Kecskemétiként küzdötte be magát Európa üzleti fővárosába

- Advertisement -

Egészen kisgyerek volt még, amikor Ózdról Kecskemétre költözött a szüleivel. Kezdetben inkább visszahúzódó volt, majd ahogyan idősödött, úgy folyamatosan nyílt meg előtte a világ. Szinte csillapíthatatlan tudásszomja és szorgalma eljuttatta őt a világ egyik legjobb egyetemére, ahol rengeteg tapasztalatot és hasznos kapcsolatot gyűjtött. Tanulmányait befejezve Londonban építette fel marketing vállalkozását, a világ számos pontján van ügyfele. Mindeközben nem feledkezett meg arról, hogy honnan indult, ezért tudását igyekszik folyamatosan átadni azoknak, akik nyitottak az általa képviselt szemléletmódra. Zahorecz Balázzsal beszélgettünk.

Mi a kapcsolatod Kecskeméttel, milyen gyerek voltál?

Ózdon születtem, majd 3 éves koromban költöztünk a családommal Kecskemétre. Sokáig Széchenyi városban laktunk, majd ezután a külvárosba költöztünk. Igazából csendes, visszahúzódóbb, kicsit kiközösített gyerek voltam, önbizalmam sem volt túl sok. Tinédzser koromban aztán ez változásnak indult. Imádtam a zenét, a futballt, a jó társaságot és a biliárdot. Utóbbit amúgy versenyszerűen is űztem, és a mai napig élvezem a precizitást, amit a játék igényel, illetve hogy sokat kell benne tervezni, előre gondolkozni.

Jelenleg Londonban élsz, és egy marketing ügynökséget vezetsz, melynek a világ számos pontján vannak ügyfelei. Utóbbiról sok magyar cégvezető még csak álmodni sem mer. Mennyire készültél arra, hogy egyszer egy ilyen társaság vezetője leszel, tudatosan építkeztél?

Viszonylag tudatosan. De ennek ma is megvannak a lépcsőfokai, amin még most is lelkesen haladok felfelé. Része ennek például a nyelvtanulás, más kultúrák ismerete, a szakmai képzések, a szakmai tapasztalat szerzése vagy a kapcsolati tőke bővítése is.
Már viszonylag régóta foglalkozom online marketinggel és kreatív tevékenységekkel.

Tinédzserként sok információt szívtam magamba az internetről. Szerettem az akkori magyar és angol youtubereket, és rá voltam kattanva a különböző életrajzi dokumentumfilmekre. Talán ott indult a szakmai tevékenységem, amikor középiskolás koromban egy Facebook-oldalt építettem a barátaimmal, ami 10 ezres követőbázissal rendelkezett, így azt, hogy milyen hatással van az online kommunikáció az emberekre, és hogyan kell azt alap szinten végrehajtani, már 15-16 évesen tanulgattam. Érdekelt a média és a márkaépítés, szóval később a Szegedi Tudományegyetem televíziós műsorkészítő szakán tanultam, majd Budapesten a Metropolitan Egyetemen hallgattam marketing és reklám kommunikációt. Aztán következett a University College London üzleti mesterképzése.

Hosszú távon mindig saját vállalkozásban gondolkodtam, de mások alkalmazásában is tevékenykedtem. A szüleim is vállalkozók, így ebben a világban nőttem fel, a gondolkodásmódjukból pedig rengeteget örököltem. Gyakran előfordult, hogy otthon vállalkozással vagy marketinggel kapcsolatos ötleteket vitattunk meg. Ám akkor még nem is tudatosult bennem, hogy ennek a későbbiekben milyen sok haszna lesz.

Fotó: Zahorecz Balázs

Hogy jött a külföldre költözés ötlete?

Az egyetemi éveimet aktívan töltöttem: több tanulmányi versenyen vettem részt, szakmai lapokban publikáltam, konferenciákra jártam, fél állásban dolgoztam is marketing területen. Ezen felül zenekaroknak videoklippeket is forgattam egyik volt szegedi évfolyamtársammal. Folyamatosan kerestem az újabb és újabb kihívásokat, miközben felkeltette az érdeklődésemet a külföldi továbbtanulás. Ami azonban végleg megerősített abban, hogy szeretnék külföldre menni, az egy üzleti verseny volt, amit megnyerve kiutazhattunk Németországba, Stuttgartba a rendezvény döntőjére. Ott természetesen sok külföldi hallgatóval találkoztam, egy inspiráló környezetben találtam magam, ráadásul innovatív képzést is kaptam. A startup világot mindig is izgalmasnak tartottam, így keresgélni kezdtem a különböző szakokat, ahol többet tanulhatok vállalkozásfejlesztésről, befektetésről és innovációról, ezekkel kiegészítve a marketinges kreatív szemléletmódomat.

A keresgélés után mi következett, végül milyen szakot választottál?

Nagy-Britanniába jelentkeztem a világ 10 legmagasabban rangsorolt egyetemének egyikére. Ez egy meglehetősen (nagyon) ambíciózus lépés volt. Viszont a választott szak volt az első lépés a londoni vállalkozói lét felé, hiszen egy olyan mesterképzésre nyertem felvételt, ami kimondottan startupok indítására fókuszál. A képzés nívós volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az órákat Canary Wharf-ban tartották, London pénzügyi negyedében és 40 különböző országból voltak megtalálhatóak hallgatók. A környéken rengeteg cég is jelen volt, többek között egy fintech startup inkubátor, ahol dolgoztam is iskola mellett egy pénzügyi magazinnál.

Nem volt benned félsz?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, hiszen totál szürreális volt az egész: nap mint nap bemenni és tanulni, dolgozni egy ilyen közegben. Minden óra kicsit olyan volt, mint egy ENSZ közgyűlés. Mondanom sem kell, hogy amikor egy bizonyos témát vitattok meg a teremben, akkor egy brit srácnak totál más perspektívája van mindenről, mint mondjuk egy chilei lánynak. Izgalmasnak és jellemformálónak tartottam ezeket a tapasztalatokat, beszélgetéseket. A gondolkodásmódomat teljesen megváltoztatta, és ami addig lehetetlennek tűnt, úgy éreztem mégis lehetséges.

Például micsoda?

Lehet, hogy kicsit elcsépelten hangzik, de tényleg úgy éreztem magam mintha egy alternatív valóságban lennék. Habár az első pillanattól kezdve feltaláltam magam Londonban, barátokat, ismerősöket és munkát szereztem, viszonylag hamar beilleszkedtem. Az egyetemre azonban nagyon kevés nemzetközi tapasztalattal érkeztem a csoporttársaimhoz viszonyítva. Egyik pillanatról a másikra kellett felnőnöm a feladathoz, hogy olyanokkal versenyezzek, akik világ életükben elit magán iskolákba jártak, vagy már az alapképzésüket is Oxfordban, UCL-en, vagy a Stanfordon végezték. Tehát kijelenthetem, hogy nem nekem volt a legerősebb önéletrajzom a 80 fős csoportból, viszont a motivációmmal, és küzdeni akarásommal valószínűleg kiemelkedhettem a mezőnyből, mert utólag visszagondolva sok lehetőséget kaptam tanáraimtól, hogy megmutassam magam. Így szépen lassan elhittem, hogy fel tudok nőni ehhez a feladathoz. Közelebb kerültek hozzám olyan témák, amikről addig nem gondolkoztam, és olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik már nálam jóval sikeresebb karriert építettek. Nagyon izgalmasnak találtam, ahogy napról napra szélesedett a látóköröm.

Fotó: Zahorecz Balázs

A családod mennyire volt támogató a távozásodat illetően?

Sokáig nem mertem felhozni a külföldi továbbtanulás ötletét a szüleimnek, mert a közeli hozzátartozóim közül senki sem él másik országban. Azt hittem teljesen kiakadnak majd, de támogatóak voltak céljaim elérését illetően. Hiszen ők maguk is elköltöztek a szülőhelyükről annak idején, és bevállalósak voltak – ha valamit a fejükbe vettek, akkor azt megvalósították. Én is hasonlóan vagyok bekötve, állandóan ötletelek, mindig azon dolgozom, hogy ezeket a terveket valóra is váltsam.

Az egyetem után hogy fogtál neki a cégépítésbe, hogyan szerezted meg az első ügyfeledet?

London tulajdonképpen Európa üzleti fővárosa, ahol akkora a verseny, hogy azt körülírni is nehéz. Olyan gerilla stratégiákat, és marketinghúzásokat kell végrehajtani, amire nem számítanak az emberek. A cégeket naponta körülbelül 10 hozzám hasonló kvalitásokkal rendelkező személy közelíti meg, ha pedig valaki elkezd veled együtt dolgozni, akkor nincs sok hibalehetőséged. Arról a hátrányról nem is beszélve, ami akkor érhet, ha nem vagy anyanyelvű.

Gazdasági szempontból egyébként nagyon rossz időszakban indultam el, hiszen 2,5 évvel ezelőtt pont a Covid járvány közepe/vége felé jártunk. Valamilyen szinten viszont jó is volt, mert sok cég ekkoriban kezdett el újra megerősödni, nyitott újra (pl. éttermek, kávézók, szalonok), így bátran besétálhattam hozzájuk.

Először tehát „hideg” ügyfelekkel kezdtem, akik egyáltalán nem ismertek engem. Persze lehetett volna másként is, de nem szerettem volna rögtön az összes meglévő ismerőshöz rohanni, hogy „csináltam egy új ügynökséget, dolgozhatnék-e a marketing kommunikációdon?”. Persze ilyen kártyák is voltak a kezemben, de a megfelelő pillanatra vártam, hogy kijátsszam őket.

A vállalkozások nem hajtottak el?

Konkrétan azt csináltam, hogy lesétáltam egy kamerával a kezemben London egyik főutcáján, és betértem üzletekbe. Lőttem pár képet a kirakatról és a termékekről (ahol persze megengedték), amiket elküldtem az üzletek e-mail címére, illetve a közösségi médiában is interaktáltam mindenkivel. Ezután pedig csak vártam vissza az üzenetet, hogy ez tök jó, és mutatkozzak be rendesen, vagy menjek be egy találkozóra.

Ez azért eléggé extrémen hangzik.

Igen, de ma már azért sokan az Instagramon, LinkedInen, Facebookon találnak meg, vagy valakitől megkapják a számomat ajánlás útján. Vagy olyan is előfordul, hogy elhívnak valahova Londonban, és ott futok össze jövőbeli ügyfelekkel.

Kikkel dolgozol most együtt?

A tavalyi év mozgalmas volt számomra: több klinikával és szalonnal dolgoztam és dolgozom jelenleg is együtt Angliában és Wales-ben. Illetve olyan képzési központtal, mely egészségügyi szakemberek számára nyújt továbbképzéseket több kontinensen. Együttműködtem egy brit és európai Forbes listás divattervezővel is, és számos tech startuppal. Magyarországon egy lakberendezési céggel dolgzom együtt, lakberendezőkkel és egy országos ingatlanhálózattal vagyok állandó szerződésben.

Amire nagyon büszke vagyok – és egy full circle momentum számomra –, hogy most télen a University College London egyik hivatalos partnerévé váltam. Ezáltal az egyetem hallgatóinak segíthetek induló vállalkozásaik marketingjében tanácsadással és workshopokkal.

A munkád során szerzett tapasztalatokat a hétköznapokban hogyan kamatoztatod?

Marketing szakemberként számos területen volt szerencsém kipróbálni magam, így rengeteget tanultam/tanulok bizonyos témakörökről, legyen az akár az ételkészítés, lakberendezés, pénzügy, öltözködés, bőrápolás vagy a technológia. Mindeközben persze előfordult olyan is, hogy hibáztam a vállalkozói létem során, de ezekre mindig reflektálok és próbálok tanulni belőlük. Az analizáló képesség, a gyors továbblépés egy pofon vagy hiba után az, ami a legnagyobb segítség a mindennapokban.

Fotó: Zahorecz Balázs

Milyen érzés volt, amikor azzal szembesültél, hogy kecskeméti kisfiúból egy nemzetközi vállalkozás vezetője lettél?

Azon gondolkodom inkább, hogy hova nem értem még el, nem azon, hogy hova jutottam. Ez remélhetőleg csak az utam kezdete ahhoz képest, amit elvárok magamtól. Lehet ezért is nem agyalok sokat a jelenen.

Persze van, amikor eszembe jut a szerencsés, vagy inkább nem hétköznapi helyzetem. Tavaly például az Egyesült Államok béli Szilícium Völgyben jártam munka végett, így azokban a napokban Kalifornia-London-Budapest-Dubai-Sydney időzónákban kellett egyszerre dolgoznom. Éppen ebédszünetet tartottunk, mert pont az Apple központját jártuk be egy csoporttal, és a helyiség egy kis szegletéből egyeztettem egy ausztrál ügyfelemmel a közösségi média felületére tervezett hirdetéseket, miközben a Londonban tartózkodó kollégám éppen egy forgatás megvalósításán dolgozott. Végig nagyon stresszes voltam, hogy az összes fronton minden rendben legyen. Ekkor tudatosult bennem először igazán, hogy kezd mozgalmassá válni az életem.

Milyen, amikor haza jössz a családodhoz?

Imádom Magyarországot, de nagyon szeretek Angliában is lenni. Nem szeretem azt a mentalitást, amikor valaki elköltözik, és csak szidja a hazáját. Én ehelyett szeretnék inkább segíteni másoknak, többek között az itthon élő fiataloknak és vállalkozóknak abban, amiben úgy látják szükségük van rám.

Zahorecz Balázs névjegye

– Ózdon született 1995-ben, de Kecskeméten nőtt fel
– A University College London nevű elitegyetemen diplomázott
– Jelenleg Európa üzleti fővárosában, Londonban él
– A Benton Creative nevű nemzetközi marketing ügynökséget vezeti

- Advertisement -

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Hírlevél feliratkozás

FELKAPOTTAK

Egy csomó drágítás jöhet Kecskeméten: ha megszavazzák, többet kell majd fizetni a nyugdíjas otthonokért, a gyermekétkeztetésért, az önkormányzati bérlakásokért is

Nagy díjemelés-csomagról szavaz a kecskeméti képviselő-testület november 28-ai ülésén. Az előterjesztések már fent vannak az önkormányzat honlapján, ezeket átnézve...

LEGNÉPSZERŰBB

Juliska néni egymás után kapta az ellenőrzéseket a kispiacon, volt, hogy a földre letett virágai miatt büntették

1986 óta, azaz harmincnyolc éve árusít Bóta Lászlóné Juliska néni a Petőfi Sándor utcai kispiacon, a Fűrészfogasok mellett. Az...
Exit mobile version