A zéró állami támogatással alkotó Hajdu Szabolcs Balázs Béla-díjas rendező új filmjét március 14-én mutatják be a mozik. A Kálmán-nap, az Ernelláék Farkaséknál című filmmel kezdődött trilógia második része, és már a harmadik film is elkészült, az Egy százalék indián a tervek szerint ugyancsak idén kerül a mozikba.
Az Euronews kérdezte a rendezőt új filmjéről, valamint beszélgettek a kurzusfilmekről és arról, hogy a világ valahogy elhalad(t) mellettünk.
A Kálmán-nap magyar állami támogatás nélkül, szlovák koprodukcióban készült, ami egy névnapi összejövetel rövid története, ahol a jelenlévők párkapcsolatainak válsága gyorsan felszínre tör.
Hajdu elmondta, hogy továbbra sem áll szándékában állami támogatásra pályázni, valamint méltatlannak érzi azokat a körülményeket, amelyek közt eddigi, nemzetközi fesztiválokon is szép sikereket elért munkáit készítette. A rendező így fogalmazott:
„Nem velünk méltatlan, hogy ezt így csináljuk, hanem az emberek, a közönség az, akivel szemben méltatlan. Mert ők azok, akik ezeket a filmeket és színházi előadásokat, ezt az egész kulturális területet életben tartják. Közönség nélkül, és önzetlenül segítő támogatók nélkül nem működne”.
2016-ban készült az Ernelláék Farkaséknál, amelyet egyetlen helyszínen, a rendező és családja lakásán forgattak minimális költségvetéssel. Ugyanez igaz a zéró állami támogatás miatti szűkös keretek között készült Kálmán-napra is.
„Én kiszámoltam, hogy mondjuk a most mozikba kerülő Most vagy soha költségvetéséből úgy kétszáz Kálmán-nap készülhetne el. De készülhetne ennyiből mondjuk húsz, normál költségvetésű magyar film is, tehát egy évre teljes mértékben meg lenne oldva a magyar filmgyártás” – mondta Hajdu.
Hozzátette: „Semmi bajom nincs azzal, ha vannak kiemelt projektek. Legyenek! De az, hogy minden a filmes társadalom feje felett dől el és no comment, és hogy mindez nem privát pénzből történik, hanem a mi adóforintjainkból, az azt gondolom, nem fair.”
Elmondása szerint színházcsináláskor mindig a nemzetközi kulturális körforgást tartják szem előtt, hogy érezhető legyen a kapcsolódás az európai kultúra rezgéseivel.
„Ne ragadjunk bele ebbe a gettóba, mert akkor elkezdünk húsz évvel ezelőtti problémákról beszélni. Már így is ez van. Padlógáz, rükverc, és ha hitelesen akarsz itt beszélni egy problémáról, az egy húsz évvel ezelőtti probléma, azon már túlment a világ. Csak itt meg visszafelé megyünk. És így nagyon könnyű belefutni abba, hogy avítt lesz a mű, amit létrehozol”– mondta.
A Délibáb, a Bibliothèque Pascal és az anno Oscarra is nevezett Fehér tenyér Balázs Béla-díjas rendezője következő filmes és színházi projektjeit már külföldön készíti elő.
via Euronews
