Összesen tizennyolc, részben vagy teljesen megmaradt csontvázat találtak februárban, a Kéttemplom közben a Katona József Múzeum régész szakemberei, az elhunytak többsége gyermek volt. Egy kislányt díszes, bronzszálakkal kivarrt gyöngyös pártával a fején helyeztek sírba valamikor a 17. században.
Az ásatást Fazekas András Kristóf régész muzeológus vezette. A múzeum honlapján közölt írásából kiderül, hogy idén februárban a Kodály Intézet felújításához kapcsolódó feltárás során az egykori ferences kolostor falain kívül, a Kéttemplom közben dolgoztak.
Egy árkot nyitottak közvetlenül az intézet északkeleti fala mentén, a bejárathoz vezető „híd” és a Barátok templomának szentélye között. Ez körülbelül egy 15 négyzetméteres terület volt, tehát nem mondható nagynak, ennek ellenére igen fontos eredmények és történetek birtokába kerültek a régészek.
Tudni kell, hogy a helyszín régészetileg már ismert volt, itt helyezkedett el – a mai Romkert területén, a templom előtti kálváriától egészen a mai Kodály Intézet bejáratáig – egykor a középkori és kora újkori Kecskemét egyik legrégibb temetője, a 14. század második felétől egészen 1778-ig. Ekkor Mária Terézia rendeleti úton szüntette meg a városon belüli temetkezéseket és jelöltette ki az új sírmezőket a városok határain kívül.
Mint Fazekas András Kristóf beszámolójából megtudható, összesen tizennyolc elhunyt teljes vagy részleges csontvázát tárták fel több szinten. Túlnyomó többségben csecsemők-gyermekek maradványait találták meg, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a temető felsőbb rétegeit kutatták, a fiatalokat pedig az eddigi tapasztalatok alapján magasabbra temették. A sírok tájolása megegyezett a templom tájolásával.
Majdnem minden elhunytnál tudtak dokumentálni deszkakoporsóra utaló nyomokat, famaradványokat, koporsószögeket. Az elhunytakat az 1700-as évek kezdete, a kolostor megépítése előtt helyezhették a sírokba, ugyanis a mai Kodály Intézet falai a szó szoros értelmében elvágtak temetkezéseket.
Egy kislány csontváza igen magasan, a jelenlegi járószinttől mintegy 70 centiméteres mélységben feküdt, szinte közvetlenül a templom szentélye mellett. Mint Fazekas András leírta, rövid élete ellenére igen nagy szeretettel vehette körül a családja, hiszen a fejére egy igen díszes, bronzszálakkal kivarrt gyöngyös pártát helyeztek a temetéskor. Zay Orsolya, az egri Dobó István Vármúzeum régészének szakvéleménye szerint ilyen típusú fejéket az 1600-as években használtak.
A szakszerű feltárás és dokumentálás után a koponya és a párta egyben lett kiemelve és konzerválva, lehetőséget teremtve ezzel, hogy az egykor élt kislány pártája egy restaurátor műhelyében nyerje vissza eredeti szépségét.
A teljes és részleges csontvázak mellett még jelentős mennyiségű szórvány embercsontot is gyűjtöttek a régészek. A szakember véleménye szerint több okra vezethető vissza, hogy a sírokat korábban ilyen nagymértékben megbolygatták. Egyrészt már a saját korukban sérülhettek a sírhelyek, ugyanis a zsúfolt városi temetők sajátossága volt az évszázadokon keresztül tartó rátemetkezés. Másrészt pusztítást okozott a 18. század elején felépült kolostor északkeleti fala is, ekkor nem exhumálták az elhunytakat. Végül a legújabb korban a különböző építkezésekhez, közmű-fektetésekhez kapcsolódó földmunkák során ugyancsak pusztították a sírokat.
