Az Alföldön tapasztalható nyári szárazság, elsivatagosodás az emberi tevékenység eredménye. Amennyiben a terület bizonyos részeit visszaadnánk a víznek, az több csapadékot eredményezne, csökkentené az aszály okozta károkat.
Az Alföld vízutánpótlása nem várhat tovább, mert az egészet elviszi a sivatag. Két nagy problémával állunk szemben, az egyik a talaj víztartalmának drasztikus csökkenése, a másik pedig a csapadékhiány. Dr. Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK egyetemi tanára, a Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője elmondta, hogy a Kárpát-medence közepén, „alján” elterülő hatalmas síkságot a beérkező folyók alkották azzal, hogy hordalékukkal szép egyenletesen feltöltötték a tájat. Egészen a XIX. századi folyószabályozásokig az Alföld területének fele vizes élőhely volt, úgynevezett vízjárta terület.
Az emberi tevékenység során azonban (gátak építése, mocsarak lecsapolása, mélyszántású mezőgazdasági művelés) a talaj vízutánpótlása a töredékére csökkent. A vizet megtartani képes talajréteg 30 centire apadt, ami a forró nyári napokon pillanatok alatt elpárologtatja a tartalékot. Ilyenkor jönne jól egy-egy nyári zápor. Ami viszont nincs, mert azok kialakulásához a talajközeli, páradús levegő feláramlására van szükség, ami megfelelő magasságba jutva lehűl, ezáltal telítődik, a pára kicsapódik az apró, lebegő szennyeződésekre, és megindul a felhőképződés.
Egy korábbi kutatás kimutatta, hogy Kecskemét térségében a 2012/13-as szezonban lehulló csapadék bő fele a mediterrán térségből érkezett, és csak 15-15 százalékot adtak hozzá a helyi zivatarok és az Atlanti-óceán térségéből érkező frontok. A levegő adott hőmérsékleten adott mennyiségű nedvességet tud megtartani egységnyi térfogaton, a csapadékképződés pedig csak akkor indul be, amikor telítődik. Ezt pedig sok esetben a talajról feláramló pára jelenti, vagyis megfordítva: ha nincs ez a plusz nedvesség, a front eső nélkül vonul tovább.
Az Alföld szárazodása a régió csapadékviszonyaira jelentős negatív hatással van. A megoldás az az egyre gyakrabban hangoztatott átalakítás lenne, amely visszaállítaná a vizes élőhelyek jelentős részét – jutott erre a következtetésre az ELTE TTK kutatóiból álló csapat.
Javaslatuk szerint a legalacsonyabban fekvő, mezőgazdaságilag legkevésbé értékes területeket visszavadítanák, mozaikszerűen. A kijelölt területekre a duzzasztók, akár egy új csongrádi gát megépítésével térhet vissza a Tisza vize. A visszatérő lápi növényzet és talajlakó állatvilág körülbelül 10 év alatt eltüntetné az eketalpréteget, jelentősen növekedne a talajban tárolt víz mennyisége.
A tanulmány szerint a nyári hőhullámok idején is stabil párolgást biztosítana, ami a mezőgazdasági termelésben tartott területeken is érezhető többletcsapadékot eredményezhet. Timár Gábor kiemeli, a koncepcióval kapcsolatban bőven akadnak még megválaszolandó kérdések. A legfontosabb, hogy mekkora területen kell visszaállítani a rétek-legelők-lápok mozaikját, és mekkora lehet a legkisebb, ilyen módon használt területegység?
Ami nehéznek ígérkezik, az a „részleges visszaalakítás” társadalmi elfogadottsága és a politikai szándék megteremtése. Már ha nem akarjuk, hogy az Alföld néhány évtizeden belül tényleg félsivataggá váljon.
via 24.hu
