Melyik is volt a Puskin utca? És az Úttörő? Meg a Reiszmann Sándor és a Villám István? Tényleg van Kecskeméten Pató Pál tér? És Momofuku utca? Vagy Futrinka utca? Hol van a Kecske köz? Milyen béna vicceknek van kitéve a Fanto köz felirat? Egyáltalán milyen veszélyek fenyegetnek egy utcanév-vagy házszámtáblát?
Sétálni jó, mert „kiszellőztetjük a fejünket”, és „legalább teszünk az egészségünkért” meg „így nem kell parkolóhelyet keresni”. Mindezek miatt is megéri a közlekedés legősibb formáját választani, de amikor van szabad fél, sőt egy, netalán – csodák-csodája – két vagy még több szabad óránk „csak úgy”, bámászkodva róni a város utcáit, ráérősen ballagva – nos, akkor rácsodálkozhatunk a kocsiból soha észre nem vett gyönyörű épületdíszekre, míves kapukra, gondozott előkertekre, leszakadt redőnyökre, ablak mellé erősített visszapillantó tükrökre, a téglából száz éve kirakott járda púpjaira, néhány újonnan épített ház stílustalanságára, ócska hivalkodására – vagy éppen az utcanevek és az utcatáblák, házszámtáblák furcsaságaira, sokféleségére, néha egészen egyedi sorsukra.
Nem is gondolnánk, mennyi minden történhet velük és a táblák milyen változatos formákat ölthetnek. Jelentéktelennek hitt fém-vagy műanyaglapok, de azért mégiscsak jó szolgálatot tesznek postásnak, futárnak, szerelőnek, mentőnek, látogatóba érkező vendégnek. Egyben el is árulnak valamit az itt élő közösségről és a város történelméről.
A legérdekesebbek talán azok az utcák, amelyeknek nevét megváltoztatták a rendszerváltás után, de még ma is fellelhetők a feledékenységből vagy nosztalgiából fent hagyott házszámtáblák. Ma már nagyon kevés ilyen van, de azért találtunk.
A Fráter György utcában például egy – ugyan átsatírozott, de mégis kiolvasható – Úttörő utca feliratot. Még korábban, a 19. században egyébként még a Páva nevet viselte az utca (az első hivatalos utcanevek az 1850 márciusában tartott tanácsi ülés alkalmával születtek meg, a Páva uttza ebben a jegyzékben már szerepelt). Később keresztelték el a 16. században élt bíborosról, erdélyi vajdáról, a három részre szakadt Magyarország keleti felének vezetőjéről, majd a múlt rendszerben a kommunisták által szervezett vörös nyakkendős gyermekmozgalomról. Ma ismét Fráter nevét viseli.
A mai Szent Miklós utca korábban Alekszandr Szergejevics Puskin, híres orosz költő, író nevét viselte (még korábban Serház sor volt, utána sokáig szintén Szent Miklós). Az Anyegin szerzőjének emlékét még ma is több házszámtábla őrzi (érdekesség, hogy a „Szent” szót a nem magyaros St. rövidítéssel írták).
A mai Fecske utca 1850-ben még Könyves volt, az 1907-es második hivatalos városi jegyzékben már Werbőczyként szerepel (Werbőczy István a 15-16. században élt jogtudós, királyi személynök, a Tripartitum című törvénykönyv szerzője), 1948-tól lett Reiszmann Sándor utca (Reiszmann Sándor géplakatos egyike volt azoknak, akit a fehérterror idején, 1919. november 20-án a Héjjas-különítmény elhurcolt, ő útközben menekülni próbált, ezért agyonlőtték – a többiekkel később, Orgoványon végeztek).
A mai kiskörút egyik szakasza a 19. században még Aradi utca volt, majd Beniczky Ferenc (a város volt főispánja, országgyűlési képviselője) nevét kapta, aztán a múlt rendszerben változtatták Villám István utcára (a posta és távirdai vonalfelvigyázó a Tanácsköztársaság ideje alatt megalakult direktóriumnak volt tagja). 1993-tól az utca egy része ismét Beniczky lett, másik része Csányi János körút, az 1788 és 1870 között élt városi tiszti főügyész, tanácsnok, főbíró és 1861-62 közötti polgármester tiszteletére. A múlt és jelen itt találkozik, a Villám István nevét viselő házszámtáblát áthúzták ugyan, de fent hagyták.
Az utóbbi években a déli iparterületen több utcát a közelben lévő üzem (pontosabban a mögötte álló cég) kérésére kereszteltek el egy, a vállalathoz, iparághoz valamilyen módon kötődő külföldi személyiségről. Így lett egymás után Mercedes út, Daimler út, Georg Knorr, Paul Lechler és Momofuku utca Kecskeméten. Georg Knorr német (porosz) mérnök volt, aki a sűrített levegős fékek fejlesztésében játszott jelentős szerepet, az 1910 és 2007 között élt Momofuku Ando pedig a Nissin Food Products alapítója és elnöke volt, akit az instant tésztaételek szülőatyjaként emlegetnek.
Pató Pál tér is van Kecskeméten, igaz, ezt hiába keresnénk a hivatalos jegyzékben és az útvonaltervezőkben. Ez ugyanis egy humoros célzás, geg: a felsőszéktóiak tették ki az ilyen feliratú táblákat, mikor már a megunták, hogy az útjavítások kapcsán az illetékesek szerintük a Petőfi által kipellengérezett ‘ej, ráérünk arra még!’ halogató hozzáállást tanúsítják a hírös városban.
A Futrinka utca ugyan először mesében szerepelt, egész pontosan ez volt a címe a Bálint Ágnes által 1979-ben írt televíziós bábfilmsorozatnak, de megihlette a kecskemétieket is, és ma így hívnak egy kis közt Máriahegyben.
Furcsa lenne Kecskemét egy kecskéről elkeresztelt közterület nélkül. Egy, a Ceglédi útról nyíló kis zsákutca teljesíti ezt az elvárást.
Sok utcanévtáblán szerepel az egykori kerületek száma (római számmal) és neve, ezeknek ma már igazából nincs jelentőségük.
Vannak aztán olyan furcsaságok, amikor valamilyen ok miatt leszerelnek egy utcanévtáblát, és valahogy nem sikerül helyesen visszatenni (ezt a hibát pár héten belül korrigálták):
Ezen a ponton állva elbizonytalanodhat az egyszeri járókelő: most tulajdonképpen a Sántha György közben, vagy a Gyenes Mihály téren jár?
A Népi Iparművészeti Gyűjtemény mellett vezető kis sikátor a Bálint Sándor utca eleje – vagy maga egy külön utca? Vagy csak régen hívták Kálmán királynak? Ezt a rejtélyt nem is sikerült kiderítenünk.
Itt viszont elég egyértelmű, melyik utcáról is van szó Hetényegyházán: van régi és új utcatábla, és még házszámtábla is.
A múlt század első felében fogalommá vált Kecskeméten a Fanto-fényképészet. Az édesapa, Bernát által alapított, később fiaival működtetett, Luther-palotában lévő műterembe jártak nagyon sokan a hírös városban, akik fotót szerettek volna magukról vagy szeretteikről. A páratlan kincsestár a zsidó család elhurcolása után 1944-ben megsemmisült. A Luther-palotánál lévő átjárót a családról keresztelték el – sajnos napjaink magukat végtelenül viccesnek gondoló firkászai rendre elcsúfítják az utcatáblákat.
Vannak aztán táblák, amelyeket az idő vasfoga rág meg (szó szerint) – Temes tér, Széchenyi körút:
vagy a nap fakít szinte olvashatatlanná:
Időnként a kerítésre kapaszkodó növények is elrejtik a táblákat: itt éppen a Tamási Áron utcában járunk Hetényegyházán…
…itt pedig a Kerkápoly utcában:
Duplán nehezített tájékozódás, a helyszín ugyancsak Hetény:
Vannak aztán igen míves utcatáblák:
És hát bizony igen csúnyácskák is:
Néhány helyen pedig egyedi és ötletes táblákkal találkozni – látatlanban is úgy gondoljuk, az itteniek szeretik az utcájukat, szeretnek itt élni.
