Hogyan zajlik az oktatás és nevelés egy olyan intézményben, ahova kizárólag sajátos nevelési igényű (SNI), tanulásban és értelmileg akadályozott, pszichés fejlődési zavarral küzdő, autizmussal élő, mozgás és érzékszervi fogyatékos, súlyos és halmozottan sérült gyermekek járnak? Milyen módszereket alkalmaznak és milyen kihívásokkal küzdenek nap mint nap az itt dolgozó szakemberek? A Kecskeméti EGYMI-ben jártunk.
A Nyíri úti székhelyű általános iskolájának egyik emeleti osztálytermébe lépve rögtön feltűnik, mennyi tárolódoboz-és rekesz, valamint társasjáték sorakozik a polcokon – nem csoda, hiszen a gyerekkel való foglalkozásban itt sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szemléltetés, a játékosság, az élményszerzés. A falon egy nagy táblán a tanulók neve és jelei: Bogié a pillangó, Grétáé a lufi, Jocié a létra, Milué pedig a perec. Alatta kis négyzetekbe gyűjthetik a mosolygó fejeket.
– A szivárványos-mosolygós a legjobb, ezt az kapja, aki betartotta a szabályokat, barátságos volt a társaival az osztályban, az ebédlőben, az udvaron – – magyarázza Komoróczy Melinda gyógypedagógus. – Ha valami esetleg nem úgy sikerült, akkor tesszük fel a sírós fejet. Akinek csak vidám jele van, továbbmehet ezen a másik táblán, ez így olyan, mint egy társasjáték. A célt Peppa malacék jelentik, ha valaki beér hozzájuk, akkor nagy az öröm és a boldogság, választhat jutalmat, csokit vagy matricát vagy jutikártyát. Használunk a motiválásra zsetonokat is, azokat is gyűjthetik a gyerekek, és aztán beválthatják. Imádnak játszani az interaktív táblán, ötven zsetonért húsz percig teljesen szabad.
– Egy kisautó száz zseton, ez természetesen az övé lesz, hazaviheti. Ez a doboz a kincsesládánk, innen tudnak választani. De a felsősök kívánhatják azt is, hogy menjünk el közösen fagyizni. Lehet, hogy így elsőre furának tűnhet mindez egy kívülállónak, de nekik izgalmas, és ami nagyon fontos, mi itt csak így tudunk működni. A napirendjük is ki van rakva képekkel, szóképekkel, erre is szükség van ahhoz, hogy tudják, időrendben mi következik.
Komoróczy Melinda egyben az iskolai munkaközösség vezetője is, és az osztályban látható eszközök közül számtalan az ő keze munkáját dicséri. A betűket például egy különleges „betűszínházban” mutatja be a tanulóknak, „az előadáshoz” egy boszorkánysüveget is a fejére tesz.
A meglátogatott osztályba tizenhárom kisgyerek jár, egyébként ennyi is a maximális osztálylétszám az iskolában. Mindannyian tíz év körüliek. Közülük hárman autizmussal élők, egy diák hallássérült, hárman nevelőszülőnél vannak, öten pedig kollégiumban – sokan közülük hátrányos helyzetűek.
– Nézd azt a kisfiút, aki ott ül nyugodtan és ragasztgat! Jánoska autista, korábban többségi iskolába járt, de édesanyjának gyakran haza kellett vinni napközben, mert baj volt vele. Mikor hozzánk került, két órát sem volt képes eltölteni a közösségben. Nekünk sikerült beintegrálni, év végére már maradt egészen délután négyig. Az anya így el tudott helyezkedni, és tud dolgozni – hívja fel figyelmem Melinda egy kisfiúra.
Így épül fel az intézmény
A Kecskeméti EGYMI a megye legnagyobb különnevelő intézménye (hivatalos neve egész pontosan: Kecskeméti Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola, Fejlesztő Nevelést Oktatást Végző Iskola, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény). Összesen ötszáz sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek nevelésével és oktatásával foglalkoznak, óvodától a készségfejlesztő iskoláig. Itt rögtön közbe kell szúrni, pontosan kik is – legalábbis a köznevelési törvény értelmező rendelkezése szerint – az SNI-tanulók:
„az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.”
Mint Homoki Márta, a több mint kétszáz főt foglalkoztató intézmény főigazgatója elmondja, sérüléstípus és súlyossági fok szerint biztosítják az EGYMI szervezetén belül az óvodai nevelést, az általános iskolai oktatást és nevelést, de van készségfejlesztő iskolai nevelés-oktatás, fejlesztő nevelés-oktatás és kollégium is, az utazó gyógypedagógusi ellátás mellett.
A Nyíri úti székhelyre járnak a tanulásban akadályozott tanulók, összesen száz gyermek, és ez a központja az utazó gyógypedagógusi/konduktori hálózatnak, amely a városban integráltan tanuló 700 gyermek gyógypedagógiai ellátásáért felelős.
A Juhar utcai tagintézményben található az óvoda, az értelmileg akadályozott tanulók általános iskolája (körülbelül hetven-hetven gyermekkel) és négy évfolyamos készségfejlesztő iskola. Speciális kollégiumban biztosítanak hétközben családias ellátást a távol élő családok gyermekeinek. Az Autizmus Centrumon belül óvoda, általános iskola, készségfejlesztő iskola valamint fejlesztő iskola működik az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekeknek.
De ezzel még közel sem soroltuk fel az intézmény szerteágazó tevékenységeit. Homoki Márta hozzáteszi: a Móra Ferenc Általános Iskola egyik folyosóján négy beszédjavító osztályuk működik olyan gyerekeknek, akiknek nyelv-és beszédfejlődési zavarral küzdenek.
A gyerekek csak egyetlen tanévig tanulnak itt, ezalatt intenzív logopédiai fejlesztésben részesülnek, utána a többségi iskolában folytatják. A Hunyadivárosban nemrég három új csoportot tudtak indítani, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában pedig van egy integrációra felkészítő osztály, ahol hat autista tanuló részesül egy tanéven keresztül különnevelésben.
Nő az autista gyerekek száma
– Az országos és a megyei szakértői bizottságok kompetenciája a fogyatékossági típus megállapítása, tehát mi már diagnózissal, illetve SNI-státusszal rendelkező gyerekeket fogadunk – hangsúlyozza Homoki Márta. – Rengeteg a váratlan esetünk, amikor év közben érkeznek gyerekek, de van fluktuáció is, amikor elkerülnek tőlünk. A köznevelési törvény öt és tizenhárom fő között állapítja meg egy különnevelő csoport vagy osztály létszámát. Mi általában közelítjük a tizenhármat.
– Itt a székhelyen a tanulásban akadályozott gyerekeknek a 20 százaléka, a Juhar utcai tagintézményben 30 százalék hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. Az autizmussal élő gyerekek számában érzünk növekedést, amit én a differenciál-diagnosztikának, az autizmus spektrumzavar egyre biztosabb felismerésének tulajdonítok. Ezért tavaly új csoport indult a Szalag utcán, és ezért nagyon örültünk a hunyadivárosi épületnek.
A nevelő-oktató munkát végző gyógypedagógusok mellett logopédusok, konduktorok, gyógytornászok, gyógypedagógiai asszisztensek, dajkák, ápoló, iskolatitkárok, technikai dolgozók alkotják az EGYMI csapatát.
Beszélgetés reggel és délután is
– Minden reggel azzal kezdődik, hogy körben leülünk a gyerekekkel beszélgetni. Attitűd-felméréssel nyitunk: aszerint, hogy milyen kedvvel érkeztek az iskolába, szivárványos vagy mosolygós, egyenes szájú és sírós fejecske közül választhatnak – meséli Komoróczy Melinda. – Fontos ez, mert gyakran óriási érzelmi viharok dúlnak a lelkükben. Ilyenkor valamelyik elmondja, hogy azért szomorú, mert elesett és megütötte magát, a másik pedig azért olyan boldog, mert a nagymamája hazamehetett a kórházból.
– A személyes beszélgetésekben sok nevelési szituáció is van. Ma reggel például összevesztek valamin a gyerekek, az egyik kisfiú dühében leszakította a díszt a folyosóról, amit közösen készítettünk. Majd a folytatás csodálatos volt: a beszélgetésnél elmondta, hogy nagyon sajnálja a történteket. Sikerült megnyugtatni, és innentől kezdve már szépen dolgozott tovább.
A beszélgetéseknek az érzelmek feldolgozása, az együttműködés kialakítása, a szociális fejlesztés mellett nagy a szerepük az időbeli tájékozódásban is, az ugyanis nehézséget jelent a gyerekeknek. Mindig megnézik, milyen hónap és nap van, melyik évszakban járunk, és arra mi a jellemző. Sokszor évek telnek el, amíg ezek az egyszerűnek tűnő dolgok a helyükre kerülnek, de következetes és szemléltető munkával a szakemberek el tudják érni.
És hogy napoknak keretet adjanak, hazaindulás előtt szintén van körben leülnek a gyerekek, hogy a pedagógussal közösen feldolgozzák az aznap történteket és ekkor a mindenki elmondhatja, hogyan érezte magát az iskolában, mi tetszett és mi nem. Ezekből a reflexiókból is sokat tudnak hasznosítani a szakemberek. Jól kitűnik tehát, hogy a hagyományos iskolákhoz képest sokkal intenzívebb a kapcsolat a pedagógus és a gyerek között, de ha jobban belegondolunk, ez nem is lehet másként.
Saját méretre való kabát
– Nagyon sok odafigyelést és amit külön hangsúlyoznék, személyre szabott terápiát igényelnek nálunk a tanulók. Kulcsszó tehát a differenciálás és az adaptivitás, tehát hogy a gyerekek egyéni képességeit és jellemzőit figyelembe vesszük, nemcsak a nevelés, hanem a tanulási folyamatok során is. Egy órán más és más a tananyag mennyisége és tartalma egy-egy kisgyereknek, függően attól, hogy autizmussal élő, ép értelmű, vagy tanulásban akadályozott. Rendkívül széles spektrumon mozognak, és olyan feladatokat kell nekik adnunk, hogy együtt is tudjunk dolgozni, de képességeihez mérten önállóan is meg tudja oldani – folytatja Melinda, hangsúlyozva: a gyógypedagógusok munkájában nagy segítséget nyújtanak a pedagógiai asszisztensek.
– Nálunk fokozottan érvényesül az az elv, hogy nem a tananyag, információ mennyiségének maradéktalan átadásán van a hangsúly, hanem a személyre szabott készségfejlesztésen, egyéni haladási ütemen. Minden gyermekre a saját méretére való kabátot adjuk. Nem nagyobbat, várva, hogy majd belenő, hanem pont olyat, ami rá van szabva – hozott egy szemléletes hasonlatot Pappné Tóth Anikó főigazgató-helyettes.
A személyiség harmonikus fejlesztése, a saját szükségletek és az érzelmek kifejezésének képessége, a kulturált magatartási szokások, a másság tolerálása, a döntés, választás képessége – ezek mind fontos elemét alkotják az EGYMI pedagógiai programjának.
Többször szóba kerül a kooperáció, a társakkal való együttműködés is, amelynek gyakorlása már alsó tagozaton elindul páros munkákkal, majd a felső tagozaton teljesedik ki, feladatok kisebb, öt-hat fős csoportokban való megoldása révén. A csoportmunkánál az a lényeg, hogy mindenkinek a tudására és munkájára szükség van ahhoz, hogy eredményesek legyenek. Aki gyengébb képességű, olyan feladatot kap, amit el tud készíteni.
– Az alapokat már az előkészítő során megkapják a gyerekek, onnantól kezdve építkezünk. Belelátunk minden osztály életébe, ismerjük a gyerekeket, képességeiket, így adott esetben sokkal könnyebben át tudjuk venni őket mondjuk negyedik után – tudjuk meg Szőkéné Szegő Anettától, az utazó gyógypedagógusi hálózat intézményegység-vezetőjétől.
Kilépni a tankönyvből
Szót ejtünk arról is, mit is jelent a játékosság. A szakemberek szerint elengedhetetlen, hogy úgymond „kilépjenek a tankönyvből”, és sok cselekvésen, tapasztalati-gyakorlati úton történjen az ismeretátadás, valóban élménypedagógia legyen.
– A kreativitás, a folyamatos gondolkodás nagyon fontos, és hogy felkeltsük az érdeklődésüket, mert ezek a gyerekek alulmotiváltak. Akik pedig esetleg többségi iskolából jönnek hozzánk, frusztráltak, már nem akarnak tanulni, hárítanak, mert a tanuláshoz nekik eddig a sikertelenség érzése társult. Ki kell őket ebből az állapotból mozdítani, és elérni, hogy szeressenek ide járni – hívja fel a figyelmet Melinda.
Csakhogy a gyerekek gyakran úgy mennek haza, hogy a szülők szokásos – mit tanultatok ma a suliban? – kérdésére óhatatlanul azt mondják: semmit, játszottunk.
– Senki ne gondolja azt, hogy egész nap a padban ülnek, a könyv fölött, mert ez sehová nem vezetne. A játékban benne van a tanulás – mondja Melinda.
– Utazó gyógypedagógusaink gyakran kapják szülői kritikaként, hogy csak játszanak a gyermekeik a rehabilitációs órákon, nincs füzet, tankönyv. De tudni kell, hogy a fejlesztő munka nem korrepetálás, hanem készség- és képességfejlesztés, egyénre szabott feladatokkal és módszerek alkalmazásával – teszi hozzá Anetta.
A kéttanáros modell
Az utazó gyógypedagógusi hálózat keretében az EGYMI munkatársai az integrált oktatásban résztvevő SNI-s gyermekek együttnevelését segítik. A fejlesztés történhet rehabilitációs óra keretében és kéttanáros formában.
– A gyerekek szakértői véleményében a szakértői bizottság meghatározza a rehabilitációs óraszámot. Ezeknek az óráknak az ellátását biztosítja igény esetén az utazó gyógypedagógusi hálózat. Az együttnevelésben a sajátos nevelési igényű tanulók a tanulási idő egészében és a szabadidő során is együtt vannak ép társaikkal. A gyógypedagógus és a többségi pedagógus a tanítási órákon és ideális esetben a tanórán kívüli tevékenységek során mindketten a gyerekek rendelkezésére állnak – emeli ki Anetta.
Hozzátéve: az órák nagy részét rehabilitációs óra keretében tartják a kollégák, ekkor kiviszik az SNI tanulót és külön teremben foglalkoznak vele. A kéttanáros modell során egy többségi pedagógus és egy gyógypedagógus dolgozik együtt, közösen irányítják az órát. Ahhoz, hogy ez sikeresen megvalósuljon, közösen kell tervezniük, tanítaniuk. A diákoknak ugyanaz a tananyag, a saját képességeikhez igazítva.
Arról, hogy ki tanulhat integrált osztályban, és ki vesz részt különnevelésben, a szakértői bizottság dönt, melyet a szakértői vélemény tartalmaz. A fogyatékosság súlyossága mellett a szociális kompetencia meghatározó tényező ebben a kérdésben, azaz hogy képes-e a gyermek a többségi tanulókkal együttműködni, mert mint Homoki Márta hangsúlyozza, súlyos magatartási zavarral küzdő tanulók együttnevelésére a többségi iskola még nincs felkészülve.
Nagyon kell a szabályrendszer
Az EGYMI megkérdezett munkatársai a legnagyobb kihívásnak a magatartási problémák kezelését tartják. Nem titok, hogy a hagyományos iskolákhoz képest az intézményben sokkal több a szabály, de másként nem is tudnának működni. A szabályrendszert már az előkészítő osztálytól kezdve alkalmazzák, minden munkatárs egységesen. Ennek ellenére természetesen előfordul, hogy felborul a rend, akár napjában többször is.
Vannak olyan gyerekek, akik olyan súlyos pszichés problémákkal küzdenek, hogy pszichiáter bevonása és gyógyszeres terápia indokolt, különben „nem hozhatóak feladathelyzetbe”.
– A legnehezebb azokkal a gyerekekkel, akik az integrációból kerülnek hozzánk hatodikos-hetedikes korukban, így nem nálunk szocializálódtak. A többségüknek sikerül beilleszkedni és továbbtanulni – mondja Anikó.
Csak a diagnózis elfogadásával lehet továbblépni
A szülőkkel való együttműködés terén sok függ attól, hogy az édesanya, édesapa miként képes feldolgozni a szakértői bizottságtól kapott véleményt, SNI-státuszt.
– Amíg nem tudják elfogadni a diagnózist, addig sajnos nagyon nehéz, ha ez megtörténik, akkor jobban előre tudunk lépni. De van, amikor ötödik osztályra sem valósul ez meg. Egy gyermekünknél pedig már azt gondoltuk, hogy a szülők túlvannak a gyászhoz hasonló folyamaton, és reálisan látják a gyermekük jövőjét, aztán a továbbtanulásnál derült ki, hogy a család úgy tervezte, hogy az enyhe értelmi fogyatékos gyermek érettségizni fog, és főiskolára jár majd – miközben mi mindent elkövettünk, hogy elfogadja, hogy ez nem fog menni – idézi fel Melinda.
Nagyon tanulságos és figyelemre méltó annak a már említett autista kisfiúnak a sikertörténete is, aki az integrált oktatásból érkezett viselkedési problémák miatt. Kezdetben csak napi két órát töltött el a Nyíri úti iskolában, tanév végére viszont olyan jól beilleszkedett, hogy maradt egész napra.
– Az anyuka vett egy mély levegőt, és rendkívül bölcsen megpróbálta elfogadni, hogy akkor ez a helyzet. Ez is kellett a gyermek változásához – vélik az EGYMI munkatársai. Ők úgy látják, a szülők döntő többsége nagyon együttműködően kezeli a helyzetet.
– Néha találkozunk olyan szülővel, akinek túl magasak az elvárásai. Ilyenkor információkkal szükséges ellátni és egy kicsit megtanítani arra, hogyan is kezelje a saját gyermekét, mi az, amit tőle elvárhat. A másik véglet a túlzottan védő magatartás, amikor mindig mindenre az a válasz, hogy az én gyermekem más, mint a többi – ilyenkor ugyanis nincsenek elvárások, követelmények, szabályok, ami nem tesz jót a gyermeknek – véli Anetta.
Van szakemberhiány, de jó az utánpótlás
Az oktatás és a szociális szféra területén (is) megszokott szakemberhiány az EGYMI-nél is régi probléma, jelenleg is érzik, de mint Márta rámutat, mindent megtesznek, hogy a tehetséges utolsó éves gyógypedagógus főiskolásokat megszólítsák.
– Sok kolléga mentorál hallgatókat, bemutatja az intézményt, hátha van olyan terület, amivel meg tudjuk fogni a fiatal pályakezdőket. Bármilyen szakon végzetteknek tudunk munkát biztosítani, legyen akár logopédus, akár tanulásban akadályozott, akár autizmus spektrum zavarok pedagógiája szakos oklevele. Vannak olyan munkatársaink, akik a Nők 40 korkedvezménnyel nyugdíjra lettek jogosultak, de tovább dolgoznak, aminek mi nagyon örülünk, és számítunk rájuk, hiszen nagy érték a tudásuk, tapasztalatuk – mondja az intézmény főigazgatója.
Homoki Márta kérdésünkre kijelenti, jók a tapasztalataik a frissen diplomázott kollégákról, és bár a korábbi eggyel szemben már tizenegy főiskolán/egyetemen lehet diplomázni, szerinte egyáltalán nincs szó a szakma „felhígulásáról”. Anetta hozzáteszi, általában a munkatársaknak van egy másik diplomája is a gyógypedagógusi mellett, azaz sokoldalúan képzettek:
– A gyógypedagógia egy olyan kemény terület, hogy ha valaki ezt nem bírja, akkor már a főiskolán kiesik. A terepgyakorlatokon láttunk pár olyan hallgatót, akiknél látszott, hogy elbizonytalanodtak pályaválasztásukat illetően, de aki egy ilyen intézményben elhelyezkedik, annál az nem csak ‘véletlenül’ alakul így, ő már pontosan tudja, hogy itt akar dolgozni és ilyen munkát akar végezni.
Náluk ráadásul folyamatosan biztosított a szakmai fejlődés lehetősége – emeli ki Pappné Tóth Anikó. A főigazgató-helyettes példaként hozza fel nemrég lezárult, uniós finanszírozású pályázatukat.
– Gyakorlatilag az egész intézmény minden egyes dolgozója részt vett valamilyen továbbképzésen, amelyek specifikusak, ezért különösen hasznosak. Több mint ezerötszáz fejlesztő-, illetve segédeszközt is beszereztünk, ezek nagyban javítják a gyógypedagógiai munka hatékonyságát, erre főleg az utazó gyógypedagógusi hálózat munkatársainál volt szükség.
Csak az adott nap számít, és hogy a gyerekeknek öröme teljen benne
Az intézmény munkatársai gyakran találkoznak szomorú sorsokkal, kemény szituációkkal – ezeket nem könnyű feldolgozni lelkileg, és hosszú távon megterhelő lehet, kiégéshez vezethet. Melinda mégis úgy véli, nehézségek ugyan vannak, de sokkal több szépség rejlik a hivatásukban.
– Például amikor bejönnek, és örülnek neked és izgatottan kérdezik, mit fogunk csinálni? Nekem van egy terápiás kutyám, Marci, vele nagyon szívesen dolgoznak együtt. Nem nézünk túlságosan előre, hanem csak hogy az adott napja úgy teljen el a gyerekeknek, hogy örömük legyen benne. Ha reggel rosszkedvűen is érkezett, akkor történjen valami olyan, amitől felvidul és sikeres lesz, mert képes volt megoldani egy feladatot – emeli ki a munkaközösség vezetője, miben látja munkájuk lényegét.
Mint a főigazgatótól megtudjuk, a kiégés elleni küzdelem jegyében rendszeresen szerveznek közös programokat, ünnepségeket, együtt mennek tapasztalatcserére, megnézni más hasonló külön nevelő intézményeket. De arra is van lehetőség, hogy valaki a tagintézmények között váltson, és a gyógypedagógia más területén is kipróbálja magát.
