A kormány gazdasági sikerekről beszél, miközben a magyar társadalom összességében szegény

Az Egyensúly Intézet vizsgálódása során arra jutott, hogy Magyarországon a közhiedelemmel ellentétben nem a jövedelmi különbségek kirívóak, hanem az ország összességében számít szegénynek.

2023-ban a kormány gazdasági teljesítménye katasztrofális volt, mégis minden, a gazdaság újraélesztésében elért részsikert nagy győzelemként értékelt, ez a sikerkommunikációs hadjárat pedig az év elején is folytatódott. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is egy publicisztikával kezdte az évet az Indexen, amiben meghirdette, hogy „2024-ben a gazdaságban boldogabb és sikeresebb év következik”.

Tavaly az éves infláció 17,6 százalék volt még úgy is, hogy év végére sikerült egy számjegyűre csökkenteni azt. Tény, hogy a reálbérek is növekedésnek tudtak indulni hosszú idő után, azonban ha nem kizárólag a technikai mutatókon keresztül nézzük az ország helyzetét, ahogy a kormány azt láttatja, akkor egy másik realitással is szembesülünk: az idén télen a magyar emberek fele nem tudja megkeresni a szűkös megélhetéshez szükséges összeget az Egyensúly Intézet szegénységkutatása szerint.

A kutatás három kategóriában vizsgálja, hogy milyen életszínvonalhoz elegendő a magyar emberek keresete: szűkös (ezen a télen 250 ezer forint), átlagos (350 ezer forint), és gondtalan (600 ezer forint). A válaszokból kiderült, hogy 3 százaléknak nincsen semmilyen jövedelme, 47 százalék nettó negyedmillió forint alatti jövedelemből gazdálkodik havonta. A magyar társadalom fele tehát nem tudná szűkös színvonalon sem vezetni életét, további negyede (24 százalék) pedig nem sokkal e feletti színvonalon élne, ha egyedül, házastársi vagy rokoni támogatás nélkül kellene boldogulnia.

Boros Tamás politológus, az Egyensúly Intézet alapító igazgatója szerint nem azt kell vizsgálni, hogy az egyének jövedelmi helyzete milyen a társadalom egészéhez viszonyítva, mert az félrevezető lehet. A magyar társadalomban a közhiedelemmel ellentétben nem a jövedelmi különbségek kirívóak, hanem az ország összességében számít szegénynek.

Azaz még a gazdagokat is beleértve élünk jóval alacsonyabb színvonalon, mint az Európai Unió szinte összes országának lakosai.

Az intézet kutatása több mutatót vizsgál:

• a megkérdezettek bő egyharmadának (34 százalék) nem lesz annyi pénze télen, hogy minden második napon húst vagy halat egyen;
• nagyjából ugyanekkora arányban (35 százalék) okoz gondot a rezsiszámlák kifizetése, ezzel az otthon melegen tartása;
• a társadalom 25 százaléka gondolja úgy, hogy nem tudna megbirkózni egy hirtelen jelentkező 100 ezer forintos kiadással,
• a magyar háztartások szintén 25 százaléka nagy, vagy közepes nehézségek árán tudja fedezni, kétharmaduk (67 százalék) pedig kisebb-nagyobb nehézségek árán képes kigazdálkodni a szokásos hétköznapi kiadásokat a válaszok alapján.

Az eredményeket együtt értékelve Boros becslése szerint a magyar társadalom negyede és harmada közé esik a szegények aránya, az emberek több mint fele pedig köztes állapotba tartozik, tehát nem szegények, de megélhetési gondjaik vannak a hétköznapokban.

Az igazgató szerint a kormány azért nem beszél a szegénységről, mert az a nézet az uralkodó, hogy az általános gazdasági növekedés a teljes társadalmat „automatikusan” felemeli. Ha az egész ország gazdagodik, azzal minden állampolgár jobban jár, és nem kell külön a társadalom megélhetési problémákkal küzdő tagjaira fókuszálni.

Boros úgy látja, hogy amikor a politikusok nem segítenek több millió embernek méltó életet élni, akkor arról is lemondanak, hogy ez a rengeteg honfitársunk a társadalom és a munkaerőpiac teljes értékű, termékeny tagjai legyenek. Ez pedig hihetetlen mértékű erőforrás-pazarlásnak számít egy csökkenő népességű országban, ahol egyre nagyobb problémát jelent, hogy nincsen elég munkaerő.

Éber Márk Áron szociológus szerint a kormánynak nem priorítás a szegénységgel foglalkozni, mint mondta, a kormányzaton belül néhány kivételesen befolyásos személy dönthet csak gazdaság- és társadalompolitikáról, őket pedig nem a megélhetéssel küszködő emberek mindennapi nehézségei foglalkoztatják, hanem választásokon akarnak nyerni, a hatalmukat megőrizni és bővíteni.

Az Egyensúly Intézet kutatása szerint az utóbbi időszakban a hazai szegénységről szóló viták megfogyatkoztak, és az elszabadult infláció, az energiaválság, a költségvetési kiigazítások, az uniós források befagyasztása, valamint a magyar gazdasági növekedés várható stagnálása ismét a szegénység növekedéséhez vezet.

via 24.hu