A nyárlőrinci Virág Alex és mennyasszonya úgy döntöttek, hogy beneveznek az olaszországi Strasimeno ultramaratonra, aminek a távja 58 kilométer. Noha Alex már teljesítette az Ironmant (3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42 km futás), menyasszonya pedig a maratoni (42,195 km) távot, még egyikük sem futott ennyit, ez volt az első ilyen alkalom, hogy nekivágtak, és teljesítették, pedig a távon kívül az időjárás is nehezítette a feladatukat.
Azt mondják, hogy aki komolyan gondolja a futást, akár amatőr szinten is, az nem áll le addig, amíg a maratoni távot nem teljesíti legalább egyszer. Az igazi futó azonban nem elégszik meg eggyel, ennél többre vágyik, sőt akadnak olyanok, akik annyira elszántak, hogy megpróbálkoznak az ultrafutással is. Erről mesélt a KecsUPnak a futópár hölgy tagja Németh Ildikó:
– Elutaztunk Toskánába lefutni az első ultramaratonunkat, és sikerült. A hangulat óriási volt, a táj gyönyörűséges, és a 14 óra utazást követő kis pihenő után rajtvonalhoz is álltunk. Az idő borús volt, de ez nem szegte kedvünket, a később kialakuló brutális szembe szél és 1-1,5 órán át szakadó eső már annál inkább. Kicsit furcsa, mert teljesen szürreális nekem az élmény, mintha meg sem történt volna. Azt hittem, hogy majd óriási gondolataim lesznek arról, hogy hogyan kell átlendülni a mélyponton, amikor fel akarod adni, és mekkora karakter fejlődéssel jár majd ez az esemény, de nem.
– Nehezen ment, voltak közben problémák, de nem akartam megállni, nem akartam feladni. Csak menni akartam, pedig egyedül kocogva az országút szélén a szakadó esőben kifejezetten lehangoló lehetett volna a sztori, hiszen még hátra volt nagyjából 20 km, ami önmagában is rengeteg. Mindig csak a következő pár száz méterre koncentráltam, aztán egyszer csak elértem az 50 km-t, onnan pedig már könnyű volt az utolsó 8, hiszen az egy hétköznap esti szokásos kör. Aztán 7 óra 41 perc elteltével vigyorogva beértem a célba. Az 58 km-hez hiányzott 120 méter, szóval tulajdonképpen túlfutottam a célon, de senki nem gondolhatta, hogy hagyom 57,88-on.
