok száma Magyarországon évtizedek óta kiemelkedően magas, Európán belül mindig is a legmagasabbak között volt, és ez alól sajnos nem kivételek a fiatalkorúak sem. A szakemberek (ifjúságvédelmisek, iskolapszichológusok, szexuálpszichológusok stb…) véleménye összecseng abban, hogy a rendkívül elkeserítő adatok hátterében a tinédzserek szexuális felvilágosítása terén mutatkozó hatalmas hiány áll, amit a 2021-es gyermekvédelmi törvény tovább fokozott azzal, hogy kizárólagos szülői hatáskörbe helyezte a feladatot.

Szabó Csaba, kecskeméti ifjúságvédelmi szakember szerint az elhúzódó pandémia és a 2021-es gyermekvédelmi törvény is nehezíti az oktatási intézmények falain belül történő szakmai munkát.

– A járvány előtt több mint tíz témakörből álló komplex programcsomagot kínáltunk iskolai osztályoknak (állami, egyházi és magán iskolák felső tagozatosainak egyaránt), amely hosszú évekig külső támogatásból, uniós forrásból valósulhatott meg. Segítségével szinte minden évben minden kecskeméti iskolába eljuthattunk. Aktuális ajánlataink mellett olyan általánosabb témakörökben is kérhettek rendhagyó formális vagy informális (élménypedagógiai) órákat az osztályfőnökök, mint például a pályaválasztás, önismeret, Iskolai Közösségi Szolgálat, biztonságos internet, gyermekjogi ismeretek, párkapcsolat, szexualitás, gyászfeldolgozás, európai mobilitás, csapatépítés stb.

A szakember elmondása alapján párkapcsolat, szexualitás, gyermeki jogok témakörben elsősorban a Hintalovon Alapítvány módszertani anyagait használják, a WHO témába vágó ajánlásait figyelembe véve. A program jól működött 2020-ig, majd beütött a karantén, az iskolák izolált lezárásával, majd 2021-től a Gyermekvédelmi törvény, melyben szöveg szerint ez szerepel:

„az intézmény saját pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazottján és az intézményben iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy vagy szervezet csak akkor tarthat a diákoknak tanórai vagy egyéb foglalkozást, ha a szervezetet a jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.”

Ez a kijelölt szerv korábban az Emberi Erőforrás Minisztérium volt, ma a Belügyminisztérium.

– Részünkről itt elengedtük a dolgot, és iskolai keretek között szexualitással kapcsolatos témában már nem tartunk prevenciós foglalkozásokat, maradtunk a közösségi terekben zajló egyéni, illetve kiscsoportos szexedukációs tevékenységünknél – fogalmaz Szabó Csaba. – A többi területen még igyekszünk jelen lenni az iskolákban, de azoknál is jellemző, hogy körülményesebb az ügyintézés. Tapasztalataim szerint jelenleg Kecskeméten nincs külső szereplő az iskolákban, jellemzően az iskolaorvos, a védőnő, az iskolapszichológus vagy tanárok tartják a szexualitással kapcsolatba hozható órákat.

Az ifjúságvédelmi szakember szerint az elhúzódó 2020-as pandémia és a 2021-es gyermekvédelmi törvény is nehezíti az oktatási intézmények falain belül történő szakmai munkát. Fotó: pinterest

Sz. Mikus Edit kecskeméti szexológus, a Magyar Szexológiai Társaság korábbi elnöke egy szociálpszichológiai jelenséggel magyarázza a lehangoló KSH statisztikákat.

– Magyarországon az emberek álszentek. Úgy csinálnak, mintha itt mindenki szent és szűz lenne, és ha nem beszélünk a szexről, akkor ugye nincs is. Pedig semmi új nincs a nap alatt, a ’30-as, ’40-es években ugyanúgy éltek nemi életet az emberek, mint most, ugyanúgy voltak szexuális problémáik. Erről szól például a Szerelempatak című film, ahol idős erdélyi emberek beszélnek a szexuális életükről, vagy Vajda Mária: Hol a világ közepe című könyve, ami ’70-es, ’80-as években készült interjúkat tartalmaz, és azon is eltátja a száját az ember.

„Tehát a szexuális élet van, de a köznyelvben nem beszélünk róla, mert a magyar ilyen, tabusít. Ennek végeredményét pedig az orvosoknál látjuk az abortuszra jelentkező tinik képében.”

Mikor kezdik manapság a fiatalok a nemi életet?

– A statisztika száz éve ugyanaz, vagyis 16 évesen. A statisztika azonban csal. Nincsenek benne az ingadozások, az eltérések. A 60-as években még jellemzően a fiúk kezdték korábban a szexuális életet. Ma ez teljesen megfordult. A lányok ugyan testileg és pszichésen is érettebbek, nagylányosabbak, a fejlődésük más tempóban zajlik, mint a fiúknak, de ez mindig is így volt. Ami változott az az, hogy ez most már arra is fölbátorítja őket, hogy hamarabb kezdjék a szexuális életüket. Egy ördögi kört tett meg a szexuális szokásrendszer, miközben a statisztika ugyanaz maradt: átlagban 16 évesen kezdik a szexuális életüket a fiatalok, de egyre többen 10-12 évesen (jellemzően a lányok), és egyre több 20-30 éves szűz van, főként a fiúk közül.

A lányoknak megjön, a fiúknak meg elmegy (a kedve)

– A mai fiatal lányokra észrevétlenül ömlik az egonevelés a social mediából, azt hangoztatva, hogy nekik mindent lehet – fogalmas a szexuálpszichológus. – Ők pedig meg is teszik, nem gondolkoznak el a következményeken. A nők sokkal határozottabbak, önállóbbak, követelőzőbbek lettek, és az elmúlt 20 évben sikerült ezzel a pasikat kiherélni. Most meg megy az értetlenkedés, hogy miért nem akar szexelni sok férfi? Nem akar, mert inkább mit csinál?! Leül a számítógéphez játszik, meg pornót néz.

A szakember szerint, ha mögé nézünk ennek a jelenségnek, akkor kommunikációs zavarral fogunk találkozni. A fiatalok remekül megtanultak rövidíteni, smileyzni, rövidítéseket használni, de kerek, egész mondatokat már nem írnak, a pont, a vessző, a nagybetű elhanyagolható számukra. A félreérthető ismeretlenség mögé bújva kritizálnak mindent, lájkolnak, véleményeznek bármit, mivel nem kell a másik szemébe nézni és felelősséget vállalni. Felnőtt egy olyan generáció, amelyik igazából a számítógéppel éli ki a szexuális életét és maszturbál a pornó előtt. A fiúk pedig azzal indokolják ezt, hogy a videóról a nő legalább nem szól vissza, nem kér bundát és nem fog reklamálni.

Alapvetően honnan szerzik be a tinik az információikat a szexualitással kapcsolatban?

– Elsősorban egymástól és az internetről. Kamaszkorban jellemzően a szülői hatás már elhalványul, ami rendben is van, de innentől kezdve az a mérvadó, amit a barátok vagy az osztálytársak mondanak. A kortársak pedig ki tudja honnan szedik a teóriáikat, és ha van egy extrovertált, nagyhangú okostojás, az úgy tudja előadni magát, mintha született felvilágosító orvos lenne. Ezek a környezeti hatások nem maradnak nyom nélkül, és ott van emellett az internet, amin minden megtalálható, mindent el lehet érni és minden információnak az ellenkezője is hozzáférhető.

A gyermekvédelmi rendelet hogyan hatott az iskolai felvilágosításra?

– Katasztrofálisan. Én 1972 óta foglalkozom iskolai szexuális felvilágosítással. Amikor kezdtem még csak tizenkilenc éves voltam, épp, hogy kikerültem az iskolából, de népművelőként szembejött velem a probléma, és foglalkoztatni kezdett, mert nekünk soha nem volt egyetlen egy felvilágosító óránk sem. Évtizedekig küzdöttünk, hogy az iskolák befogadjanak bennünket az előadásokkal. Nagy nehezen szokássá vált, én magam több mint kétezer szexuális felvilágosítást tartottam oktatási intézményekben az életemben. Rutint szereztem benne, és meg is szerettem. Az elmúlt egy-két évben azonban, mióta ez a törvény megjelent, és mióta Szijjártó Péter kijelentette, hogy ez nem az iskola dolga, hanem csak a szülőé, még ezek a csatornák is befagytak. Az iskolák szinte kockázatot vállalnak vele, ha mégis meghívnak, mert nem illeszthetik be a napirendbe és az osztályfőnöki óra témái közé sem. Kiöntöttük a fürdővízzel a gyereket. Én voltam évekig a Magyar Szexológiai Társaság elnöke, tudtommal egyetlen egy kolléga sem volt, aki úgy ment volna előadást tartani iskolákba vagy bárhová, hogy érzékenyítés címszó alatt nemváltásra buzdított volna bárkit is.

Ahogyan azt már Ön is említette a korábbi generációknál a tabusítás ment folyamatosan ebben a témában. Ennek fényében elgondolkodtató, hogy vajon hány szülő van ma, aki egyáltalán vállalja otthon ezeket a beszélgetéseket, és még jól is csinálja?

– Elsősorban szülői feladatnak gondoltam mindig is a felvilágosítás. Már csak azért is, mert nem pusztán az információátadásról kellene szólnia, hanem a szülő és a gyerek közötti intim, bizalmi kapcsolat kialakításáról. Ehhez persze fontos, hogy maguk a szülők is felkészültek legyenek a témában. Ha a szülő nem csinálja, vagy rosszul csinálja, akkor a gyerek rákényszerül a környezetére, és kénytelen lesz azt elhinni, amit ott mondanak neki. Ez sokkal több nehézséget és veszélyt rejt magában, mintha anyuka és apuka – felkészülve a témára – mesélne neki a szexualitásról. Tele vannak a könyvesboltok olyan könyvekkel, amik támpontot adhatnak ahhoz, hogy beszélgessünk a gyerekünkkel.

„Amikor pedig a gyerek kérdez, arra rá kell harapni! A kamaszok persze sokszor próbálják lerázni az embert, hogy ők már minden tudnak, de ezt nem szabad elfogadni.”

Egyszer egy olyan kecskeméti gimnáziumi osztályba mentem előadást tartani, ahol a gyerekek nem igazán akartak szóba állni velem, flegmák voltak, hogy ők már mindent tudnak. Mondom szuper, akkor röpdolgozat! Feltettem nekik tíz egyszerű kérdést, és az óra végére rájöttek, hogy nincsenek tisztában szinte semmivel. A következő alkalommal már érdeklődve fogadtak, mert tudták, hogy annyira őszintén, nyitottan beszélek a dolgokról, hogy bármit megkérdezhetnek és választ fognak kapni. Sokszor pedig már kérdezniük sem kellett, mert az előadásban megtalálták a választ.

Melyek azok a legfontosabb tanácsok, amikkel a szülőket elláthatjuk, hogy jól csinálják a felvilágosítást?

– Az egyik nagyon fontos dolog, hogy akkor indítsuk el a felvilágosítást, amikor a gyerek kérdez, amikor a gyerek kíváncsi. Akár három, akár ötéves korában tesz fel kérdést, sose hárítsunk, vagy rázzuk le, hanem akkor kell mindent eldobni és beszélgetni vele. Mindenre válaszolni kell a gyerek szintjén. Ha ez megvan, akkor mer kérdezni kamaszkorában is, mert tudja, hogy meg fogja kapni a válaszokat, és hogy az anyunak vagy az apunak a válasza megbízható. Ez az egyik alap. A másik, hogy aki felvilágosítani akar, annak önmagának is felvilágosultnak kell lennie és nincs helye a szégyenkezésnek. Ha valakinek nem jó a házassága, vagy nem jó a szexuális élete, az nehezen tudja hitelesen elmagyarázni a gyereknek, hogy mi a szexualitás jó része, amikor ő maga szenved tőle. Legelőször a szülőnek kell önmagát egészséges állapotba hozni. A harmadik nagyon fontos elem pedig a minta. A gyerekek másolással tanulnak, ezért is olyan nehéz, hogy a válások miatt manapság sok szülő, jellemzően az anya, egyedül neveli a gyerekét. Fontos, hogy a gyerek lásson maga előtt szerepmintákat, párkapcsolati helyzeteket, konfliktusokat és azok feloldását.

A szexológus szerint mindenre válaszolni kell a gyerek szintjén. Ha ez megvan, akkor mer kérdezni kamaszkorában is, mert tudja, hogy meg fogja kapni a válaszokat, és hogy az anyunak vagy az apunak a válasza megbízható. Fotó: pinterest

És egy tuti tipp a végére Sz. Mikus Edittől: A kiskamaszokkal nehezen lehet a szexualitás témaköréről beszélni, mert mindenen röhögnek, könnyen zavarba jönnek, hárítanak. Ha mégis szeretnénk eljuttatni hozzá a fontosabb információkat, akkor hívjuk át egy barátunkat, barátnőnket és beszélgessünk vele a szexről. Garantáltan célba érnek az elhangzó gondolatok! Mert mit csinál a gyerek? Mindent hall és mindent levesz. Úgyhogy szép tudatosan felkészülve, beavatva a beszélgetőtársukat is, ezzel a módszerrel sok fontos gondolatot eljuttathatunk a gyerekhez.

- Advertisement -
Exit mobile version