Figyelemfelkeltő, elgondolkodtató, motiváló és rengeteg humorral fűszerezett előadást tartott Boronkay Péter tízszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok parasportoló csütörtökön a kecskeméti Corvin Mátyás Általános Iskolában, a Magyar Parasport Napja alkalmából.
2024-ben immáron hetedik alkalommal szervezik meg a Magyar Parasport Napját február 22-én. A Corvin Mátyás Általános Iskola diákjainak ez különlegesen telt, nemcsak azért, mert közülük sokaknak elmaradt az első órája, hanem azért is, mert cserébe Boronkay Péterrel találkozhattak.
„Ezen a napon azokat az embereket üdvözöljük és tiszteljük, akik olyan nehézséggel küzdenek, ami egy átlag ember számára szinte elképzelhetetlen. És mégis, eme hátrány ellenére teljes értékű életet élnek, és bebizonyítják, hogy igenis ugyanolyan teljesítményre képesek, ugyanolyan értéket tudnak felmutatni, mint bárki más, akinek a sorsa szerencsésebb volt” – mondta bevezetőjében Lóczi László, az iskola igazgatója, aki felhívta a diákok figyelmét: „nem agresszíven, nem kötelező jelleggel, de udvariasan” mindig próbáljanak segíteni sérült embertársaiknak.
Az iskola két tanárának, Budai Adriennek és Faragó Boglárkának volt az ötlete, hogy február 22-én egy érzékenyítő napot tartsanak, és az igazgató szerint ebből hagyomány is lesz, azaz vélhetően rendszeresen megrendezik ezután. Szerkesztőségünknek a Kecskeméti Mozgáskorlátozottak Sportegyesülete küldött meghívót az eseményre.
„Már közel húszezer gyerekkel találkoztam az elmúlt nyolc évben, de ha az ember a saját iskolájába tér vissza, akkor az mindig egy különleges izgalom számára” – kezdte előadását Boronkay Péter, aki elsőtől harmadik osztályig a Mátyásba járt, a főiskolán szociális munkásként végzett, volt testnevelő tanár, biciklis futár, majd profi sportoló lett, immár pedig a paratriatlon utánpótlás és válogatott szövetségi kapitánya, gyerekek mellett edzősködik és az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságánál is dolgozik mint tanácsadó.
Az izgalom azért nemigen látszott a tízszeres világbajnok és kilencszeres Európa-bajnok parasportolón, de ez nem csoda, hiszen rendszeresen kap meghívást hasonló érzékenyítő és a sportot, mozgást népszerűsítő rendezvényekre, és hosszú sportolói pályafutása alatt is hozzászokhatott a nyilvánosság és sajtó előtti szerepléshez. A tanóra hosszúságú előadást is igazi profihoz méltón vitte végig, figyelve arra, hogy lekösse-fenntartsa a gyerekek figyelmét, ne menjen bele esetleg őket untató részletekbe, és az egyébként komoly mondanivalót laza és poénos stílussal kicsit oldja, hogy a diákok közelebb kerülhessenek a témához és a lényeghez.
„Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bal alkar végtaghiánnyal születtem. Most azt is gondolhatjátok, hogy ez a Boronkay Peti meg van bolondulva, hiszen hogy lehet annak örülni, hogy valaki így születik? Holott én tényleg csak köszönhetek ennek az állapotnak. Többek között azt is, hogy a sport révén bejártam az egész világot. Az összes kontinensen vagy edzettem, vagy versenyeztem már. Kicsit hazudok, mert az Északi- meg a Déli-sarkon még nem jártam, de ígérem nektek, hogy egy élő TikTok-videón fogok majd bejelentkezni nektek az Északi-sarkról, ha egyszer ott rendeznek triatlon versenyt! Nagyon sok barátságra is szert tudtam tenni a sportnak köszönhetően” – vágott bele a közepébe a 42 éves parasportoló, aki azt is elmesélte, hogy gyógytornász javaslatára kezdett el úszni, és 1992-ben egy gyereknapi versenyen nyerte első érmét. Első triatlon világbajnokságán pedig 2007-ben vett részt, és rögtön negyedik lett, így arra jutott, van még keresnivalója a sportágban.
Biciklizni a régi időkben hagyományos módon tanult meg: édesapja seprűnyelet erősített a kerékpárhoz, és futott mellette. Azóta már elnyűtt jópár bringát, a Mátyásban megmutatta a legújabbat, elmagyarázva, hogy tekerés közben nincs fenn a végtagprotézise, a műkeze. Persze így adódik a kérdés, hogy tudja használni mindkét féket? Gyorsan meg is válaszolta: kicsit meghúzva a kart először a hátsó fék lép működésbe, erősebben húzva pedig már az első fék is fog. A lámpába be van építve egy radar, ha autó ér a közelébe, akkor ezt érzékeli és még intenzívebben kezd el villogni.
„Nyílt vízen szoktunk úszni, és itt használok protézist. El is hoztam nektek az egyik ilyen műkezemet. Nem harap! Kapd el!” – dobta közszemlére protézisét a gyerekeknek.
„Ugye kicsit nehéz? Én nem is szeretem használni. Ha az ember úgy születik, hogy hiányzik mondjuk a karja, akkor nem nagyon szereti, mert zavar. Mi mindent így tanultunk meg csinálni! Egyébként rengeteg előnye van egy műkéznek. Például lehet rá karkötőket gyűjteni. Aztán sohasem kell menni manikűröshöz, mert mindig ugyanolyan szép tud lenni az ember körme. Jó, mondjuk, igazad van, egy alapos kézmosás rám fért volna, ha már vendégségbe jövök. Aztán ha valaki netán megtámad az utcán, akkor még Jedi kardként is nagyon jól tud funkcionálni. Ki az, aki Star Wars rajongó? Biztos tudjátok, hogy az igazi Jediknek legalább az egyik karjuk hiányzik” – sorjáztak a poénok.
A gyerekek sokat hallhattak pályafutásáról és megnézhették három érmét is – köztük talán az az arany a legkülönlegesebb Boronkay számára, melyet 2010-ben a hazai, Budapesten rendezett világbajnokságon nyert meg. De hasonlóan kedves az utolsó, 2022-es vébéjén kiérdemelt arany és egy Mallorca-ról hazahozott Eb-arany is.
Feltette a kérdést a diákoknak, hogy ha dobogón álló sikeres sportolókat látunk a tévében, mi jut eszünkbe, mire gondolunk? Szinte biztos, hogy a sikerre, a hírnévre, a dicsőségre.
„Amit nem látunk, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki odajusson a világ élvonalába. Bátorság, türelem, fegyelem, kitartás, tanulás, sérülés, korán kelés, későn fekvés” – sorolta, hozzátéve: amióta megszülettek a gyermekei, ő is elfelejthette a telefonja szundi üzemmódját.
„Nem az a fontos, hogy mások milyennek látnak, hanem az, hogy te milyennek látod önmagadat. Amíg nem tudod elfogadni magadat, addig nehezen tudod magadat elfogadtatni másokkal sem. Például nekem a sport nagyon sokat segített ebben. (…) Szokták kérdezni a gyerekek, hogy csúfoltak-e engem? Hát persze, hogy csúfoltak. Ovis-kisiskolás korban ezzel nem tudtam megbarátkozni, de onnantól kezdve, hogy jöttek a sportsikerek, már mindenki a haverom akart lenni” – mondta Boronkay Péter, aki önkritikusan beismerte: nem büszke rá, de gyerekként ő is csúfolt másokat. Szerinte mindenkit lehet valamiért csúfolni, viszont kijelentette azt is, a csúfolódás ma már ciki, felejtsék el a gyerekek. Inkább egy másik mondást ajánlott a figyelmükbe: „a vasalódeszkák valójában szörfdeszkák, akik feladták az álmaikat”.
„Ne legyél vasalódeszka, ne adjátok fel az álmotokat, küzdjetek érte!” – szólt az üzenet.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy miért jó sportolni. Sok oka van persze, de a legfőbb szerinte: „ha mozogsz, többet ehetsz!” Mert enni ő is imád. Csakhogy nem árt észben tartani, hogy egy szelet pizza 280 kalória, 30 percet kell dolgozni ahhoz, hogy ledolgozzuk. Egy finom croissant-ért 15 percet kell ugrálókötelezni, egy tábla csokiért 70 percet aerobikozni. Majd közösen kiszámolta a gyerekekkel, hogy ha valaki elmegy a népszerű gyorsétterembe és betol egy hamburgert, egy adag sültkrumplit és egy üdítőt, akkor az csak tizenkét kilométer lefutásával megy le. Boronkay azt is megígérte, hogy a közeljövőben visszamegy a Mátyásba, és aki teljesíti vele ezt a távot, azt meghívja egy ilyen menüre.
Az előadáson szó esett még a 2021-ben Tokióban megrendezett XVI. Nyári Paralimpiai Játékok magyar érmeseiről, Illés Fanniról, Szvitacs Alexáról, Kiss Péter Pálról és Ekler Lucáról, majd előkerült a kapucnijából az idei párizsi olimpia és paralimpia kalap formájú kabalafigurája is – akinek műlába van.
Boronkay Péter mesélt még arról is, hogyan lehet bepelenkázni „másfél kézzel” egy csecsemőt (közben párszor elmászik), és hogy milyen baleset származik abból, ha fordítva teszi fel a pelust. Búcsúképpen megmutatta, hogyan köti be a cipőjét, és arra sem mulasztotta el felhívni a figyelmet, hogy aki kedvet kapna a triatlonhoz, nyugodtan keresse meg, nyáron tábort is szervez.
A vendég egy ajándékot vehetett át az iskola egyik diákjától, Varga Bencétől, és kapott egy őt ábrázoló remek rajzot is. Persze a parasportoló sem érkezett üres kézzel, rengeteg általa dedikált frizbit, labdát és kulcstartót kiosztott.
Az érzékenyítő program ezzel nem ért véget, a tornateremben a gyerekek tornaórán kipróbálhatták, milyen is kerekesszékben közlekedni, bekötött szemmel vagy mankóval sétálni.
