Soha nem látott számú – negyvenöt – nevezője volt múlt hétvégén a 4. Téli Balaton-átúszásnak, közöttük két kecskeméti is. Fest Ákos és Szemlér Ákos féltávon, 625 méteren indult, és sikeresen teljesítették is a 8 fokos vízben. A Zrínyi Ilona Általános Iskola testnevelő tanárát kérdeztük az extrém kihívásról.
Fest Ákos és Szemlér Ákos évek óta hódol a jeges fürdőzésnek, nemrég pedig úgy döntöttek, elindulnak az idei – immár negyedik – Téli Balaton-átúszáson (felkészülésükről is beszámoltunk nemrég).
Nem is riadtak vissza a kihívástól, és ott voltak múlt szombaton Szántódon, hogy a 7,9 fokos vízben nekivágjanak az extrém küldetésnek, a 625 méteres féltávnak a Nemzetközi Hidegvíz Törzs Egyesület (NHVT) által szervezett eseményen.
„Idén soha nem látott számú nevező volt, 45-en teljesítettük a kvalifikációhoz kötött távot, azaz a teljes, fél vagy harmadtávot. Most először nyílt lehetőség mini távok kipróbálására is. Ezek nem igényeltek kvalifikációt és a helyszínen is lehetett rájuk nevezni, itt szintén több tucatnyian úsztak, beleértve a mezőny legidősebb tagját, aki 75 évesen (!) teljesített 100 métert, cseppet sem uszodai vízhőmérséklet mellett. A hölgyek is szép számban képviseltették magukat minden távon ezen a csodálatos, extrém szabadidős rendezvényen” – mesélte Szemlér Ákos, a Zrínyi Ilona Általános Iskola testnevelő tanára. Ő és Fest Ákos voltak a Téli Balaton-átúszás történetében az első kecskeméti nevezők, akik kvalifikálták magukat és elindultak.
„A szó legszorosabb értelmében törzsi hangulat volt! Mindenki boldog volt, mosolygott, a legkisebb távon úszók is óriási tapsot és ovációt kaptak. Külön felemelő érzés volt, nekem, mint először úszónak, hogy a Téli Balaton-átúszás megálmodója és legelső teljesítője, Zimányi András szintén végig jelen volt, sőt ő volt a legelső, akivel a helyszínen találkoztam” – mondta Ákos.
A szervezés véleménye szerint kiváló volt, fűtött öltözősátor állt rendelkezésükre, és folyamatos volt a tájékoztatás, mindig lehetett tudni, éppen mi történik, melyik táv résztvevői rajtolnak.
„Ami a víz hőmérsékletét illeti, nos, az időjárás megtréfált minket. Januárban még be volt fagyva a Balaton, nem lehetett tudni, az eredetileg kiírt február végi időpontra eléri-e a víz az 5 fokot, ami a rendezvény megtartásának feltétele. Szóval a céldátum március 2. lett. Ekkor még senki nem sejtette, hogy január után idén rögtön március közepi, április elejei lesz az időjárás. Mondhatni ‘túlmelegedett’ a víz. Végül 8 fokos vízben úsztunk. A civil felhasználók kedvéért mondom, ez hivatalosan is még mindig extrém sportnak számít, senki ne próbáljon egyedül, segítő nélkül ilyen vízben lubickolni! Szóval azért nem izzadtunk benne, de a felkészülés során úsztunk 3 és fél fokos vízben is, 4,6 fokosban teljesítettük a kvalifikációt, úgyhogy ez egy nagyon örömteli, élményúszásra adott lehetőséget.”
Ákos elárulta, mindketten nagyon izgultak, de egyáltalán nem az úszás miatt, hiszen felkészülésük során a választott távot sokszor teljesítették, mindenféle időjárási körülmények között. napsütésben, szélben, szemerkélő esőben.
„Az izgalom a helyszínnek, a rendezvénynek szólt. Végre! Annyi melót beletettünk, annyit vártunk és itt vagyunk! Csodálatos a Balaton, csodálatos emberekkel vagyunk körülvéve, mikor úszhatunk már? Bemelegítésre volt idő, el is kezdtem mocorogni, aztán nagyon gyorsan történt minden. Kiértek a teljes távosok, minket meg indítottak a VMSZ (Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata) csónakjaival a féltávon elhelyezett úszó pontonra.
A vízimentők extra jófejek voltak, teljesen besimultak a törzsi hangulatba. Félúton megkérdezték, hogy amúgy tudunk-e úszni? Mi biztatóan jeleztük, hogy nem, de előbb megnéztük a teljes távosokat messziről, és láttuk, hogyan csinálják. Megnyugtattak, hogy ők sem tudnak úszni, de alattuk csónak van, úgyhogy nekik nem is kell tudniuk. Szóval ment a poénkodás. Aztán sztoriztak egy picit arról, hogy a nyári Balaton-átúszáson hány embert kellett kimenteniük. Így érkeztünk oda tizenhárman a Balaton közepén, Tihany és Szántód között félúton lévő pár négyzetméteres műanyag stégre. Na, az egészen megható pillanat volt.”
Ákos elmondta: ahogy minden jeges fürdőzésnél, az első 15-20 másodperc most is „kényelmetlen volt”, főleg, hogy egy mozgó stégről kellett bemászni/beugrani a vízbe, ilyet viszont még soha nem próbált.
„Aztán a vízben az idegrendszer felismeri a szituációt: jéé, ezt már csináltam rengetegszer, semmi pánik, indul a szokásos munkafolyamat. Onnantól mondhatom, hogy igazi kikapcsolódás volt. Mivel mi nem vagyunk jó úszók – ellentétben a nevezők többségével, akik száguldoztak a vízben –, nem az időeredményre fókuszáltunk, hanem az élményre. Nézelődtünk, beszélgettünk egymással, a vízimentőkkel, csodáltuk a Balatont, jött mellettünk a menetrendszerinti komp, kiélveztük minden pillanatát. Végül 27 percet voltunk a vízben és a végén még egy kis fogócskára is maradt energia.”
Ákos hangsúlyozta: nagyon hálásak a Hírös Sport Nonprofit Kft.-nek és a Hírös Kecskemét Vízisport Egyesületnek, hogy a Benkó Zoltán Szabadidőközpontban készülhettek fel a versenyre, ez számukra felbecsülhetetlen támogatást jelentett. Hiszen a közelben nincs más hasonló tiszta vizű, gyorsan elérhető és kellően nagy vízfelület jól kiépített stéggel, így az edzéseket a hétköznapi rutinba is be tudták illeszteni. „A horgászok is egész beletörődtek a jelenlétünkbe. Mikor be volt fagyva a víz és állni lehetett a jégen, akkor is kijártunk ‘filterezni’.”
„A Balaton vizét kicsit keményebbnek, ‘darabosabbnak’ éreztük – nem a jég miatt. A hullámoktól tartottunk, de szerencsénk volt, komolyabb hullámzás nem volt, kivéve mikor a médiahajó ott forgolódott a közelben. S persze mások voltak a látóterek. Például most először fordult elő, hogy egy irányban úsztuk a távot. Nem oda-vissza, nem kanyarogva meg háromszögezve, hanem nagyjából toronyirányban. Így szemre egész soknak tűnt. 100 méterenként hatalmas sárga bójákat rakott le a VMSZ, tehát kijelölt útvonalon úsztunk.
Hogy milyen volt kijönni a partra? Felemelő, megható. Óriási ováció fogadott a parton – pedig jó sokat várattuk a közönséget. Voltak még tartalékaink, talán tudtunk volna még úszni 100-200 métert, de akkor már könnyen belecsúszhattunk volna egy kezdődő hipotermiás állapotba. A téli úszásban két mutatvány van, az egyik az úszás, a másik a visszamelegedés. Azt gondolom, egy ilyen rendezvénynek, teljesítménynek üzenete van. Ezért jobb mosolyogva kijönni a vízből, akár ‘bentmaradt’ 100-200 méterrel, mint száz százalékig elégetve minden energiát, begörcsölt, félig eszméletlen állapotban. Végső soron a téliúszást, hidegterápiát szeretnénk népszerűsíteni, nem pedig elriasztani ettől az embereket.”
A visszamelegedést a Zrínyi iskola testnevelő tanára szokása szerint kocogással indította, majd tornázott pár percet, végül beült egy melegvizes dézsába. Mobil szaunák is voltak a helyszínen, szintén az úszóknak kihelyezve.
„Érdekesség, hogy ilyenkor a szaunákat maximum 50-60 fokra fűtik fel, mert ennél melegebbnek kitenni a visszamelegedő szervezetet életveszélyt okozhat. A melegvizes dézsa amúgy nekem nagyon furcsa érzést hozott, nem voltam hozzászokva, szóval percekig futkározott rajtam/bennem a hideg. Ákos barátom egyből a dézsában kezdett, ő igazi meditatív úszó és visszamelegedő.”
A két kecskeméti versenyzőnek még arra is maradt energiája, hogy szurkoljon a harmad-és a minitávosoknak, majd megebédeltek, és végül elégedetten szemlélhették a magyar tengert: „Csak néztük, néztük a Balatont, annyira szép volt. Nekünk, Sivatagi Fókáknak ez nagyon erős élmény.”
Ákos egyébként azt mondja magáról, nem egy nagy úszó, a nyári versenyt, a több mint 4 kilométert egyelőre nem is tudná teljesíteni – noha a kezdő lökést megkapta, az NHVT-től kaptak az ideire kupont.
És hogy tervezi-e jövőre is a téli átúszást?
„Nem ez a kérdés. Mivel megnyíltak a mini távok is, a kérdés az, hogy jövőre autókkal vagy kisbusszal vagy nagy busszal megyünk-e Kecskemétről?”
